2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Fotó: Vajda György


Nemsokára lejár a szüret, és a hordókba kerül az idei szőlőtermés. Dr. Balla Gézát, az Arad megyei ménesi borászat vezetőjét, borszakértőt arról kérdeztük,   hogy milyen lesz az íze a 2017-es boroknak. 
– Köztudott, hogy nemcsak a vidék sajátosságai, hanem az időjárási viszonyok is befolyásolják a szőlő minőségét. Sajnos a globális klímaváltozás hatása érezhető a szőlészetben is, ami nem a legjobb a gaz-dáknak. Az idén Erdély mindhárom nagyobb szőlőtermő vidékén kevés volt a csapadék, így Ménesen is aszály volt. Május első felében, miután a szőlő már kihajtott, sok vidéken a fagy megtizedelte a termést.  Mindezek ellenére a gazdák véleménye az, hogy minőség és mennyiség szempontjából jó évjárat lesz. Természetesen vannak eltérések a borvidékek között, de ami mindenhol jó hír: az újborok minősége nagyon jó, magas lett a szőlő cukortartalma, jól beértek a szemek. A magas cukortartalom lassítja az erjedést, így oda kell figyelni a folyamatokra. A tapasztalt gazdáknak ez nem okozhat gondot.
– Hol áll ma a szőlőtermesztés, bortermelés Erdélyben? 
– Mintegy nyolc évvel ezelőtt jelent meg az az EU által finanszírozott pályázati kiírás, amellyel meg lehetett újítani a szőlőterületeket. Ezzel kiöregedett fajtákat ki lehetett cserélni jó minőségűre, ami garantálhatja a szőlészetek hosszú távú működtetését. Örömmel mondhatom, hogy az erdélyi gazdák éltek ezzel a lehetőséggel, ma már nagyon szépen gondozott, új területek jelentek meg, és ezek a telepítések érezhetően fellendítették a szőlészetet Romániában, Erdélyben. Bár a program 2018-ig érvényben van, azt is tapasztalom, hogy a telepítési kedv megcsappant. Igazán azoknak volt lehetőségük sikeresen pályázni, akik több ezer hektárt telepíthettek újra. A kisebb parcellákon gazdálkodók azonban magukra maradtak. A másik hátulütője a pályáztatásnak az volt, hogy nagyon kevesen gondoltak arra, három-négy év múlva ezek a területek termőre fordulnak, és a termést valamiképpen értékesíteni kell, hiszen a befektetést meg kell téríteni. Nagyon sok közepes termelő van Erdélyben, aki nem tud mit kezdeni a szőlővel, és szüret előtt igyekszik minél előbb értékesíteni, sok esetben akár a reális piaci ár alatt kínálva portékáját. Innen is látszik, hogy hiányoznak a feldolgozóközpontok, azok a pincészetek, ahol megfelelő technológiával nagyobb mennyiségű szőlőt is fel lehet dolgozni. Ezt a helyzetet korrigálni kell. Erre is van lehetőség az EU által felajánlott pályáztatás által. Sajnos a keretösszeget a romániai gazdáknak nem sikerült elkölteniük. Mindez azt igazolja, szükség van arra, hogy létrejöjjenek a szakmai társulások, ahol nagyobb tőkét lehet koncentrálni, amivel az önrész biztosítható, és így a pályázatok által akár egy-egy vidéket átfogó – korszerű technológiával felszerelt – pincészeteket lehetne létrehozni. A pályázati lehetőség nincs lezárva. Vannak, akik próbálkoznak, de a lehetőséghez viszonyítva még mindig kevesen fordulnak EU-támogatásért, pedig ha a társulások létrehoznának ilyen közös pincészetet, akkor akár 200-300 hektárról származó szőlőt is fel lehetne dolgozni, értékesíteni. A szőlőtermesztőknek meg kell érteniük, hogy a kört be kell zárni. Aki ezt az utat választja, az jó irányba terelheti az erdélyi szőlőtermesztést és bortermelést. Azt viszont tudni kell, hogy  ez a lehetőség csak 2018-ig biztosított, mert utána csak önerőből lehet majd fejlődni. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató