Az Erdélyi-medencében kialakult öböl sekélyebb felületein vastagabb sóréteg rakódott le.
Erdély évezredek óta kiaknázott kincse a só. A földtörténeti kréta időszak végén és a paleocén korszak elején vulkanikus tevékenységnek köszönhetően a mai Kárpátok hegylánca kiemelkedett a Tethys őstengerből, és a közrezárt területen elkezdődött egy folyamatos süllyedés. Ebben a mélyedésben alakult ki egy kis mélységű, szárazföldi beltenger. A süllyedés mintegy 5000 m vastag üledékes réteget eredményezett. Az Erdélyi-medencében kialakult öböl sekélyebb felületein vastagabb sóréteg rakódott le. A földmozgások miatt több helyen a felszínre kerültek, meggyűrődtek ezek az üledékes sótömbök, és így több helyen a felszínen is láthatók (pl. parajdi és szovátai sósziklák). A dolinákban, bemélyedésekben összegyűlt víz kioldotta a sót, és így jöttek létre Erdélyben, így Szovátán is a ma már gyógyhatásuk miatt is igen kedvelt sóstavak: a Medve-tó, a Fekete-tó, Mogyorósi-tó, Rigó-tó, Zöld-tó és a Vörös-tó. Édesvizűek: a Piroska-tó és az Édes-tó és a mára már teljesen elmocsarasodott Kígyós-tó.
Ajánló: Aki a megyeszékhelyről nem a megszokott Marosvásárhely – Erdőszentgyörgy – Szováta, illetve Marosvásárhely – Nyárádszereda – Nyárádmagyarós – Sóvárad – Szováta, valamint a Nyárádszerda – Nyárádremete útvonalakon szeretne eljutni a fürdőtelepre, azoknak ajánljuk a Marosvásárhely – Marosszentgyörgy – Csíkfalva – Mikháza – Köszvényes – Szováta irányába kiépített Só útját, illetve az erre rátevődött, jelzett Mária-utat, amelyet az egykori Római Birodalomban is a só szállítására használtak.
A Medve-tó
A mai Medve-tó helyén is több heliotermikus tó létezett az elmúlt századokban (Horka-, Feneketlen- és a Jordán-tavak). 1875 tavaszán, a mai Medve-tó helyén egy bemélyedés volt, amit a helyiek Pálné-gödrének neveztek. A réten a Körös-Toplica-pataka folyt keresztül, közepén egy hatalmas ponor, amely elnyelte a patakot. A mostani napozó és kezelőrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőrkunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya-pataka. A Medve-tó tulajdonképpen hosszabb folyamat után jött létre. 1875. május 27-én két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték a mezőn, amikor délelőtt 11 órakor hatalmas zápor keletkezett. A víz felkapta az összegyűjtött szénát, és az eldugta a víznyelőt. Tulajdonképpen ezzel kezdődött a Medve-tó kialakulási folyamata. A felgyűlt víz feloldotta környező sósziklákat, 1879-ben óriási robajjal a sószikla a mélybe zuhant. A sziklaomlás után az Aranybánya-pataka is a Pálné-gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiterített medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881-re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb: hossza 288 m, szélessége 132-210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m. Közepes sótartalma 256 g/l, 64.000 t oldott sót tartalmaz. A Medve-tó felszínén a víz hőmérséklete 20-30 Celsius-fokos, lefelé rohamosan emelkedik: 0,5-2 méter mélységben eléri az 55-70 Celsius-fokot, ennél mélyebben fokozatosan csökken, a fenéken pedig már az ilyen mélységben szokványos 19 Celsius-fokot mutat a hőmérő, mivel úgy működik, mint egy természetes akkumulátor. A víz felszínét ugyanis a nap sugárzása felmelegíti, amely lehatol a mélyebb rétegekbe, és ott fokozatosan elnyelődik. A víznek nagy a fajhője, ami azt jelenti, hogy anélkül képes sok hőt elnyelni, hogy jelentősen változna a hőmérséklete. A víznek emellett igen jó a hőtároló képessége is. A felvett hőt a víz – mivel rossz hővezető – leadja. Az édesvizű tavakban a hő leadása a hőáramlás útján történik. A hőenergia hatására a vízmolekulák mozgásba kerülnek, és ennek során a többi molekulának is átadják a hőt. A mélyebb rétegekben elnyelődött meleg hatására a víz kitágul, sűrűsége csökken, és feláramlik a felszínre, ahol párolgással adja le a hőt. Ez az oka annak a jelenségnek, hogy az édesvizű tavakban a hőmérséklet lefelé egyenletesen csökken. A sóstavakba belefolyó kisebb sűrűségű édesvíz néhány centiméteres réteget alkot a sós víz tetején, üvegházhatást hozva létre. A tó belsejében a hő felhalmozódik, akkumulálódik, és ezért lesz magasabb a hőmérséklet, mint a fenéken és a felszínen. Enyhébben ugyan, de minden szovátai sóstóban jelentkezik a heliotermikus hatás.
Az évek során csökkent a tó hőmérséklete. 1902-ben 61, 1910-ben 51, 1965-ben pedig 33 fokot mértek. A csökkenés egyik oka a fürdőzők sokasága, a másik, hogy kevesebb édesvíz ömlik a tóba, mint korábban. A strand megnyitása előtt 1,5 méteren még 38-40 fok volt a hőmérséklet, strandidőszakban 25-30 Celsius-fokra esik vissza.
A strand mindennap 10 és 18 óra között tart nyitva. 13 és 15 óra között pihentetni kell a tó vizét. A belépő 30 lej felnőtteknek, 25 lej a diákoknak, nyugdíjasoknak.
