A természet kalendáriuma LXXIV.

Simon ittfelejtett néhány haloványzöld levele az égerfa csupaszuló ágain libben a reggeli köd Somostetőjén. Imre delén a nap lomha fényével a bükk barna leveleinek sziluettjét rajzolja sima kérgére.

Novemberi Somostető

Simon ittfelejtett néhány haloványzöld levele az égerfa csupaszuló ágain libben a reggeli köd Somostetőjén. Imre delén a nap lomha fényével a bükk barna leveleinek sziluettjét rajzolja sima kérgére.

„Simont hagyjuk mindszent kemén

Emre úrnak hoz bort Márton

Bereck láta miként Elis fon

Cec Kele Katlén itt adós.”

Így futtatja a Nagyenyedi kódexben fennmaradt csízió Szent András havát 1480-ban. Négy-öt évszázada az olvasni tudó magyar ember a téli estéken, ha könyvet vett kezébe, az a Biblia volt, meg a kalendárium. Manapság? Szinte kezdjük elfelejteni a kalendáriumokat, évkönyveket. Minden rákerül a honlapokra, de hiába próbálnak bizalmasságot – helyette gyakran bizalmaskodás sikeredik – csempészni az internetes oldalakra, az írott szó varázsát, a nyomtatott szöveg szagát – a könyv meghittségét s fél évezredes egyeduralkodását, szerencsére, nem tudja semmi sem kiváltani. Éppen most került kezembe a Gutenberg galaxis egyik utóvédharcosa, a Székely kalendárium 2014-es kiadása. Remélem, sok-sok évig lesz benne részünk. A régi magyar kalendárium volt a csízió. Amíg a naptár mai alakja nem jutott használatba, a legfontosabb napokat hónapok szerint versbe szedték össze, melyet a kezdő szavakról „Cisio Ianus”-nak neveztek. De értjük-e a csíziót, a fentebbi versezet célzásait?

Simon-Júdás napja október 28. Jeles időjárási és gazdasági határnap volt régente.

„Megérkezett Simon-Júdás, jaj már néked pőregatyás.”

Mostantól fogva már melegebben kell öltözködni. Egyes vidékeken nem október 26-án Dömötör, hanem Simon-Júda volt a juhászok elszámoltatásának és fogadásának napja. A szászok között – nyelvükön Seimegojd – a házasodás határnapja volt egykor. Amelyik holdvilági (Halvelagen) lány elkésett vele, meg kellett várnia a következő esztendőt.

Mindszent – mindenszentek napja november 1. Latinul festum omnium sanctorum, az üdvözült lelkek emléknapja. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Nem tévesztendő össze a halottak napjával, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A római katolikusoknál főünnep. A dátumot átvették a görög katolikusok is. Az evangélikusok megtartják a halottak napját, de a mindenszentek ünnepét nem. A reformátusoknál a halottak napi szokások – a gyertyagyújtás és sírgondozás – új keletűek. A Kárpát-medencében a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a XIX. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok és a nem hívők is átvették. Mivel a krizantém fehér és színes változatai mindenszentek és halottak napja körül nyílnak, leginkább ez a virág az, amivel a sírokat díszítik. Régebben azt figyelték, hogy kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem szerint az hal meg előbb a családban, akié előbb elalszik. Egyesek a gyertyagyújtás szokásáról kereszténység előtti eredetet feltételeznek. Azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket. Karinthy Frigyes írta volt Mindszenti litániájában:

„Emlék az, ami itt suhan el velem messze, az éjben...

Emlék ez a hajó, emlék a város, emlék vagyok én

Elszáll és múlnak az évmilliók s nem lesz pillanat, egy se

Robogó légigép visszarohanó Lethe-hajók

Ablaka mellől lesve ki fekete ködben

Hogy egymást messe még egyszer szempillantásra a két út…

…Halk, tehetetlen kis tiltakozás az Éjszaka ellen.

Naiv gyufaláng, amit úgyis elfúj a szél

Isten veled, eltűnő múlt, valaha valóság

Véled is, emlék, ismétlődő, elfogyó kép a tükörben.”

Szűz Szent Imre herceg, Szent István fiának napja november 4. Csak a XI. század után kapott szárnyra a tévhit, hogy Imre tudatosan zárkózott el az utódnemzéstől. A XIV. századi krónika – feltehetően korai része – Imrének több mint egy tucat kiváló erényét sorolta fel, de ezek között nem szerepel a szüzesség. Vagyis Imréből csak utóbb, a XII. században faragtak az önmegtartóztatás eszméjét képviselő szentet, azt a sajnálatos és bizonyára akaratával ellentétes tényt félremagyarázva, hogy házasságából nem származott gyermeke. Nevét őrzi az Alsó-Fehér vármegyei Marosszentimre is.

Ha képzeletünk tutaján utaznánk lefelé a kanyargós Maroson, elhagyva a szentimrei dombkanyart, Szászváros, Piski s Déva után Marosillye mellett úsztatnánk el, a Veres bástya alatt.

„Ebben a házban született 1580-ban Bethlen Gábor, Erdély dicső fejedelme, a gyulafehérvári-nagyenyedi Bethlen kollégium alapítója. Ezt az emléktáblát örök hálája jeléül állította a Bethlen Koll. Főgimn. ifjúsága, 1909. május 8.” – áll a homlokzati kőtáblán.

Október 23-án volt 400 éve, hogy Erdély fejedelmévé választották. 1616-ban ő adta a szabad királyi város rangot Marosvásárhelynek. Tizenhat éves uralkodása: menetelés a tetszhalálból az életbe. Erdély aranykora.

Márton, Bereck, Eliz, Cec, Kele és Katlén? Hét múltával folytatjuk a csíziót e nevek felfejtésével, ígéretemet bírod, kedves Olvasóm.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2013-ban, egy héttel a szabad székelyek nagy menetelése után, a budapesti Hősök terén, a jobb oldali oszlopcsarnok közepe táján, Bethlen Gábor szobra alatt.