Csütörtöki kimenő
Április elsején, amikor e sorokat a közönségnek szánva leírom, illik valamilyen könnyedebb témát megpendíteni, hiszen a közélet tele van indulatokkal és feltörő, már el sem leplezett gyűlölködéssel és szitokszavakkal. Hála istennek, idehaza megszavazták az ez évi költségvetést, ami azért érdekes speciel a hozzám hasonló tollal hadakozók számára, mert ez esetben lehetőség nyílik a pályázatok finanszírozására és a hazai irodalomtámogató alapítványok, jótékonysági szervezetek, segélyközpontok pénzt folyósíthatnak halhatatlan műveink kiadására, és így nem maradnak torzóban az életműveink.
Belátom, ez egy kicsinyes és önző szempont, amely a nagy objektumok mellett eltörpül, és nevetségessé válik, de azt gondolom, hogy egy ország jólétéhez, normális működéséhez szükség van az irodalom és művészetek zavartalan terjeszkedésére. A jó közérzet érdekében. Azért, hogy az emberek másra is tudjanak gondolni, mint arra, mi történik, ha az ellenzék győz? Lesz akkor még támogatás, építkezés, tusványosi sereglés, nagy-nagy össznépi banzáj, vagy Budapesten bulinegyed a Király utcában? És persze, ha más lesz a kis és nagyobb magyar világ, akkor hogyan is állunk hozzá majd Izraelhez, Ukrajnához és Oroszországhoz, a palesztin terrorizmushoz? Irán és Irak tekintetében, milyen lőn az irány?
Erre te azt kérded, hol itt a könnyedség, hová illant a humor?
Hát nem nagyon kínál humort a helyzet. Különben is, ha észrevetted, elsorvadtak, nincsenek politikai viccek – maga a politika véresen komoly vicc, ellenben lábra kaptak, elterjedtek, megfertőztek mindent, és össznépivé váltak a sikamlós magánéleti mélységekben fürdőző tréfák, csattanók, viccesnek szánt ki- és beszólások, jópofizás standup-szinten, Facebookon, a trágárság jogcímet nyert. Ez pedig annak jele, hogy a humor elfordult a politikumtól, és a gasztronómia és a szexualitás felé térült-fordult, torzult, a házaséletben több nevetésre alkalmas szitut detektált és delektál, mint mondjuk az államfők kikészítésében. Pedig a lobbanékony amerikai ripők igazán lehetne olyan célpont, mint mondjuk Hruscsov elvtárs vagy Sztálin volt. (Persze az utóbbiról míg élt, sőt aztán is, a viccek meglehetősen titkosítva voltak, és komoly követkeményekkel számolt az, aki a kisnyilvánosságban terjesztette.)
Ha engem kérdezel, én fél évemet inkább Olaszban tölteném – Toscana, Umbria, Lombardia jöhet szóba, fél évet pedig idehaza. Ha megengedhetném. Pedig , mondják, szép vidék Szibéria is, télen éppúgy, mint a nyárban. Rengeteg jó humorú ember, akiket valamiért nem kedvelt a cár, és akiket a generalisszimus jutalomból a szibériai tájak csodálatára küldött. Éveket töltöttek ott. Vagy haza sem jöttek. Nos, onnan jön az olaj és a gáz. A barátság nevében.
A barátságot nem lehet lebombázni (csak a vezetéket), ám csalódni lehet a barátokban. Vagy hűségesen szolgálni, miután egyszer utat mutattunk nekik, mondván ruszkik haza! És haza is mentek, de most drónokkal közelednek. Ahogyan az ukránok kénytelenek dalolni naponta: „Csupa drón a szobám”. Vagy Petőfit idézve: „Drón leszek, ha drónnak vagy virága”. Kazettán is kapható. Kazettás iráni változatban.