A Fekete-tó
Az egyetlen olyan tó, amely a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt működött székely sóbánya felszíni fejtőjében alakult ki. Először létezését hivatalos dokumentumban 1710-ben említik. 501 méteres tengerszint feletti magasságban található, területe 3400 m2, legnagyobb mélysége 7 méter, sótartalma 277 %.
A Mogyorósi-tó
A Mogyorósi-tó az 1870-es években alakult ki, amikor a Medve-tó teljes feltelése után a kiömlő vízfölösleg elöntötte a tótól 60 m távolságban DNy-ra fekvő sóaknát, amely egykor Nyárádmagyarós falu sókitermelő helye volt, innen ered a tó elnevezése is. Felszíne patkó formára hasonlít, terjedelme 3670 m2, legnagyobb mélysége 7,4 m, a víz hőmérséklete és sótartalma is alacsonyabb, mint a Medve-tóé. A tó vizét a Sós-patak vezeti le a Szép-völgyön és Sós-árkon keresztül a Szováta-patakába. Ezért is mondják, hogy a Medve-tó ikertava. Strandolásra alkalmas. A strand nyáron 9–17 óra között működik.
A Rigó-tó
A Rigó-tó a Kígyós-tóból kiinduló patakocska völgyében alakult ki, melynek vízfölöslegét a Sós-árok vezeti le. Az 1950-es években nyerte el mai alakját és kiterjedését. Felülete 1438 m2, legnagyobb mélysége 1,7 m. A tó fölötti erdőben a mára elposványosodott Kígyós-tó maradványai találhatók, amely a 30-as években a Medve-tó után a fürdőtelep második legnagyobb tavának számított.
A Vörös- és Zöld-tó
A Vörös- és Zöld-tavak a Medve-tóval egyidejűleg alakultak ki, annak oldalnyúlványaiként. E sekély tavak (1,8 m) alját vastag, nagy kálcium- és vasszulfát-tartalmú iszapréteg borítja, vízfölöslegük a Medve-tóba ömlik. A fordított S alakú, 1600 m2 területű Vörös-tó nevét a vízben tömegesen előforduló vöröses színű sóféregről (Artemia Salina – alacsonyrendű rák) kapta. A Zöld-tó 2100 m2, mélysége 1,2 méter, mindkét tó sótartalma meghaladja a 200%-ot.
A Piroska-tó
A Piroska-tó egy nagy kiterjedésű dolina közepén jött létre, amely a sókarszt jelenség következtében a XX. század 80-as éveiben lényeges módosulásokat szenvedett. Tulajdonképpen egy régi, az ún. Piroska-bánya helyén alakult ki. Sótartalma nagyon alacsony, lényegében édesvizűnek tekinthető – halak is élnek benne. Hóolvadáskor, illetve nagyobb esőzésekkor vize a Medve-tóba ömlött, felkavarva azt, ezért szükségessé vált részleges lecsapolása, így jelenlegi területe 2300 m2.
Az Édes-tó
530 méteres tengerszint feletti magasságban, a Zoltán-tetőn található. Területe 884 m2, a vize szin-tén édes az alján lerakódott réteg miatt.
A sósziklák
Már a XIX. században is vonzották a turistákat a Medve-tóhoz közel levő tórendszert – a Piroska-tó völgyében, illetve Vörös- és Zöld-tavakat – övező sósziklák, felületük állandóan átalakul, ezért is érdekesek a csipkézett élek és a különböző, a fantáziát is megmozgató formájú kőzetdombok. Orbán Balázs a következőképpen látta A Székelyföld leírása című munkájában ezt a gyönyörű természeti jelenséget: „…csudás idomú sósziklák vesznek körül, mint jeges tengernek úszó jégtömegei, amott szép lombos erdő közül más sószálak emelkednek fel, mint elrejtett imaházak felívelő tornyai, odább díszgúla idomú alakok, mintha Heliopolisz kertjeibe tévedezne az utas, ím ismét másik a nap sugaraiba tündöklő tó mellett nagy tömegű átlátszó sószikla emelkedik, mintha Svájc jégcsúcsai lennének idevarázsolva...”.
Aki igen érdekesnek találja ezt a geológiai jelenséget, annak ajánljuk a parajdi sóbánya mögötti sószorost, amelyet nemrég kiépítettek, és ahol egy egészen különleges világba kerülhet az, aki bejárja a rövid útvonalat.
A Medve-tó és a sósziklák, valamint a környékükön levő erdő (évszázados fákkal) országos érdekeltségű természetvédelmi terület. Összesen 330 növényfajt azonosítottak, amelyekből 38 faj ritkának számít Romániában, és ezek közül is hat kihalással fenyegetett, ún. vörös listás faj. Az állatvilágot tekintve összesen 301 fajt jeleztek (118 gerinctelen és 184 gerinces faj), amelyből 68 védett, köztük több faj nemzetközi szinten is fokozottan védett. Összterülete 79 hektár, ebből 73,3 ha erdő és 5,7 ha a sós tavak felszíne, ami a Szovátai Polgármesteri Hivatal, valamint a Maros Megyei Erdészeti Igazgatóság védnöksége alatt áll.
Ajánló: 2016-tól végigjárható az a tematikus ösvény, amelyet a Szovátai Polgármesteri Hivatal pályázati támogatásnak köszönhetően alakított ki a Medve-tó körül. A pihenőhelyekkel, kilátókkal, információs táblákkal tarkított tanösvények révén a sós és édesvizű tavakat és a Sós-patak völgyét, valamint a sósziklákon kialakult bükk- és tölgyerdők természetvédelmi értékeit mutatják be.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató