Természetközeli oázis Kendőben

Székelybere

Duna állatpark

Különös története van a Kendő bejáratánál található Duna állatparknak (Duna animal park). Nagy Zoltán és felesége, Condurache Otília igazi természetközeli oázist épített ki az alig 60 lakosú nyárádmenti faluban. Azt, hogy miért oázis a hely az erdőkkel, legelőkkel körbevett településen, csak az tudja meg igazán, aki belép és elbeszélget a működtetőjével. Minket Nagy Zoltán fogadott. 

Nagy Zoltán Marosvásárhelyen végezte középiskolai tanulmányait, majd a Columbia egyetem levelező szakán tanult genetikát és mikrobiológiát. Az egyetemről Hollandiába került, ahol 20 évet élt és dolgozott, és az ortomolekuláris medicina, a holisztikus orvoslás felé irányult, amely elsősorban a szervezet háztartását teszi rendbe, és természetközeli módszerekkel kezeli a betegségeket. Nagy Zoltán szerint a modern kor táplálkozási szokásai alapján rengeteg szénhidrát kerül a szervezetbe, ami elsavasodáshoz vezet, és nagyon sok betegség forrása lehet. Csodával határos módon állatorvos feleségével Duna nevű vizsláját alternatív módszerekkel fél év alatt kigyógyították a bélrákból. Az akkor nyolcéves kutya még 10 évet élt. Róla nevezték el a parkot is. Ezért is népszerűsítik a természetgyógyászat módszereit. A kutatóorvos elmesélte, hogy hiába próbáltak gyökeret verni Hollandiában, nem sikerült. Mobil állatorvosi rendelőt üzemeltettek, Zoltán különböző szakmákat is kipróbált. Amikor egy hollandiai ingatlanvásárláskor átverték őket, és rájöttek, hogy csak holland állampolgároknak lehet telkük, úgy döntettek, hogy hazajönnek. Az volt az álom, hogy valahol a természetben, egy tanyán vásároljanak házat, és ott kezdjenek új életet, immár hazatérve. 2018-ban költöztek haza, ezt megelőzően több Marosvásárhely közeli faluban is kerestek egy számukra megfelelő házat. Így találtak meg Kendőben egy több évtizede lakatlan régi vályogházat, amelyet aztán felújítottak és kiköltöztek oda. S ha már adott volt a hely, akkor az udvar is hamar benépesült háziállatokkal. Aztán egy ismerős ajánlotta fel eladásra azt a telket a falu elején, amelyet végül ők vettek meg. Az udvaron volt egy 1738-ban épített, romos állapotban levő istálló, amelyet ízlésesen felújítottak. Lassan a 30 árral rendelkező telek kiegészült, és ma már mintegy10 hektáros területtel rendelkeznek. A Duna állatparkban lovak, juhok, nyulak, tyúkok vannak. 

– Nem az volt a szándékunk, hogy állatparkot nyissunk, és nem turisztikai látványosságként, programként szeretnénk működtetni a helyet. 

Elsősorban olyan családokat fogadunk, akik a természetbe vágynak, és szeretik az állatokat – mondta Nagy Zoltán, miközben végigvezetett a birtokon. 

Iskoláscsoportok keresték fel tanáraikkal, a természet- és állatszeretetről, gazdálkodásról beszéltek a diákoknak, kérésre tartanak előadást a természetes gyógymódokról, de aki meg akarja ismerni a gyógynövényeket, a gombákat és a természet ajándékait közelebbről, azokat is szívesen látják. 

Jelenleg az istállóban egy tágas – bárpulttal ellátott – fogadó rész, nagy terasz, vécé és egy kis konyha van, az emeleten pedig szobát, zuhanyozót rendeznek be, így több napot is el lehet tölteni ebben a környezetben. Otília egy marosvásárhelyi állatorvosi rendelőben is dolgozik, de a család a házban szeretne rendelőt nyitni. Az épület mögött nemrég készült el egy korszerű kutyapanzió, amelyet nemsokára kibővítenek egy macskapanzióval is. Lovas terápiás foglalkozást is beindítanának. 

Nagy Zoltán Paracelsus híres középkori orvost idézi, aki azt mondta, hogy az ember minél távolabb kerül a természettől, annál betegebb lesz. 

Számos orvosprofesszor, köztük Szentgyörgyi Albert is hirdette, hogy a természet, a természetből származó anyagok kínálják azt a gyógymódot, amivel nemcsak a szervezetünket, hanem az elménket is egészségesen tarthatjuk. Ezt a gondolkodást követve a Duna állatpark igazi oázis egy gyönyörű környezetben levő kis nyárádmenti faluban, ahova érdemes betérni. 

Fiatalok az egyházban

Emberközelibb kapcsolat

A legutóbbi népszámlálás eredménye is igazolja, hogy egyre jobban fogyatkozunk, kiöregedett az ország, és minket, magyarokat ez jobban érint, mint a többségieket. Nemcsak a szórványban, hanem a tömbmagyarságban is egyre nehezebb itthon tartani a fiatalokat. A közösségépítő munkában a politikai szervezet mellett egyre nagyobb szerepe van az egyháznak; szolgálóinak nemcsak igével, hanem saját példájukkal, „civil” foglalkozással is hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy elsősorban a fiataloknak otthont teremtsenek falvainkban. Van, ahol sikerül, máshol nem. 

