Szembenézés az orvosi tévedésekkel

Rendkívül tartalmas, átfogó, változatos, kiválóan szervezett konferencia színhelye volt három napon át a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme, ahol életre szóló tanítás hangzott el a pályakezdő rezidens orvosoknak, egyetemi hallgatóknak, de az orvoskollégáknak is a gyógyító szakmában lehetséges tévedésekről, azok következményeiről és vetületeiről szakmai, társadalmi, mentálhigiénés, jogi és spirituális szempontból. 

Ahogy emberi létünkhöz hozzátartoznak a tévedések, az orvoslásban is előfordulnak, ami azért nagyobb horderejű, mert az orvosi tévedés, műhiba emberi életet is veszélyeztethet. Hogyan jelenik meg a tévedés emberi életünk részeként, és hogyan a kultúránkban? – tette fel a kérdést köszöntőjében dr. Szabó Mónika belgyógyász, diabetológus főorvos, egyetemi adjunktus, a szervező Szent Balázs Alapítvány elnöke. Véleménye szerint a szembenézés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hibákat ki lehessen küszöbölni, és tisztában lenni a megelőzés lehetőségeivel szakmai, szociális és szellemi szempontból egyaránt. Nélkülözhetetlen azért is, hogy a hibák ne gátló tényezővé, hanem a szakmai fejlődés ösztönzőivé váljanak. Erről szóltak az orvoslás változatos szakterületeit felölelő előadások, a műhelymunkák és a téma művészeti szempontból való megközelítése is. 

A rendezvényen részt vevő dr. Vass Levente egészségügyi államtitkár, a Studium-Prospero Alapítvány ügyvezető alelnöke név szerint gratulált a szervezőknek és partnereiknek az évről évre megszervezett konferenciákhoz, amelyek minden alkalommal aktuális témákat feszegetnek. Továbbá azt bizonyítják, hogy lehet szakmai hozzáértéssel, önkéntesekkel, lelkesedéssel is nagy dolgokat megvalósítani, amihez az általa vezetett alapítvány nevében további támogatást ígért. Köszöntötte a bel- és külföldi neves előadókat, majd hozzátette, hogy egészségpolitikusként számít a konferencián megfogalmazott javaslatokra. 

Az alapítvány múlt évi tanácskozásához kapcsolódva dr. doc. Szász József neurológus főorvos, a MOGYTTE Általános Orvosi Karának dékánhelyettese kijelentette, hogy aki legalább két évtizedet töltött a pályán, egészen biztos, hogy téved. A maradványállapotnál, a beteg elvesztésénél azonban gyakoribbak a kisebb tévedések, amit a kezelési ajánlásokra való jobb odafigyeléssel ki lehet küszöbölni. Bár megvédik egy esetleges malpraxisper következményeitől, az orvos mégsem lehet feltétel nélküli rabja a kezelési irányelveknek, mert azok nem fednek le mindent. Mivel a klinikai munka tele van tévedési lehetőségekkel, nem kell szégyellni tanácsot kérni egy tapasztaltabb kollégától, és az esetleges beavatkozásnál a beteget, valamint a hozzátartozót is be kell vonni a döntéshozatalba, annak ellenére, hogy ez időigényes. Végül azzal fejezte be köszöntőjét, hogy a fiataloknak úgy kell tanácsot adni, hogy a lelkesedésüket, tenni akarásukat lehetőleg ne törjék le. 

Az egyetemi, enyhén aszeptikus tananyag mellett életszagú információt jelent a részt vevő diákoknak, rezidenseknek a konferencia, amelynek szervezésébe bevonták őket is – mondta Czink Gergő, a diákszövetség (MMDSZ) alelnöke. Annak fontosságát hangsúlyozva, hogy az egészségügyben dolgozók tudatosítsák magukban, hogy hibázhatnak, de ne legyen mindegy, hogy a beteg milyen állapotban megy haza, Ady Endre sorait idézte: „Gyujtsuk ki jól a sziveinket:/ Csak azért se győzhet a Mindegy.”(A Mindegy átka).

