A szerencse forgandó

A Mátyás királyról szóló népmesék, mondák sorában különleges jelentősége van annak a történetnek, amely az emberi tisztességről szól. A kibédi szövegváltozat először Az álomfejtő fiú című népmesegyűjteményemben jelent meg (Kolozsvár- Napoca, 1985), majd kötetcímként is szerepeltettem a Mátyás-epikumokat felvonultató könyvemben. A címe: Mátyás király és a tisztesség (Marosvásárhely, 2013). Íme a történet rövid vázlata:

 Mátyás király előtt megjelent a kocsis, befogózkodott a kocsi elé, hogy a királyt sétáltassa meg a város végéig. Menet közben a kocsis folyton hátrafelé nézett. – Mit nézel annyit hátrafelé? – kérdezte a király. – Azt nézem, hogy a keréknek öt fala van, s mind az ötre elfordul. Töprengett a király a szavak értelmén. A város végén megtudta: ahogy fordul a kerék, úgy fordul a szerencse mindenkinek… Hazafelé – tisztességből – Mátyás király fogózkodott be lónak, s ő sétáltatta meg az eszes kocsist, aki olyan büszke volt, hogy a szíve már úgy vert, mint a nagyharang.

2015 júniusában beleforgattam Mikes Kelemen Törökországi levelek (Bukarest, 1954) című könyvébe, s a 174. oldalon rábukkantam a kibédi „sztori” szüzséjére. Mikes 1722. április 16-án vetette papírra Rodostóban. Íme a 43. levélből való részlet: 

Osiris, az egyiptumi (így!) leghíresebb király, meggyőzvén őt vagy hat királyokot és rabságban tartván, amidőn valahová ment, a szekerét ezekkel vonatja vala… Egyszer, amidőn vonták a szekeret, egyik a hat közül csak a kereket nézte. Osiris a szekérben lévén, aztot észre vevé, és kérdé tőle, hogy miért nézne mindenkor a kerékre? A rab király felelé néki: azt nézem, hogy amely része a keréknek fent vagyon, a(z) lefordul, és amely alatt vagyon, a(z) felmegyen. Az egyiptumi király elmélkedvén erről a feleletről, azonnal felszabadítá a királyokot, és mindenikét nagy becsülettel a maga országába visszabocsátá.

Magunk most két megjegyzést fűzünk a bemutatott szövegvariánsokhoz: 

 a) A kibédi történetet – minden valószínűség szerint – a ma is eléggé eleven Mátyás-hagyomány tartotta fenn, Mikes Kelemen viszont a régi Egyiptom királyának személyét emlegeti. Miként egyeztethető össze a kétféle megoldás? Választ Dobos Ilona lexikoni szócikkében kapunk: „a magyar hagyományok jelentős hányadának kapcsolata van az ókori keleti, ill. a középkori európai folklórral és irodalommal.” (Magyar néprajzi lexikon. Harmadik kötet. K – Né. Bp. 1980, 533. old.). 

b) Miért fordult a „szerzők” figyelme a két történet felé? Mikes így válaszolt: „Minthogy históriából beszéltem kédnek (= magának), még ez iránt… rövid példát hozok elő, hogy meglássa kéd, hogy mi is tudjuk az ABC-ét.” 

Tehát a szövegek példaerejű, tanulsághordozó jellege miatt kaptak helyet mind a népi, mind az irodalmi hagyományban.

Van-e még olyan népi folklórműfaj, amely megőrizte a két történet főbb motívumait? Kutatói kedvvel lapoztam bele O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Budapest, 1966) impozáns gyűjteményébe. A kerék címszónál (352. old.) a következő magyarázatot találtam: „785. Forog a kerék (Kerék fordul, rég (= régi nyelvi adat). Keréken fordul az ember szerencséje) = A szerencse forgandó.” S a 787-es sorszám alatt további szólás- és közmondásváltozatokat talál az olvasó.