Egy jó példát láthattunk Márkodon, ahova 2018. július elsejétől a harasztkeréki Szigeti-Simon Emőke fiatal lelkipásztor került, miután segédlelkészként a marosvásárhelyi Tulipán utcában szolgált. Férje, 

Szigeti Árpád (fotó), aki ugyancsak lelkipásztor, miután szintén segédlelkész volt a marosvásárhelyi Szabadi úti gyülekezetben, két évig szolgált Nyárádszentimrén. Ő az egyetemi évek után Háromszékről került tájainkra. A lelkészek 2016-ban házasodtak össze. Változást az életükben 2020 augusztusa hozott, amikor megszületett az első fiuk, majd tavaly júliusban a második, így Árpád átvette a márkodi szolgálatot a gyereknevelési szabadságon levő feleségétől. Márkod 163 fős gyülekezet, ide tartozik Kendő is, ahol 62 lelket számlál a gyülekezet. Arra voltam kíváncsi, hogy saját példájukkal élen járva miként próbálják a fiatalokat az egyház felé irányítani, megtartani. 

Kendő sajnos kiöregedő közösség, az üresen maradt házakat azonban mind felvásárolták, sokan hétvégi tanyákat alakítanak ki. Márkod kezd magára találni, legutóbb két temetés volt, három esküvő és három keresztelő. Az utóbbi négy évben öt fiatal család is házat épített, jövőt képzel el a Nyárádmentén. Többen időszakosan külföldön dolgoznak, de a keresett pénzt hazahozzák, és itt teremtenek otthont maguknak. 

Nagyon sokat számít, hogy a lelkipásztor házaspár Márkodon lakik. Gyereksétáltatáskor, vásárláskor is találkoznak a hívekkel, szinte olyanok, mintha egy nagy család tagjai lennének – hangsúlyozzák. Ezenkívül a közös foglalkozások, tevékenységek is összekovácsolják a közösséget. Sokat számított az egyházközség életében az, hogy teljes egészében felújították a templomot, amelynek újjászentelésére, hálaadó ünnepi istentiszteletére mindenki készült. De nemcsak ünnepnapokon, hanem az egyházi tevékenységekre is eljönnek, igaz, ezeket a mezőgazdasági munkálatokhoz kell igazítani, így a közösségi foglalkozások leginkább októbertől júniusig tartanak. Van bibliaóra, kórus is működik. A fiataloknak szerveznek bibliaórákat, van vakációs bibliahét is, ahol nemcsak a Szentírás értelmezéséről beszélgetnek, hanem kérésükre bármely témát felvetnek. A házaspár büszkén újságolja, hogy az idén is az egyházmegye mintegy 60 gyülekezetéből összesen 30 fiatal megy az algyógyi ifjúsági táborba, köztük lesz öt márkodi is. Színdarabot is betanítottak a fiataloknak, s ez a foglalkozás is igen népszerű volt, mint ahogy az immár hagyományos karácsonyi műsor is, ami kiegészíti az ünnepi istentiszteletet. 

– Arra kell törekedjünk, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat az egyházban, ne legyen szakadék a lelkész és a fiatalok között, a pap ne tűnjön elérhetetlennek, rideg hivatalnoknak, fontos, hogy kölcsönös tiszteleten és barátságon alapuló bizalmi kapcsolat alakuljon ki – mondja Árpád, majd azt is hozzáteszi, hogy a presbitérium is – három 60 év fölötti tag kivételével – fiatalokból áll, akik készségesen segítik a lelkipásztorok munkáját. Önkéntes alapon fedték újra a gyülekezeti házat, de minden olyan munkát elvállalnak, ami szükséges, és ez is igazolja, hogy magukénak érzik az egyházközséget. Továbbá az önkormányzat is együttműködik az egyházzal, hiszen közös ünnepekkor, falunapokon mindig lehet számítani a hivatal támogatására. 

Megtudjuk, hogy augusztus 12-én lesz az 50 évesek kortárstalálkozója. Az osztályfőnöki órát követően 12 órától ünnepi istentisztelet tartanak. A rendezvényre mindenkit szívesen látnak az elszármazottak közül. Mintegy 200 vendégre számítanak, erre az eseményre is készül a gyülekezet. Már most kilátásba helyezték, hogy három év múlva megünneplik a templom építésének 200. évfordulóját, amire nemcsak a falubelieket és az elszármazottakat, hanem a testvértelepülés képviselőit és nagyon sok illusztris vendéget várnak. Természetesen a falu apraja-nagyja is kiveszi a részét a szervezésből – újságolják a lelkészek, hiszen ez is egy jó alkalom lesz bizonyítani, hogy a márkodi és a kendői közösség Istenbe vetett hittel helytáll és megmarad a nehéz időkben is. 

Víz- és úthálózat-korszerűsítés