Az őszi lombszíneződés színek milliárdjait csalogatja elő a szétbomló klorofill alól. A körte sáfránysárgái és rőtvörösei utánozhatatlanok, a platán ezer színben jajdul a fénybe, hogy aztán mélybarnára váltson, a meggy hirtelen vörösödik, szégyelli magát.
Morus alba
Az őszi lombszíneződés színek milliárdjait csalogatja elő a szétbomló klorofill alól. A körte sáfránysárgái és rőtvörösei utánozhatatlanok, a platán ezer színben jajdul a fénybe, hogy aztán mélybarnára váltson, a meggy hirtelen vörösödik, szégyelli magát. Az eperfa sárga éneke egyedülálló: egy-egy fa lombkoronája egyszerre jajdul sárgába, s az első fagyig nem küldi el leveleit.
A fehér eperfa (Morus alba) a rózsavirágúak rendjébe, az eperfafélék családjába tartozó faj. Középmagas, elterebélyesedő koronát nevelő, erősen sarjadó, 10 méter magasra is növő, formás fa. Sűrű lombozata miatt árnyékot adó díszfaként is ültetik. Kérge barnásvörös-zöldesszürke, nagy levelei változatos formájúak, szíves vállúak, osztatlanok vagy karéjosan osztottak, felszínük kopasz, széleik fűrészesek. A levélnyél és a lemez fonákján a vastagabb erek szőrösek. A porzós virágzat világossárga színű lecsüngő barka, a termős virágzat felfelé álló fejecske. Áprilistól júniusig virágzik. Gyümölcsei áltermések, rövid kocsányon fehér, halványpiros vagy sötétebb vörös színűek, kellemesen édesek, körülbelül egy hónapon át folyamatosan érnek. Zsenge leveleit régebben a selyemhernyó-tenyésztéshez tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték, fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették. A selyemhernyó-tenyésztés és a hernyóselyem- feldolgozás Kínában több mint 4500 éves múlttal rendelkezik. Halálbüntetéssel sújtották azt, aki ki akarta csempészni a hernyóselyem titkát az országból. Végül i. e. 200 körül kínai telepesek vitték Koreába, ahonnan később Japánba is átterjedt. Ezután már nem lehetett megállítani a terjedését. Európában 551-ben indult meg a tenyésztés, és gyorsan felvirágzott. Európa egész területén nem tudott elterjedni, mert csak ott alkalmazható, ahol az eperfák meg tudnak élni. Magyarországra 1680 körül került Olaszországból, Passardi János Péter által. Széchenyi István és Kossuth Lajos is támogatta és népszerűsítette. Széchenyi A selyemrül címmel könyvet is írt róla. A selyemhernyó-tenyésztés a XIX. század vége felé virágzott fel igazán, Bezerédi Pál miniszteri tanácsos munkássága nyomán. Selyemiparunk az I. világháború előtt a 3. helyen állt Európában.
Hát ez a magyarázata, hogy a református kollégium tanári lakásainak udvarán mindenütt egy-egy terebélyes eperfa nőtt. Így volt ez az Ebhát 4. szám alatt is. Ehhez az eperfához kötődik az én ’56-os történetem is. Dióhéjnyi. Az udvarunk egyik magányos lakójához, a szívbeteg Iduka nénihez ’57 nyarán budapesti rokon gyerek érkezett. Ő nyolcéves volt, én hat. Csodálatos fegyvere volt: egy szürke, pumpás vízi pisztoly. Azt mondta, hogy nem mesélhet semmit, megtiltották neki. Jómagam azt sem tudtam, hogy ugyan mit nem mesélhet el. Mikor ősszel visszavitték Budapestre, nekem hagyta a pisztolyát, s meghagyta, hogy ha keresnék a fegyvert, azt el kell rejteni. Megegyeztünk abban, hogy a vén eperfa odva megfelelő hely lesz számára. Aztán, ahogy őszülni kezdett, s jómagam első osztályos lettem, a vízi pisztolyt eldugtam a fa odvába. A budapesti fiú soha többet nem jött nyaralni Vásárhelyre. Az eperfa pedig tovább őrizte titkát. A múlt ősszel kivágták, az egykori pisztolynak nem bukkantam a nyomára.
1888. október 31-én született Ottományban Szabó Mária író. Jelen volt az Erdélyi Helikon íróinak első marosvécsi találkozóin. Magyarországra áttelepülve, férjhez menve, Szentmihályiné Szabó Mária néven vált a középosztály népszerű írójává. A Lorántffy Zsuzsanna, az Örök társak és a Zrínyi Ilona regényei ma is olvasottak. 1945 után azonban egyetlen írása jelent meg, 1947-ben az önéletrajzi Ember születik című regénye. 1969-ben a leányfalusi református szeretetotthon fogadta be, s ennek lakója volt 1982-ben bekövetkezett haláláig. Az asszonyhősöket a cselekmény középpontjába állító történelmi és életrajzi regényei és elbeszélései sose nélkülözték a természeti beágyazottságot.
„Kék éjszakából fényeskedtek le a csillagok. Békazene átható hangjai vidámsággal telítették a levegőt. A bokrok, a rügyek illatot ontottak magukból. Ifjúság és öröm várakozott a közelgő tavaszra. Az öregedő orvos úgy állt a remegő asszony mellett, mint aki pünkösd hajnalán irtózva vállalkozott a hóhér szerepére.” – Bukik át a Jön a fiú!-ban a természeti kép a legnagyobb tragédiát feldolgozni nem tudó falusi tanító és felesége történetébe. A fiuk neve is felkerül a világháború hősi halottainak márványtáblájára, ennek ára: a tanító el kell fogadja az elfogadhatatlant – fia halálát.
Hullnak a levelek, a nyár színei őszirózsákba költöznek, mint ezen a Paál Elek-képen. Szemerkél az őszi eső Kányádi Sándor versében is:
Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselet most megvolna.
De letépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.
De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombjai között
nyáron által csiviteltek.
Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.
Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája.
Eperfa odúrejtekébe, őszirózsák szirmaiba költöztetve a színeket, a fehéret a hónak hagyva, maradok kiváló tisztelettel:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
