Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Szotyog a gesztenye
száraz ereszre jár az ősz;
…
Egy régi padra ereszkedve
…
fülelek a fenti neszekre:
melyik gesztenye menne le
a lombok között átsurranva
hova hull (?!)”
– kezdi Sétáját Palocsay Zsigmond a Kriterionnál 1974-ben megjelent A vigasz fájában.
Kiülök magam is október kitárt ablakába. Idő koptatta üvegcserepeket teszek eléd, kedves Olvasóm.
1479. október 13. Kenyérmezei csata – az addigi legjelentősebb győzelem volt a támadó portyázó törökök felett, hőse Kinizsi Pál: állítólag mindkét kezében kardot tartva vívott közelharcot az ellenséggel. Az ütközet helyszínén Báthory István erdélyi vajda kápolnát építtetett, maradványai egészen a XX. századig megmaradtak.
Október 12-ét írtak 1492-ben, amikor Kolumbusz partra szállt a Bahama-szigeteken. Negyvennyolc évvel később született William Gilbert angol orvos. Ő ismerte fel, hogy számos anyagon vonzás és taszítás jelenségei hozhatók létre dörzsölés útján. Mivel az ógörögök az első ilyen jelenséget a borostyánkővel – elektronnal – észlelték, nevezte el a jelenséget elektromosságnak.
1582. októberében 4-e után 15-ét írtak. Életbe lépett a XIII. Gergely pápa által elrendelt naptárreform. A gregoriánus naptár megszüntette a tíznapos időeltolódást, amely a Juliánus-naptár bevezetése óta a napév és a naptár eltéréséből adódott.
Október 16. Gál napján valamikor az iskolák kakasütéssel rekordáltak – kértek adományt a tanítók számára. Híres volt a brassói szász gimnázium Gál-napi kakas-ünnepe. Az előkelőbb tanulók hozták a kakasokat, és akié győzött, az lett a diákság királya. Ez a szász szokás is közrejátszott abban, hogy az erdővidéki Apácán a kakasütés – lényegesen megszelídített formában – mai napig élő hagyomány.
Október kitárt ablaka: röpke, időtlen pillanat.
„…a levelek, a levelek
őzszínűek a levelek
– – – – – – –
és vannak még sárga levelek
diétás koszton tengenek
pár hete átlátszóak
– hullásukról mégse tudnak –
délben az alvó szemek
lerúgják magukról a
levélnyelet”
Kopogó esőcseppeknek csendes szonettjére köd rejti el majd, vigyázva a messzeséget. De ma még a kopott acélszürke aszfalt szélén csendes derűvel készül a téli takaró, az avarpaplan. Az öreg császárkörte az udvaron szívbemarkoló színorgiával búcsúzik leveleitől. A muskátli is a végét járja, még egyszer kilobbantja pirosát az ősznek. Akárcsak ez a későn másodvirágzó vadgesztenye. Már lehányta idejekorán barnuló levelét. Meggyötörte erősen az aknázómoly a nyáron, most vesz elégtételt megcsúfolt lombjáért. Késő már: lecsendesült mozdulata rituálé.
Van annak már ötven éve is, hogy a Bolyai-pálya Fürdő utca felőli sarkából gyűjtöttük a vadgesztenyét az egykori Ebhát utcai Kemény-ház kertjéből. (1816-ban, amikor Bodor Péter zenélő kútja megszólal, látogatta meg itt Aranka Györgyék Nyelvmívelő Társaságát Kazinczy Ferenc.) Fázó októberi estéken raktuk az összegereblyézett felgyújtott avarhalmok alá a gesztenyéket, hogy a tűztől kifakadva azok hangos pukkanásaiban gyönyörködjünk.
Ma a terméséből készített tinktúrával borogatom a lábam: vénáimat szűkíti esculinja. Egyliternyi jó minőségű gyümölcspálinkába áztatjuk a gesztenyepépet, és meleg helyen érleljük két hétig.
„ki óvatlan őszbe ültetett
gesztenyét kóstolni engedett
mert minden tiltás
atyai számítás más,
s csak ás bennünk a
hasonlóság
ráz bogoz
készít minden szerzetet
halódó-élő levelet
– a többi vigasz? (a hullás?)”
Okíttatom magam Zsiga bá soraival.
Kelt 2012. október 13-án, Hulló levelek havában
Kiváló tisztelettel:
Kiss Székely Zoltán