Textilművek forrásvidékén

A napokban Marosvásárhelyen járt Kubinyi Anna budapesti textilművész. Részt vett a Sütő András világa című kötet bemutatóján is.

Fotó: Bálint Zsigmond

A napokban Marosvásárhelyen járt Kubinyi Anna budapesti textilművész. Tavaly decemberben a magyar képzőművészet kategóriában Prima Primissima-díjjal kitüntetett alkotó erdélyi körútja befejezéseként időzött városunkban, találkozott itteni barátaival. Részt vett a Sütő András világa című kötet bemutatóján is. Akkor készítettük vele az alábbi interjút.

– Már négy éve, hogy a marosvásárhelyi közönség megismerkedhetett munkáival a Bernády Házban. Azóta főleg a média, a világháló révén értesülhettünk arról, mi történik önnel, min dolgozik, merre rendez kiállításokat. Örvendetes, hogy több jó dologról szólhat, mindenekelőtt a Prima Primissima-díjról, ami valóban rendhagyó jelentőségű elismerés.

– Tényleg nagyszerű, fantasztikus meglepetés volt, rendkívüli élmény ez a díj. Évekig ott ül az ember a műteremben, csinálja rendületlenül a dolgokat, és egyszer csak hirtelen rivaldafénybe kerül! Ráirányulnak a reflektorok, ünneplik rangos közönség előtt, szinte már túlzásnak is tűnhet az egész. Az az igazság, hogy nagyon élveztem. De legalább olyan élvezet volt számomra, hogy immár tíz napja itt jövök-megyek ezeken a csodálatos helyeken Erdélyben. Csíkszeredába mentem először, onnan Madéfalvára, Csíksomlyóra, Csomakőrösre. Nem csak élményszerzés reményében. Komolyabb programok is voltak. Igazi öröm, hogy a Duna TV fölkért egy portréfilmre, a Szerelmes földrajz sorozatban. Én szegedi vagyok, Szeged az egyik ilyen szerelmes helyszínem, az a hely, ahol fölnőttem és ahol minden álmom játszódik. A másik a Székelyföld, ide kellett eljönniük velem.

– Bizonyos tekintetben ég és föld a két vidék. Persze lélekben éppenséggel egyformák is lehetnek.

– Az egyik, a szülőhelyem adott volt, a másik viszont felnőttként lett a választott legkedvesebb helyem.

– Természetes, hogy a mostani látogatásból Marosvásárhely nem maradhatott ki, gondolom, már csak azért sem, mert volt egy olyan ígérete, hogy valamikor visszatér ide egy nagyobb kiállítással.

– Szeretnék. Már útban vagyok hazafelé, de vonzott Marosvásárhely. Bementem a Kultúrpalota galériájába, új albumommal megkerestem a vezetőjét. Örülnék, ha a jövő évben egy nagyobb kiállítást csinálhatnék itt. Amikor itt állítottam ki a Bernády Házban, csak egy székely kapum volt, a legelső, azóta már több is készült. Átjárható kapuk is, mögöttük van a Kőrösi Csoma-emléktextilem. Szintén egy különleges textiles székely kapuból indul el a kompozíció, jelezvén, hogy a gyökerei ide kötik. Csomakőrösön is voltam, meghívtak az idei Kőrösi Csoma Sándor-emléknapokra. És drága, jóakaratú emberek segítettek, éppen a marosvásárhelyi Fülöp Ila nagyon készséges fia, a textilemet elvitték Csomakőrösre. Gyönyörű emlékünnepség volt. A végén is jött egy ember és segített a szállításban, holnapra már Budapesten is van a munkám. Az ilyen spontán összefogás nagyon-nagyon megható.

– Az eltelt években legalább jelképesen kik, illetve hol léptek be ezeken a Kubinyi Anna által megálmodott és megszőtt, megépített szimbolikus székely kapukon?

– Célom, hogy ezt a hármas kompozíciót minél több helyre el tudjam vinni. A legjelentősebb helyszínek egyike Delhi volt. Csoma születésének 225. évfordulóján ott állíthattam ki, nagy sikere volt. Az indiaiak nagy szeretettel fogadtak, nagyon tisztelik Kőrösi Csomát. És talán egy hónapja Brüsszelben az Európai Parlament kellős közepén volt fölállítva a kiállításom, az összes székely anyaggal. Át lehetett menni a székely kapuk alatt. Érdekes és fontos volt, hogy a képviselők nem tudtak más utat választani az áthaladásra, csak a kapukat.

– Nyilván nem csak ezek a kapuk készültek el. Ez a gyönyörű album is tanúsítja. Jó néhány fontos munka benne van.

– Igen. Összefoglaló jellegű is az album, egy bizonyos jubileumomra készült. Úgy van összeválogatva, hogy bevettük a régiekből is a fontosakat. Volt úgy, hogy a természet volt a legfontosabb számomra, a fák, a madarak, a búzamezők, a szivárványok, mindig olyan természeti jelenségek, amik az emberre átvetítve szimbolikusak. Sok hasznos gondolatot lehet belőlük meríteni.

– És erdélyi, népi ihletettségű művek is megragadják a nézőt, meglódítják fantáziáját.

– Az utóbbi időben már szinte csak erdélyi motívumokkal dolgozom. És ez egy ideig így lesz, mert sok ilyen élmény, téma van a tarsolyomban, amit nagyon meg szeretnék szőni. Ezek a textilek akár főhajtásként is fölfoghatók egy-egy olyan dolog előtt, ami számomra nagyon fontos. Jelenleg éppen a nagyszentmiklósi kincsek jeleneteit szövöm. Hármat szeretnék én is a magam módján megörökíteni közülük. Az Égi vadász már kész van, most a Nagy fejedelem készül, aztán az Égbe ragadás. Egységet alkot a három mű, tisztelgés, amihez hozzáteszem a saját üzenetemet is. Csodálatos műalkotás ez a nagyszentmiklósi lelet. Amikor valaminek ilyen misztikus az eredete, amikor vita van arról, hogy kié, hol találták, milyen korból való, az mindig kölcsönöz neki valami többletet. Ha valamiről vitatkoznak, nekem az a módszerem, hogy gyorsan megszövöm, hozzátoldom azt, amit én gondolok minderről.

– Visszatérve Indiára, számunkra a hinduk világa egzotikum, ők biztos bennünk, erdélyiekben fedezhetik fel a különlegességet.

– Én úgy láttam, hogy ők egyszerűen rokonként szeretnek minket, székelyeket, erdélyi magyarokat. Tudják, hogy Csoma mindig hangsúlyozta: ő székely-magyar. Hihetetlen mély identitással volt átitatva. Ők ezt nagyra becsülték, de azt is, hogy emellett annyira át tudta adni magát a munkájának, és olyan magas fokon tanulmányozta, népszerűsítette, fordította az ő kultúrájukat, az indiai, tibeti tudomány, művészet és kultúra értékeit. Szentként tisztelik Őt és bódhiszattvává (buddhista szentté) nyilvánították. Mindezt igyekeztem bevinni az emléktextilembe. Nagyon boldog volnék, ha ezt be tudnám itt is mutatni, amíg ez az anyagom egyben van. Remélem, sikerülni fog.

– Mi is, és várjuk a jövő évi tárlatát.