Sztárgyár? Egyelőre manufaktúra!
2013-04-22 14:30:43
- Máthé Éva
Amikor elsőszülött kisbabánkat hazavittük a szülészetről, csodájára jártak a szomszédok, ismerősök, a szolgálatos gyermekvédőnő és a gyermekorvos, akit kirendeltek megfigyelésére. (Akkor még ilyesmi is volt.)
Amikor elsőszülött kisbabánkat hazavittük a szülészetről, csodájára jártak a szomszédok, ismerősök, a szolgálatos gyermekvédőnő és a gyermekorvos, akit kirendeltek megfigyelésére. (Akkor még ilyesmi is volt.) Merthogy a háromkilós baba furcsa módon egy kb. hatkilós kis testnek megfelelő bébibőrben jött a világra. De aztán nőtt, nődögélt a kisded, és pár hét elteltével a pici test egészen kitöltötte az újszülött-lebernyeget. Ez jutott eszembe az Erdélyi Magyar Televízió első Erdélyi Broadway című revüműsora idején.
Az EMT nagy fába vágta a fejszéjét. Bokor Barna kétségtelenül tehetséges színész, rádiós személyiség. Hogy tévés bulvárműsor vezetőjeként miként állja majd meg hosszú távon a helyét, az csak ezután fog kiderülni. Egyelőre első ilyen szereplésekor tudathasadásos állapotban volt: nemcsak irányította a beszélgetést, hanem ugyanakkor kívülről figyelte önmagát, menet közben szerkesztette, rendezte is a műsort, és ettől igencsak esetlegesre, „borzasra” sikerült első fellépése. Ugyanakkor engedtessék meg nekem egy szubjektív megjegyzés: ha szerkesztője lettem volna a produkciónak, akkor legalább kezdetben minimum kétszereplősre terveztem volna az adást. Akkor nem lett volna túl sok üresjárat, mozgalmasságával, színességével a Broadway jobban felhívta volna magára a figyelmet.
Egy ilyen jellegű erdélyi bulvárműsor útra indításakor óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen, mekkora sajtóvisszhangja alakulhat ki az adásnak? Mert lássuk be: az internet kevés a széles nézősereg megszólításához, a rajongói kör kiépítéséhez. Világos, hogy Magyarországon attól létezik bulvársajtó, hogy a kereskedelmi tévék – és most már a közszolgálati adók is – termelik a sztárokat, sztárocskákat, és megfordítva: attól (is) létezik kereskedelmi tévézés, hogy a bulvársajtó által feltupírozott hírességek sűrűn mutogatják magukat a képernyőn. Nálunk részben könnyű dolga van annak, aki celebeket akar kiemelni a szinte teljes ismeretlenségből, mert egyelőre a legjobbakkal kell bíbelődnie, akiket nem nehéz piedesztálra emelni, hiszen amúgy is ott vannak, csak erről nem szerez tudomást a zöm. Ugyanakkor az említett okok miatt nehéz felépíteni a sztárvilágot, mert nincsenek meg hozzá az eszközök. Ha lenne bulvársajtó, akkor a Broadway első kiadása előtt már jó előre sztárolták volna elsősorban a műsorvezetőt, Bokor Barnát, megírták volna róla, hogy jé, milyen érdekes: egyazon társulatban dolgozik mindkét bűbájos színésznővel, akiknek gyereke van tőle, megkérdezték volna tőle, hogy mi a kedvenc étele, kiderült volna, hogy milyen csillagjegyben született, és ez milyen személyiségjegyeket eredményez stb. És Vizi Imréről sem csak annyit tudott volna előzetesen a kedves néző, hogy Bukarestben tenyerén hordta őt az egyik tehetségkutató műsor zsűrije.
Kizárólag az első számú Erdélyi Broadway műsorhoz kapcsolódva a fő észrevételem talán az lenne: nem túl szerencsés körülmény, ha a meghívott spontánabb, felszabadultabb, mint a házigazda. Most ez a helyzet állt fenn.
De bizonyára lesz ez még jobb is!
