A természet kalendáriuma XXXV.

Egyik levelében azt írja, hogy ha Linné Systema Vegetabiliumjának, növényrendszertanának magyar változatát elkészíti, akkor nem bánja, hogyha füstöt is vet élete „szövétneke”.

Házi berkenye – Scorbus domestica

A ti szavatokra lelkem felhevűle,

És Vásárhely kies halmára repűle,

Melyről végignézvén a székely főldeken,

A hűs forrásokon, a fenyves bérceken:

E felséges vidék úgy magához ragadt,

Hogy szűk elmém éppen a felhőkig dagadt.

– írta volt Csokonai a Maros-vásárhelyi gondolatok-ban 1799-ben, talán éppen az Ebháton, midőn Aranka Györgyék az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságban taggá választották. Rá hat esztendőre, január 28-án hunyt el.

Főhadnagy Fazekas úrhoz című verse az első a magyar irodalomban, amelyben Linné neve szerepel:

Már meglátott: gereblyéjét

És kapáját elteszi,

S félig harmatos Linnéjét

Pipája mellé veszi.

Jer, barátom! Lépegessünk

Kis kertednek útain.

S dohogás nélkül nevessünk

Mások bolondságain.

Jer, s érezzük, hogy nagy telket

Többször fának ád az ég,

S kis jószágot és nagy lelket

Bírni boldogabb sors még.

Műveiben lexikonok lapulnak. Jómaga a legnagyobb könyvtárbúvó költőink egyike. Jelmondata: belehalni a könyvek lapozásába, a tudományba. Egyik levelében azt írja, hogy ha Linné Systema Vegetabiliumjának, növényrendszertanának magyar változatát elkészíti, akkor nem bánja, hogyha füstöt is vet élete „szövétneke”.

Nem tudta, így maradt azután Fazekasra és Diószegire a Magyar Füvészkönyv megírása.

Kevesen fejtették fel oly szépen, mint ő a Dorottyában, hogy mi a szerelem az élők világában:

Még a hiéna is, bár szeme szikrádzik,

Foga vérben fered, nékem megjuhádzik.

Előttem a lajhár friss játékot tészen,

S a leglomhább állat vidám s virgonc lészen.

Béboritom a nagy balénát lángokba,

S párt keres a fagyos grönlandi habokba’.

Beönthetem tüzem egy férgecskébe is,

Bár kicsiny a szíve, s hideg a vére is.

Sőt bogarácska nősz másik bogaracskán,

Sok millió nemzik fiat egy fogacskán.

Egy szóval, nincs állat, melyben tűz nem érzik,

Sőt ezt a nem mozgó plánták is mind érzik;

A pompás pálmának, a silány penésznek

Fajtái mind az én híremmel tenyésznek.

Én hozom az ifjú rózsát bíbor színbe

És a liliomot tiszta muselinbe:

Hogy így lakadalmi öltözetben szépen

Fogadják a Zephyr csókját mátkaképen.

Én általam élnek s magzanak mindenek,

Nálam nélkül minden dolgok kietlenek.

Estike, kankalin, fülvirág, keztyű-virág, mennyország kulcsa, eperfa – csak néhány növény, amelyeknek Csokonai adott magyar nevet.

2013-ban a kerti berkenyét választotta az Országos Erdészeti Egyesület az év fájának. A Kárpát-medence vidéki udvarházainak, öreg gyümölcsöseinek, vén szőlőseinek szinte elfeledett lakója a majd 20 méteres, 2-300 évet is megérő fa. Almácska termése 1,5-3 cm hosszú, sárga, a napos oldalon vörösödő. Csokonai korában az uszkuruc vagy süvölvény körtvély még süvegelt gyümölcsfa volt.

A télen-nyáron déligyümölcsöktől roskadozó áruházak polcai ízkavalkádja mellett ismered-e fanyarkás-kásás meséjét, kedves olvasóm?

Nyaranta a Köteles Sámuel utca végén, ha arra járok, megcsodálom az öreg berkenyefa fehér virágpompáját. Ilyentájt már rég leérett róla gyümölcse.

Az olvasásnak célja az, hogy a mások gondolatait megismerjük – ötlik eszembe az utca névadójának gondolata. 1770. január 30-án született Tordán. Benkő Ferenctől s Herepei Ádámtól tanult Enyeden, tanára volt Bolyai Jánosnak s Kemény Zsigmondnak. 18 éven át tanított Vásárhelyen: először bölcseletet magyarul Erdélyben.

Miért míveljünk idegen mezőket és földeket, midőn tulajdon szántóföldeinket mívelhetjük.

Keltezem soraim az ő gondolatával, 2013 januárjának farkában, a nyár ígéretét illatozó aszott berkenyét majszolgatva.

Kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán