Székelyföld, Bánság
2012-02-21 15:23:49
- Joó Kristóf
Tudjuk, földrajzi tulajdonneveink egy része köznévből jön létre. Ezt az átszármazást olykor kiválóan mutatja, hogy egyes ország- vagy tájegységnevekhez névelőt biggyesztünk. Csakhogy az efféle „névelőzésre” nemigen van egységes szabály, ezért nincs is mit csodálkoznunk azon, hogy például (a) Székelyföld vagy (a) Bánság esetében a beszélők különféleképp járnak el.
Tudjuk, földrajzi tulajdonneveink egy része köznévből jön létre. Ezt az átszármazást olykor kiválóan mutatja, hogy egyes ország- vagy tájegységnevekhez névelőt biggyesztünk. Csakhogy az efféle „névelőzésre” nemigen van egységes szabály, ezért nincs is mit csodálkoznunk azon, hogy például (a) Székelyföld vagy (a) Bánság esetében a beszélők különféleképp járnak el. „Székelyföldön fokozott figyelmet kellene fordítani a faluturizmus és az azt lehetővé tevő infrastruktúra fejlesztésére” – olvasom egyfelől, „évente meglátogatjuk a Székelyföldet, sok barátunk él ott” – hallom másfelől. Kérdésünk tehát: Székelyföld vagy a Székelyföld?
Mint oly sok nyelvhelyességi kérdésben, itt sem lehet kizárólagos, vagyis „egyedül üdvözítő” választ adni. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a Székelyföld tájegységnévben egy jelzős szerkezet húzódik meg, a ’székely (nép által lakott) föld’ minőségjelzős szerkezet. Úgy tűnik, e tájegységnév használatában még nem köszöntött be az az állapot, amelyben a szószerkezet utótagja – vagyis a föld köznév – teljesen elveszti köznévi értékét. Az bizonyos, hogy a két változat (Székelyföld, illetve a Székelyföld) párhuzamos megléte lassú, de kétségtelen nyelvi változásfolyamat jele, a tulajdonnévvé minősülés átmeneti állapotát jelzi – de ez szinte az összes -föld utótagú földrajzi névre áll: Sváziföld, Tűzföld stb. – amelyek esetében a -földet régi térképeken, atlaszokban még a terra-ként találjuk.
Hasonló probléma merül fel a Bánság (illetve Bánát) tájegységnevünkkel is. Köztudott, hogy a Bánság/Bánát nem is Erdély, nem is Partium: egy teljesen önálló, etnikai-nyelvi sokszínűségéről nevezetes terület, amely átnyúlik a mai Szerbia területére is, történetileg szintén jól meghatározható tájegység. Nevében természetesen a közigazgatási forma őrződött meg. A bán Magyarország déli tartományainak kormányzója. Etimológiailag megközelítve: horvát-szerb jövevényszó, korábban viszont avar eredet sejthető mögötte: a 6. század második felében élt uralkodó, Baján avar kagán nevére vezethető vissza. A magyarban a köznevesült bán cím eleinte csak a horvát bánt jelölte, később viszont mint régi személynév török/mongol eredetet is sejtethet. A belőle származott bánság – mint közigazgatási forma (vagyis a bán által irányított, ellenőrzött terület) – legkorábban 1405-ben olvasható oklevélben.
Nos, a mai Bánság – vagy román/német formájában Bánát – szintén hol névelővel, hol meg anélkül fordul elő, ami természetesen azt mutatja, hogy e terület nyelvi megjelölésében még mindig „tusakodik” egymással a köznévi, illetve a tulajdonnévi érték. Logikailag természetesen tulajdonnév, a nyelv viszont „konzervatívabb”, mint a logika. „Figyelemre méltó, a regionalitást mint identitásbázist értékként felmutató sajátosság a két-, három- vagy négynyelvűség, amely a Bánságot a mai napig jellemzi” – amikor a társadalomtudós e mondatot leírta, vélhetőleg eszébe sem jutott, hogy a földrajzi tulajdonnevet névelő nélkül használja.