Ha valódi életet akarunk, akkor az csak Jézussal lehetséges – hangzott el az áhítatban, amelyet Fekete Márton református lelkész, lelki gondozó, szupervizor tartott, majd A tévedés mint az emberi lét velejárója című előadásában tolmácsolta a „mélyfúrást” a tévedésről. „Az én olvasatomban minden tévedés egy folyamat része, és nem egy különálló és mindentől független egyszeri esemény. Ha egyszeri eseményként kezelem, akkor esetleges, végzetszerű, és nem nagyon van mit kezdeni a tévedéssel, azon kívül, hogy sajnálattal vagy csak egyszerűen megállapítom, hogy megtörtént. Ha azonban folyamat része, akkor van előzménye és van következménye. Ha megértem az előzményeket, amelyek a tévedéshez vezettek, és felfogom a következmények súlyát, akkor tudok tanulni belőle, és életbölcseletre szert tenni. Akkor van esélye, hogy hasonló helyzetekben elkerüljem a tévedést, hogy bölcsebben reagáljak a tévedésveszélyes helyzetekre.”

A tévedések pszichológiája című előadásában a Budapestről érkezett dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna tanácsadó szakpszichológus, szupervizor vette számba a tévedések leggyakoribb okait és a hátterükben lévő pszichológiai, pszichofizikai folyamatokat. Milyen állapotok és hogyan befolyásolják a döntéseinket, viselkedéskontrollunkat? Ha tévedünk, hibázunk, a helyzetet úgy kezelhetjük, hogy elismerjük saját felelősségünket és a vele járó érzéseket, ahelyett, hogy valami mást vagy a körülményeket okolnánk, önmagunkat szidnánk és elkerüléssel kompenzálnánk (evés, ivás, szerek, filmsorozatok nézése stb.). Ne címkézzük magunkat vesztesnek, tekintsük a hibázást tanulási lehetőségnek, és nézzünk humorral a történésekre. A kevesebb tévedés érdekében kreativitásra, pozitív hangulatra, pontosabb információfelidézésre, határozottságra van szükség. Egyénileg önismeretre, önszabályozásra, az agy időnkénti pihentetésére (meditációs gyakorlatok, relaxáció, a hit gyakorlása, természetjárás, művészetek) kell törekedni – tanácsolta. 

 „Az a belátás, hogy a tévedés mint hiba, mint hiány, mint bármi a teremtett világban valójában önmagán túlra mutat, és különféle tudományterületek képviselőit készteti cselekvésre, az orvost korszerű gyógyításra, a tanárt oktatásra-nevelésre, mindenképpen javító üzemmódra, azt mondatja velünk: tökéletlen világunkban kódolva van a tökéletességre való törekvésünk, amiről nem mondhatunk le. Van remény. Miért? Mert az élő forrás, vagy Isten, vagy a Teremtő képmásaiként emberek vagyunk. És higgyük el végre: társteremtők is lehetünk!” – hangzott el Borsos Szabolcs PhD, kutató filozófus, mentálhigiénés szakember előadásában. 

A tévedésekről szóló bevezető előadások után prof. dr. Egyed Zsigmond patológus főorvos ismertette az orvosi műhiba fogalmát, jelentését, összetettségét és különböző formáit, hogy felhívja a figyelmet a bemutatott hibák megelőzésének, kivédésének lehetőségeire (Az orvosi tévedések kategóriái).

Az orvosi vagy orvos-gyógyszerészeti tevékenység közben elkövetett szakmai tévedés, amely megkárosítja a beteget, és ezáltal az egészségügyi személyzet vagy az ellátást biztosító intézmény jogi felelősségét vonja maga után – idézte az egészségügyi műhiba (malpraxis) törvényes meghatározását a 2006. évi 95-ös jogszabály alapján.

Majd számba vette ennek a műhibának a kategóriáit: diagnosztikai tévedések, kezelési hibák, valamint az ápolás, gondozás, szállítás, felügyelet hibái, továbbá a hiányos lehetőségek miatt bekövetkező, valamint a különleges egészségügyi műhibák. A következőkben ezeket részletesen is kifejtette. 

A diagnosztikai tévedések egy betegség tünetei helyes és pontos időbeli értelmezésének, illetve ezen értelmezés közlésének a csődjei. Különösen a fiatal résztvevők számára hasznos lehet a diagnózis pontos felállításának részletes leírása is.

Az előadó beszámolt a diagnosztikai tévedések leggyakoribb formáiról. A statisztika szerint a leggyakrabban a daganatos, az érrendszeri és a fertőző betegségek kórismézésekor történnek tévedések. 

