Székelyföld gazdasági lehetőségei

A tavalyi adatok alapján Kovászna és Hargita megye jobban is teljesített, mint az országos átlag, Maros megye esetében lehet látni egyfajta elmaradást, ami az Azomureş vegyipari kombinát leállásának tudható be, világított rá Miklós 

Zoltán. A térség fejlődéséhez viszont elengedhetetlen, hogy folytatódjanak az elkezdett infrastrukturális beruházások, mint például a terelőutak építése vagy a brassói reptér bővülése. Utóbbinak a hatása, ha egy kis fáziskéséssel is, de meg kellene érkezzen, és új beruházásokat kellene eredményezzen, mondta a képviselő. Székelyföldnek további fejlődési potenciált ad az is, hogy a tervek szerint több autópályaszakasz is át fog haladni a térségen, ami vonzóbbá fogja tenni a befektetők számára, ez pedig a kulcsa annak, hogy a régió önmagában is közelebb kerüljön az EU-s átlaghoz.

Az adók esetében szokták azt hangoztatni (főként az autonómiaellenesek), hogy Székelyföld életképtelen, és nem tudna megállni a saját lábán, azonban fontos kiemelni, hogy ezen adók tekintetében azokat elemzik, amelyeket a Kovászna Megyei Adó- és Pénzügyi Hivatal begyűjt, de ez nem a teljes a megyében megvalósuló adójövedelem, nyomatékosította Miklós Zoltán. Hozzátette, hogy a nagy cégek központilag Bukarestben adóznak, sőt volt egy olyan időszak, amikor a közepes vállalkozások is a régiós adóhatóságnál fizették be a járulékokat. A visszaosztások esetében pedig a megyei adóhatóságok által begyűjtött pénzekhez viszonyítanak, ezért valóban elfordul, hogy több jut vissza, viszont nem annál több, mint amennyi amúgy a megyében realizálódik. Továbbá a visszaosztások esetében ki kell emelni azt is, hogy olyan célokra osztanak vissza összegeket, amelyek nem feltétlenül szolgálják a helyi igényeket. Sepsiszentgyörgyön például a román állam legnagyobb beruházása egy új csendőrlaktanya építése, nos, legyünk őszinték: nem erre szavaztak volna a város lakosai, jegyezte meg a képviselő. Papíron a számok azt mutatják, hogy megtermeltük, visszakaptuk, de nem arra, amire kellene, illetve ebben a visszaadásban nincs benne profitadó, a multinacionális vállalatok Bukarestnek adóznak, a tisztán látás érdekében kellene tudni, hogy mennyit adóznak a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai vagy marosvásárhelyi üzletekben, de erről jelenleg hivatalos adatok nem léteznek, tette hozzá Miklós Zoltán.

A szakpolitikus szerint egy sokkal nagyobb pénzügyi autonómiára lenne szükség a településeken, hiszen ez tudná igazán előre vinni Székelyföld helyzetét. Ez a fejlődés pedig a fizetéseken is meg kellene mutatkozzon, aminek kapcsán sehol az országban nem beszélhetünk tiszta képről. Ennek az az oka, hogy aki egy bizonyos településen tevékenykedik, nem köteles munkapontot nyitni, ha nincs öt alkalmazottja. Mindaddig pedig, amíg ez nem változik meg, nem lehet teljes mértékben megbízni az átlagkeresetekről szóló statisztikákban sem. Így nem tudjuk biztosan megmondani, hogy mely településeken alacsonyabbak a bérek, mint az országos átlag, tehát elég nehéz közpolitikákat foganatosítani annak érdekében, hogy ezen a helyzeten változtassunk, mondta a képviselő. Viszont ezzel együtt is az a cél, hogy Székelyföld fejlődjön, növekedjenek a bérek, ehhez olyan iparágak és ipari szereplők megtelepülésére van szükség, amelyek magas hozzáadott értékkel rendelkeznek, itt elsősorban a feldolgozóiparnak a megerősítése lenne nagyon fontos, tette hozzá Miklós Zoltán.

