A szociális munkás szemével

A múlt heti világtalálkozó keretében Marosvásárhelyi sikertörténetek címmel szervezett előadás-sorozat egyik meghívottja Szabadi Ernő Loránd szociális munkás, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által működtetett hajléktalanszálló közigazgatási szakellenőre volt. A találkozó szervezőcsapatában is részt vevő, szabadidejében zenéléssel és versírással foglalkozó fiatalember Földre szállt ember a gyökerek alatt, avagy Egerek és emberek címmel tartotta meg érdekfeszítő értekezését, amelyben munkája mellett saját életéről, indíttatásairól is mesélt.

Ernő 1991. július 12-én született Marosvásárhelyen, a középiskolát a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, majd a Sapientia EMTE közegészségügy szakán, illetve a Petru Maior Egyetem közigazgatási szakán szerzett szak- képesítést. Mesteri tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen folytatta a Szociológia és Szociálismunkás-képző Karon, tanácsadás a szociális szférában profilon. Jelenleg a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktoranduszhallgatója, emellett a Sapientia tanárképzőjén is tanul. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális szakosztályán 2014 óta dolgozik. Szakmai tevékenysége a peremre szorult közösségek, illetve a közösség egyéneinek segítése intézményes keretek között.

– A számos szakterület, amelyhez valamilyen módon kapcsolódom, nem épül egymásra, ugyanakkor a szociális problémáknak fontos része, akár megoldása lehet a közigazgatás – szögezte le előadása elején, majd azt is kifejtette, hogy a marosvásárhelyi szociális rendszer még gyerekcipőben jár, szakemberhiány van, és sok szolgáltatást kellene különválasztani. Erre annál is inkább szükség lenne, mivel rendszerint halmozódnak a problémák: aki az utcára kerül, az lehet, hogy függőbeteg, vagy valamilyen krónikus betegséggel küzd, esetleg árvaházban nevelkedett vagy büntetett előéletű. 

– Nem mindig lehet felismerni az indítékot. A Rozmaring utcai intézménybe kerülők között rengeteg az elvált, alkoholizáló férfi, és sokszor nem derül ki, hogy a válás után nyúlt-e az italhoz vagy az italozás vezetett a váláshoz – emelte ki a szociális munkás, majd pár statisztikai adatott is megosztott hallgatóságával: az otthonban jelenleg 120-130 személy kap szállást, 87 százalékuk férfi, és bár sokan azt gondolnák, hogy főként cigány nemzetiségűek, a roma, illetve a magyar és román hajléktalanok száma fele-fele arányban oszlik meg. Ernő az adminisztratív és a terepmunka mellett egyéni és családos, illetve csoportos tanácsadással is foglalkozik, amelynek során a segítségre szorulók történetének fölgöngyölítésével azt a pontot igyekeszik megtalálni, ahol kisiklott az életük. Mivel a hajléktalanok rendszerint elvárásként tekintenek erre a szolgáltatásra, és nem tudatosítják magukban, hogy a helyzet rendezéséért nekik is tenniük kell valamit, a terápia hosszas, nehézkes folyamat – tette hozzá Szabadi Ernő, majd azt is megemlítette, miért választotta ezt a hivatást:

– Személyes tapasztalatok vezettek erre az útra, ugyanis az én családomban is előfordultak hasonló problémák. Gyerekként nem volt könnyű ezt megélni, de bizonyára innen ered az emberi sorsok iránti érdeklődésem. Ugyanakkor a művészlelkek önnön választott kálváriája is a motivációhoz tartozik. Mindenesetre számomra nagy kihívás ez a munka.

 

A párhuzamok városa

A szociális munkás a marginalizált közösségek feltérképezésére irányuló tavalyi felmérés eredményeit is ismertette: 

– Marosvásárhelyen 15 ezren élnek a létminimum alatt, közülük hatezren a Hidegvölgy lakói. A munkám során rájöttem, hogy Vásárhely a párhuzamok városa: a magyar lakosság nem ismeri a román közösséget, és nem is nagyon hajlandó hidakat építeni feléje. Ez ugyanakkor a II. világháború után nagy számban beköltöző románok viszonyulására is érvényes. A harmadik párhuzamot pedig a 15 ezer fős cigány közösség képezi, amely a mieinktől eltérő szabályrendszer szerint rendezte be az életét.

A szociális rendszerben tapasztalt szakemberhiány Szabadi Ernő szerint nem annyira az alacsony bérezésnek, sokkal inkább a lelkileg megterhelő munkának tulajdonítható.

– A hajléktalanszálló világának egy súlyos képi, illetve lelki oldala is van, amellyel az ide kerülő szakembernek meg kell küzdenie. A drogmaffia jelensége épp úgy terítékre kerül, mint a családon belüli erőszak. Ezt sokszor nehéz feldolgozni.

Ernő megküzdési stratégiája a művészetekre épül, kiírja, kizenéli magából a feszültségeket (dalai a You Tube-on saját neve alatt megtalálhatók, verseit még nem publikálta). Emellett igyekszik a sikerélményekből táplálkozni – eddigi munkája során 137 hajléktalannal foglalkozott, közülük 35-nek sikerült a saját lábára állnia –, ugyanakkor folyamatosan képezi magát. Jövőbeli terve, hogy egyetemi oktatóként adhassa tovább nem mindennapi tudását, tapasztalatait.