Szemünk előtt válnak valóra a csodák

Református templom épült Szálteleken

A Maros-Mezőségi Egyházmegyében páratlan összefogással épült fel Száltelek református temploma. A Komlód-patak mellékvölgyében található elszigetelt falu a Mezőbánd és Mezőmadaras közötti kövezett útról közelíthető meg. Magyar református lakossága tíz-egynéhány, mégis megfogalmazódott bennük a vágy, hogy istentiszteleti helyre volna szükségük, hogy legalább ünnepekkor legyen ahová összegyűlni, Istenhez fohászkodni. A templomépítés története egyedi, az egyházmegye gyülekezeteinek és a mezőbándi önkormányzatnak az összefogására volt szükség ahhoz, hogy kétévi tervezés és építkezés után október 14-én felszentelhessék a kicsi, de otthonos hajlékot. A szentelési ünnepségen részt vett Jakab István, az egyházmegye esperese, Domahidi Béla főjegyző, valamint az egyházmegye nagyszámú lelkészi képviselete, akik áldásukat adták az új templomra és a szálteleki gyülekezetre. Jelen volt Radu Mircea, Mezőbánd polgármestere és Horváth Árpád alpolgármester is. 

A falu történetében emberemlékezet óta nem volt ekkora ünnep és református jelenlét. Nemcsak a kis templom, hanem a templomkert is szűknek bizonyult az egyházmegyéből érkező híveknek. A parkoló gépkocsik hosszasan sorakoztak az út mentén. A többségi lakosság kíváncsian állt ki a kapuba, figyelték, mi történik, hiszen nemcsak hogy ennyi palástos református lelkészt, de ennyi reformátust sem láttak soha a településen.

A száltelekiek is egy nagy család tagjai

Az igehirdető Jakab István esperes Pál apostolnak a Korintusbeliekhez írt első leveléből idézett: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!” (15:58). Az igéhez kapcsolódva fogalmazta meg, hogy az Úr Szálteleken is csodálatosan valósította meg a tervét, egy olyan kis gyülekezetnek épült temploma, amely okkal érezhette, hogy el van hagyatva. Nem tudtak istentiszteletet tartani, nem tudtak úrvacsorát venni, mert nem volt ahol. A szálteleki gondnok, Kis József könnyei, fájdalma hozta mozgásba az egyházmegyét. Ekkor vált világossá a száltelekiek számára, hogy nincsenek egyedül, hanem egy nagy család tagjai. Isten indíttatására és dicsőségére összefogtak, s a kis gyülekezetnek templomot építettek egy olyan bizonytalan világban, amelyben az embereknek közösségre van szükségük.

– Sokszor feltettem magamban a kérdést: érdemes-e templomot építeni tíz-egynéhány lelket számláló gyülekezetnek? Azt gondoltam, elhamarkodott ígéretet tettem, hogy templomot építünk. Domahidi Béla főjegyző, a jó szolgatárs váltotta valóra az ígéretemet. Nem háláért, nem köszönetért, hanem hálából, Isten dicsőségére! Az emberek akkor betegednek meg lelkileg, amikor érzik, nem tartoznak sehová, amikor nem kötődnek egy közösséghez. Fontos, hogy tartozzunk valakihez, hogy legyen feladatunk, legyen célunk, küldetésünk. Isten igéje abban erősít meg bennünket, hogy egy élő közösséghez tartozunk. Isten népe tudja, hogy mi a feladata, és nem hiábavaló a munkája. Ez a hit tart meg bennünket – fogalmazott Jakab István esperes.

Domahidi Béla, az egyházmegye főjegyzője, mezőbergenyei lelkipásztor az elveszett és megtalált juhról szóló jézusi példázatra utalva kifejtette, hogy a gazdának fontos volt az az egy juh is, hogy visszakerüljön a 99 mellé. A példázat tanulsága, hogy Isten számára a legkisebb közösség is fontos. Ezt a krisztusi gondolkodásmódot követve kezdtek bele a szálteleki templom építésébe. Jelzés ez a szálteleki közösségnek, hogy nincsenek magukra, őket is számontartják, s egy düledező vályogépület helyett nekik is kijár egy kis templomocska. Még akkor is, ha a jövőre nézve – emberileg – nem sok kilátás van a megmaradásra. De ezt a kérdést Istenre kell bízni! A kételyek mellett reménység van a közösségben, annál is inkább, mert a megújult harangláb arról tanúsko-dik, hogy valamikor élni akaró közösség volt itt – fogalmazott a lelkipásztor.

Bergenyében született az ötlet, a kivitelezés java is rájuk hárult

A történet 2021-ben kezdődött egy mezőbergenyei esperesi vizitáció alkalmával, amikor megemlítették Nagy Ferenc nyugalmazott lelkész felvetését – akinek édesanyja szálteleki származású volt –, miszerint a száltelekieknek nincs hol istentiszteletet tartani. Az esperessel az élen ellátogattak a helyszínre, ahol az elöljáró megígérte, ha egyetlen egyháztag is van, tesznek valamit Száltelekért az egyházmegye összefogásával. 