A gyógyszeres kezelés során elkövetett hibák például: a rossz választás, a rossz adagolás, a kölcsönhatások, a mellékhatások figyelembevételének elmulasztása, a rossz időzítés, a függőség kialakulása. Hosszú lenne felsorolni a többi különféle műszeres, sebészeti, fizioterápiás, pszichoterápiás kezelés során elkövethető műhibákat, amelyekről Egyed professzor részletesen beszámolt. Akárcsak az ápolás, gondozás terén, a szállítás, felügyelet alatt előforduló, az országos egészségügyi rendszer hiányosságaiból adódó, az adott kórházra jellemző lehetőségekből származó és a különleges egészségügyi műhibák. Ezek közé sorolta az úgynevezett defenzív medicinát is, amikor a jogi fenyegetettség elkerülése céljából a szükségesnél több diagnosztikai vizsgálatot rendel el az orvos, ami sokkal több időt, pénzt, erőforrást igényel, és nem javít a beteg állapotán, továbbá A Pfeiffer-bacilus és az influenza című érdekes orvostörténeti epizódot. 

A Magyarországról érkezett dr. Simon Kornél belgyógyász, kardiológus főorvos, aki a betegellátó munka iránti mély elkötelezettségéről ismert, azt a kérdést tette fel gondolatébresztő előadásában, hogy lehet-e káros a tényeken alapuló orvoslás a beteg számára? Előadásában ismertette a tévedéseket általánosságban meghatározó tényezőket: az ismeretanyag nagyságának, a gondolkodást befolyásoló körülményeknek a szerepét. Kritikusan szólt a tényeken alapuló orvoslástól elválaszthatatlan gyógyszeripar, statisztikai módszertan befolyásáról a klinikai gyógyítás, a diagnosztika, a kezelés folyamatára, a klinikai kutatásra, az orvosi gondolkodásra, a gyógyítási morálra. A gyógyítás felkészülés és alázat, és mindenki saját szabad tudatában dönti el, hogyan szabja meg a határt az önszolgálat és az önzetlen szolgálat között – zárta előadását. 

Dr. Szabó Mónika belgyógyász, diabetológus főorvos Az orvos mint nocebo című előadásának lényegét a konferencia programfüzetében lévő összefoglaló frappánsan tömöríti: „A megfelelő orvos–beteg kapcsolat a betegben felerősíti a gyógyulásba vetett hitet, csökkenti a mentális szorongást, tehát jó értelemben vett »placebo« hatású. A nem megfelelő orvosi attitűd, az elhibázott információközlés nem csak a »placebo« hatástól fosztja meg a beteget, hanem teljesen lerombolhatja a beteg további kezeléshez való adherenciáját (együttműködés, terápiahűség), hosszú távon lenullázva az orvosi beavatkozás következményeit.” 

Az első nap utolsó harmadában a művészi megközelítés vette át a szerepet. Dr. Salat Csaba nyugalmazott főorvos, festményszakértő alkotók titkairól, híres festmények hamisításáról számolt be, és „az orvosi szakmánál maradva” malignus esetekként említette, amikor galériatulajdonosok, művészek folyamodnak haszonszerzés céljából a megtévesztéshez (Tévedés és megtévesztés a művészetben). Erre hívta fel a fiatalok figyelmét, akik a jövőben esetleg műgyűjtők lesznek. 

A Kultúrpalota előcsarnokában lévő kerámiákról dr. Barabás Dénes családorvos, főorvos, a Marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ művészetterápiás vezetője tartott ismertetőt, hiszen a művészetterápiának az élet nehézségeit megtapasztaló hétköznapi ember számára is megnyugtató, pihentető, gyógyító hatása lehet. Ezt a lehetőséget aknázzák ki a 250 mentális és krónikus pszichiátriai beteget gondozó intézet rehabilitációs kreatív műhelyeiben is. A legsikeresebb ezek közül a ParaHelikon művészetterápiás csoport, amely több országos és nemzetközi versenyen ért el sikereket. Különleges alkotásaik közül néhány vevőre is talált. 

A konferencia első napja dr. B. Fülöp Erzsébet színművésznő, a Művészeti Egyetem tanárának gondolatébresztő Weöres Sándor-előadásával ért véget.