Széthúzó közösség?

• 2012-02-27 16:34:04

• Vajda György

A turáni átok a Felső-Maros menti település maroknyi magyarságát sem kerülte el. Egy tömbbe húzódva a Jódtelepen – ahol tisztességgel magyar nyelvű tábla is jelzi a községgel egybeépült falurészt – mintegy 220 magyar él.

A turáni átok a Felső-Maros menti település maroknyi magyarságát sem kerülte el. Egy tömbbe húzódva a Jódtelepen – ahol tisztességgel magyar nyelvű tábla is jelzi a községgel egybeépült falurészt – mintegy 220 magyar él. A helyi tanácsban a magyarság érdekeit egy RMDSZ-es tanácsos, Domokos Zoltán képviseli. Amint elmondta, nem sokat tud tenni, hiszen kezdeményezései, javaslatai süket fülekre találnak. Túl nagy az érdekösszefonódás minden téren, ezért nagyon nehéz valamit is elérni, ami a magyarság érdekeit szolgálná.

Az egyházzal karöltve próbálja a politikai alakulat képviselője egyben tartani a közösséget. A jódtelepi óvodában felesége, Domokos Ildikó oktat. A csoportba 14-en iratkoztak be, köztük eddig szinte minden évben olyan gyerekeket is tanított, akiknek mindkét szülője román. Dicséretes, hogy a községben mindig akadt olyan, aki fontosnak tartotta a kisebbségek nyelvét is elsajátítani alapszinten. Mivel kis létszámú a csoport, alaposabban tud foglalkozni a gyerekekkel az óvónő, és ez meg is látszik – mondja büszkén, hiszen kollégái jelezték, hogy a jódtelepi gyerekek fogékonyabbak, jobban integrálódnak az első osztályban, mint azok, akik a községközpontban tanultak. A gond az, hogy az oktatási törvény nem teszi lehetővé, hogy magyar tannyelvű osztály induljon, hiszen évfolyamonként 2-3 gyerek kerül ki az óvodából. A megoldás az, hogy román nyelven tanulnak tovább, hiszen kevesen vállalják, hogy a legközelebbi magyar faluig, vagy netán Szászrégenbe ingázzanak.

A jódtelepi református lelkész, Nagy Ferenc Disznajóról került a szülőfalujához közel eső szórványtelepülésre. Többévi ott-tartózkodás alatt sikerült némiképp összefogni a közösséget, de nagyfokú a lemorzsolódás – mondja. Mivel nincs megélhetőség, nagyon sokan munkavállalás miatt hagyják el a helységet. A külföldre távozók pedig nem jönnek vissza. A lassú apadást jelzi az is, hogy tavaly az egyházközségben két keresztelő volt és hat temetés. A számítások szerint a kis közösség még 4-5 évig fenntarthatja egyházát, de ha ez így folytatódik, akkor bezárhat a parókia.

Mindezek ellenére sikerült ifjúsági csoportot, tánccsoportot és színjátszó kört beindítani, s a fiatalok példájára az idősek is „meg-mozdultak”, külön kultúrcsoportot alakítottak. Mi több, március 3-án, amolyan „farsang farki” rendezvényként be is mutatkoznak a jódtelepi művelődési otthonban.

A református tiszteletes azt is kifejtette, hogy nagy segítségükre voltak a holland testvéregyházak (Wolvega és Borger) közösségei, ahova többször kirándulást szerveztek a ratosnyaiak, és természetesen a tenger közeli „nyugatiakat” is szívesen látják a Görgényi- és a Kelemen-havasok lábánál.

Az egyházközség jövedelmét a vendégház is kiegészíti. A parókiát ugyanis 2003-tól folyamatosan bővülő épületrésszel egészítették ki, ahol akár 50 fős csoportokat is ellátnak.

Az idén ravatalozó megépítését tervezi a közösség, ennek a költségeit „kitermeli” a vendégház, de mintegy 30 hektár erdővel is gazdálkodnak, innen is származhat jövedelem. A legnagyobb gond, tudtuk meg, hogy az egyház az RMDSZ képviselőjével perben áll egy területért, és ez megmérgezi a közösség irányításáért felelősök kapcsolatát. A tiszteletes reméli, hogy az idei kampányév nem bomlasztja majd jobban a szórványközösséget, ahol mindennél fontosabb az összetartás, hiszen enélkül a közösség felaprózódik, elvesztődik a minket körülvevő viharos politikai-gazdasági helyzetben.