A munka terhének nagy része a mezőbergenyei gyülekezetre hárult, ahol az ötlet született. Sok segítség érkezett a mezőbándi önkormányzattól. 2021 őszén kitakarították a telket, s következő tavasszal kijelölték a templom helyét. A hivatal munkagépei megásták, majd megöntötték az alapot. Tavaly júliusban nagy egyházmegyei közmunkát szerveztek, ezen több mint 40-en gyűltek össze 15 gyülekezetből. A folytatás a bergenyeiek gondja volt, koszorút öntöttek, elkészítették a tetőt, kéményt raktak, behelyezték az udvarfalvi Paizs Tibor által adományozott ablakokat, aztán jött a vakolás, a mennyezet felhelyezése, az előtér kialakítása, a kapu elkészítése, és legvégül a harangláb felújítása. 

Sokan úgy adományoztak, hogy azt sem tudták, hol van Száltelek

A templomépítésre sem romániai, sem magyarországi állami támogatást nem igényeltek. Közösségi összefogás és munka eredménye. Az építkezésre mindössze 61.400 lejt adtak ki, ami 12.500 eurónak felel meg, ez egy marosvásárhelyi garázs ára. Az összeg azért ilyen kicsi, mert a kétkezi munkát közmunkázók végezték, és az építőanyagok jó részét is adományba kapták. Az egyházmegyétől – a szórványalapból és a gyülekezetek adományaiból – 36 ezer lej érkezett, ebből közel 6000 lejt a bergenyei és a szálteleki gyülekezet gyűjtött össze, a Fehér család 6000 lejt adományozott, míg a mezőbergenyei egyházközség pénztárából több mint 16 ezer lejt fordítottak az építkezésre. 

A támogatók között van Nagy Ferenc nyugalmazott lelkipásztor, Jakab István esperes, aki mozgósította az egyházmegyét, végig kísérte az építkezést, Radu Mircea, Mezőbánd polgármestere és Horváth Árpád alpolgármester, akinek szívügye volt a szálteleki templom megépítése, szervezett, támogatókat toborzott, sokszor ételt és italt vitt a munkásoknak. Az építők nevét hosszas felsorolni, de azt el kell mondani, hogy a mezőbergenyei gyülekezet presbitériuma, sőt gyülekezeti tagok is derekasan kivették a részüket a munkából, folyamatosan dolgoztak a templom építésén Nagy Ferenc gondnokkal az élen. Gálfi József Attila mezőbergenyei vállalkozó a tető megépítését, befedését végezte, munkagépeket és teherautót, állványzatot biztosított, mindezt ingyen. Czirjék Levente fiatalokból álló csapata, bándiak segédletével vakolt és meszelt. A mennyezetet Tordai Tibor és munkatársai, a padlót a mezőbándi Szabó János kivitelezte. Azt is meg kell említeni, hogy Domahidi tiszteletes úr a munkásokkal karöltve dolgozott, betonozott, téglát hordott, segített, amiben kellett.

A száltelekiek részéről Kis József gondnok vállalt sok közmunkát, felesége a közmunkázókat látta el főtt étellel.

– Az építők missziója lejárt, Isten kegyelmébe ajánljuk a templomot, a kis református közösséget. A templom arra ösztönözzön, hogy lelki házzá épüljetek! Váljatok példamutató közösséggé, s legyen áldott ez a hely, ahol jó lenni! – fogalmazott Domahidi Béla mezőbergenyei lelkész.

Köszöntések és köszönetek

Az ünneplő gyülekezetet Szabó Andor mezőmadarasi lelkész köszöntötte, aki több mint két évtizeden át beszolgáló lelkésze volt a szálteleki gyülekezetnek. 

A támogatóknak köszönetképpen emléklapokat adtak át, köztük a mezőbergenyei Gálfi Attila József vállalkozónak, Paizs Tibor udvarfalvi vállalkozónak, Radu Mircea polgármesternek, Horváth Árpád alpolgármesternek, Fehér Csaba helyi támogatónak, Szabó János mezőbándi vállalkozónak, Borbély Béla nagysármási presbiternek. Az önkormányzat képviselői arról biztosították a közösséget, hogy ezután is minden segítséget megadnak annak érdekében, hogy a közösségi érdeket szolgálják. Horváth Árpád alpolgármester arról beszélt, hogy öt évvel ezelőtt, amikor Nyíri Hunor tiszteletes úr lett a mezőbándi gyülekezet lelkésze, eldöntötték, hogy Mezőbándot ismét a példás gyülekezetek közé emelik. A szálteleki templom az ötéves „projekt” megkoronázása – fogalmazott az alpolgármester. 

A köszöntések során Nagy Győző egyházmegyei főgondnok, Nagy Ferenc nyugalmazott lelkész, Pocol Mihai ortodox lelkész szólt az egybegyűltekhez. Kis József gondnok gondolatait a mezőbándi Szász Iván Csongor tolmácsolta. A mezőbergenyei Nagy Csenge szavalattal, a mezőbándi Nagy Linda énekkel, a mezőbergenyei egyházközség kórusa Domahidi Emese vezetésével, Domahidi Kata és Domahidi Anna hangszeres kíséretében tették színessé a templomszentelést.

Az ünneplő gyülekezetet a mezőbándiak hívták meg a szépen felújított gyülekezeti házba, ahol több mint 150 résztvevő számára szolgáltak fel ebédet, amit Szabó János helyi vállalkozó és a Pro Band Egyesület közösen ajánlott fel. 

Az összefogás szép példáját élhettük meg a templomszentelésen, ahol az is elhangzott, hogy a bergenyei lelkészcsalád női tagjai, akik profi muzsikusok, a közeljövőben szimfonikus koncerttel is megörvendeztetik a közösséget.