A marosvásárhelyi tanács mai ülésén ismét előveszik a béremelések ügyét.
A marosvásárhelyi tanács mai ülésén ismét előveszik a béremelések ügyét. A közalkalmazottak fizetésének felfele történő módosításáról – lehetőleg minél nagyobb bérkiigazítási együtthatók szerint – a múlt hónapi közgyűlésen már vitáztak egy sort a képviselők, indokolatlanul túlzottnak tartva a javasolt fizetésemelést elsősorban a vezetők (igazgatók, osztályvezetők) esetében. Példaként a tanács jegyzőjének a 8-as együttható alapján kiszámolt és javasolt 11.600 lejes alapbére említhető, de egy vezérigazgatói fizetés sem sokkal marad el a jegyzőitől, 10.875 lejnél áll meg, 7,50-es együttható figyelembevételével. A tízezer lejes bércsoportba még beleférnek az ügyvezető aligazgatók is, az osztályvezetők már „lecsúsznak” 8700 lejre. No és a 25 százalékos vezetői pótlékokról sem kell elfeledkezni...
Az új bérezési törvény ugyan lehetővé teszi a fenti bérszintek jóváhagyását, csakhogy ez a nagyvonalúság kiüríti a kasszát, hiszen valahonnan el kell venni a különbözetet. Helyenként csődbe jutott községekről cikkeznek. Előreláthatólag a beruházásokra, javításokra szánt összegek fognak jelentősen megcsappanni, ezekből lehet elvenni a fizetésekre.
Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy a 20 évvel ezelőtt meghirdetett közigazgatási reformot egyik kormány sem tudta megvalósítani. Azt kell hinnünk, hogy nem is tudják, hogyan. Már a reform fogalmát is másként értelmezik a különféle pártok, melyek a maguk kormányzati ciklusában képtelenek voltak elérni azt, hogy az állami szférában is a szakmaiság legyen a vezérszólam. Természetesen megfelelő bérezéssel. A közalkalmazotti létszám „karcsúsítása” a protekcionizmus miatt nem valósulhatott meg, sőt, felduzzasztották az állami intézmények személyzetét, a személyzet kiválasztásához elengedhetetlen szakmai vizsgák megtartásáról jobb nem beszélni. A különféle kormányok szélsőséges intézkedései azt eredményezték, hogy – a jogászoknál maradva – a durván alulfizetett alkalmazottak (jegyző, jogász, jogtanácsos) kiváltak a rendszerből, az állami intézményeket dobbantóként használták. A másik véglet a mostani: csúcsfizetések. Kérdés, hogy a béremelés mértéke milyen arányban áll a felelősséggel, hogyan mérik a közalkalmazottak teljesítményét (a jogászoknál maradva például kíváncsiak lennénk a peres ügyek kimenetelére), milyen mértékben csökken majd a korrupció?
A munkaügyi miniszter májusban annak a bizonyos takarónak az önkormányzatok kedve szerinti kinyújtásáról beszélve azt mondta, lesznek olyan állami intézmények, ahol a közalkalmazottak megemelt béreinek kifizetése csak úgy lesz lehetséges, hogy a személyzet egy részét elbocsátják, illetve egyeseknek a fizetését csökkentik. Ilyen változatról a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal esetében nem tudunk. Lehet, hogy ez lesz a meglepetés? Ha pedig nem így történik, akkor majd tapasztaljuk, hogy a beruházások ritkulnak (igaz, eddig sem tündökölt a város nagyberuházások vonzása szempontjából).