Jelenleg nyersanyagot termelő ország vagyunk, amely a mezőgazdaságban megtermelt terményeket és az állatokat is exportálja, ezt követően pedig félkész vagy készterméket importál. Ez a tendencia pedig nagy nyomás alá helyezi a román gazdaságot, és a kereskedelmi hiány ezen okokra is visszavezethető. A kereskedelmi hiány miatt az ország pénznemére elég nagy nyomás kerül, ami rosszat tesz a pénz vásárlóerejének. Ezért is lenne fontos a feldolgozóágazat irányába elmozdulni, illetve vizsgálni kellene azt is, hogy melyek a székelyföldi települések számára a kitörési lehetőségek, amik jól fizető munkahelyeket tudnak generálni.

A feldolgozószektor megerősítése mellett a szakoktatásra is hangsúlyt kellene fektetni, mondta Miklós Zoltán. Akkoriban szerzett saját tapasztalatait is megosztotta lapunkkal, amikor még ipari parkot vezetett, és ott egy németországi befektetőt fogadtak. „Programokkal, bemutatókkal készültünk neki, de a szeme akkor csillant fel igazán, amikor elvittük egy szakiskolába, ahol látta, hogy a diákok mit tanulnak, hogyan dolgoznak, akkor meggyőződött arról, hogy lesz munkaerő-utánpótlás, és megtörtént a beruházás” – mesélte a képviselő. Az önkormányzatoknak pedig megvan a lehetőségük, hogy a beiskolázási számokat úgy alakítsák, hogy ha szükséges, azok a szakoktatásnak kedvezzenek. Amennyiben vannak szakemberek, és megvan a megfelelő technológia is, jöhet az a fejlett ipar, amely egy viszonylag magas életszínvonalat tud biztosítani a Székelyföldön élő emberek számára azáltal, hogy az átlagnál magasabb lesz a kereset a térségben, összegezte az elhangzottakat Miklós Zoltán.

Antal Lóránt szenátor kiemelte azt is, hogy a térség esetében, ahogyan egy magánvállalkozás esetében is, nagyon fontos, hogy képesek legyünk meghatározni az erősségeinket és a gyengeségeinket. A szenátor beszélt Székelyudvarhely példájáról, amely Románia viszonylatában kiemelkedő iparral rendelkezik. Többek között ezen példa mentén támogatták az ország újraiparosítási tervét, meglátása szerint erről a területről aránytalanul kevés szó esik. Sokkal több szó esik a turizmusról, ami egyáltalán nem baj, hiszen Székelyföldön hatalmas potenciál van mind a turizmusban, mind pedig a teljes szolgáltatóiparban, mondta Antal Lóránt.

Azonban az iparról is beszélni kell, hiszen olyan vállalatok is jelen vannak a térségben, amelyek globális szinten értek el komoly eredményeket, vagy világméretű cégek beszállítói. Ezért is fontos, hogy ezek a vállalatok azt érezzék, hogy van egy kohézió, és a közérdek is foglalkozik velük.

Az elmúlt három évtizedben egy komoly fejlődő pályát futott be Székelyföld is, erős vállalkozások maradtak itt, nőttek, illetve kiléptek a régió határain kívülre is, mondta a szenátor. Viszont a következő időszak irányának meghatározásához le kell ülni, meg kell határozni a prioritásokat, és a közpolitikákat ezen döntéseknek kell alárendelni.

Antal Lóránt rávilágított, hogy például Székelyudvarhelyen a vállalatok között van egy kohézió és egy egymást kisegítő életfelfogás, ezt kelleni átültetni a térség többi településére is. Továbbá jó hírnek lehet tekinteni, hogy ez létezik, viszont nem elégséges, hiszen szükség lenne egy erős ipari és kereskedelmi kamarára, valamint olyan reprezentatív szervezetekre, amelyek képesek harcolni ezen vállalatok érdekében.

Napjaink legértékesebb vagyoneleme a tudás, amit a fiatalok számos helyről, akár ingyen is meg tudnak kaparintani, legyen szó egy tanulmányról, egy podcastről vagy bármilyen hiteles, az interneten is elérhető információról. Ez hatalmas kincs, ami hozzájárulhat a térség fejlődéséhez, emelte ki Antal Lóránt.