Simogatóan és simogatásra csábítóan

Két marosvásárhelyi művész lepte meg sokoldalúságával a közönséget a Bernády Házban megnyílt tárlaton, ahol Bandi Kati iparművész egyéni stílusú, jellegzetes ruhái mellett pasztellképeit állította ki. Társult hozzá Ioan Riţiu frissen nyugalmazott színművész, akit filmekben és a marosvásárhelyi román társulat előadásain játszott felejthetetlen szerepei mellett korábban zenészként is láttunk fellépni. Ezúttal viszont fából faragott, a tökéletességig kidolgozott, lecsiszolt kisplasztikáit állította ki. Nagy Miklós Kund művészeti író és Mureşan Vasile képzőművész értékelését követően Kilyén Ilka és Ritziu Krisztina színművészek fellépése, akiket a szobrászként bemutatkozó férj és édesapa kísért, felejthetetlen hangulati hatást teremtett a színekhez és formákhoz társuló énekhang révén. 

Bandi Kati ezúttal is bizonyította, hogy képzőművészként mesterien bánik a pasztellkrétával. Az alkotótáborokban, ahol nincs mód mindennapi ténykedését folytatni, a napsütésben ragyogó nyári, a színekben tobzódó őszi és a tél közeledtét jelző havas díszleteivel magával ragadja az erdélyi táj. Érdekes megfigyelni, ahogy a tájelemek az iparművész képzeletében stilizált formákká alakulnak, hogy ruháihoz hasonlóan Erdély tájelemeinek jellegzetességeit összesítse. Bandi Kati megfesti az erdélyi TÁJAT, ahogy iparművészként megalkotta a jellegzetes erdélyi RUHÁT. Külföldi útjai sem maradtak nyomtalanul, de ki tudna ellenállni Párizs vagy Tours jellegzetes utcaképének? Ugyanakkor a népművészethez, annak jellegzetes motívumaihoz közel álló alkotóként az ember sem hiányzik a képeiről, gondoljunk csak a csíkszent-domokosi templom előtt álló fekete kendős asszonyra vagy a szekérről a szüreti bálba hívogató népviseletbe öltözött gyimesi emberekre. A Gyimesek, Székelyvarság, a Bucsin és Bálványosfürdő emlékét örökítik meg a képek szemet és szívet simogató színeikkel, formaelemeikkel. 

És még nem szóltam a jobbára alkalmi, de a hétköznapokban is elegáns, szépen öltöztető, tartást adó, a hagyományos népi, úri és polgári motívumokat továbbörökítő, de a korszerűség legszükségesebb jegyeit is magán viselő ruhákról. Az erdélyi népművészet jellegzetes megoldásait összesítő iparművészeti műalkotás mellett immár ismerősként üdvözölhettük az úri viselet jegyeit kiemelő zöld estélyi ruhát, a bőrrátétekkel díszesebbé tett kisbundákat, a kék szín ragyogását mesterien előtérbe helyező alkalmi öltözetet, a székely ruha stilizált változatát, a piros betétes estélyit, az eredetien díszített szürke-piros együttest, és sorolhatnánk mindeniket, amelyekről nehéz levenni a szemünk. 

Ioan Riţiu fából mesterkedett szobrainak többsége aprólékosan kidolgozott formáival, üregeivel végtelen nyugalmat és harmóniát közvetít számomra. Giacometti nyújtott figuráira jellemző megoldásaival, absztrakt formáival az alkotó lelkében feltörő nyugtalanság megtestesítői is egyben. A különböző típusú faanyagok színének és jellegzetességének a formák szépségével való kiemelése révén a szobrok arra csábítanak, hogy megérintsük, megsimogassuk őket. 

Ezt a látványos, szép kiállítást, amely egy hónapig várja a látogatókat, érdemes megtekinteni mindazoknak, akik a megnyitón nem lehettek jelen.