Tisztítószerek és fűszernövények

A több mint két évtizede piacon levő marosvásárhelyi Solvoplant cég nyárádgálfalvi telephelyén az egyik termelőcsarnokban a preferenciális vegyszereket állítják elő, míg a másikban szárítják, csomagolják a fűszernövényeket. Többévi kísérletezés után, úgy tűnik, ez lehet a megoldás ahhoz, hogy a válság és a nyugati piac védővámmentes betörése miatt gazdasági mélypontra kerülő cég fennmaradjon.

Fotó: Vajda György

A több mint két évtizede piacon levő marosvásárhelyi Solvoplant cég nyárádgálfalvi telephelyén az egyik termelőcsarnokban a preferenciális vegyszereket állítják elő, míg a másikban szárítják, csomagolják a fűszernövényeket. Többévi kísérletezés után, úgy tűnik, ez lehet a megoldás ahhoz, hogy a válság és a nyugati piac védővámmentes betörése miatt gazdasági mélypontra kerülő cég fennmaradjon.
A cég alapításától napjainkig megtett útja a romániai kis- és középvállalkozások sorstörténetét tükrözi. Bod Aladár 20 évvel ezelőtt azért hozta létre, hogy „a föld által biztosított nyersanyagból” állítsanak elő hazai szinten eladható termékeket. Szakismerete folytán, kevés beruházással tisztítószerek gyártásával kezdtek foglalkozni. A ’90-es évek elején könnyű volt betörni a szűz területnek számító hazai piacra, amelynek a 30%-át 1998-ig sikerült uralniuk. Ekkor feloldották a védővámot, és egy év alatt az import árucikkek teljesen kiszorították a hazai termékeket a polcokról. A Solvoplant jelenléte 0,7%-ra szorult vissza. Mindezek mellett a nagynevű cégek termékei ártámogatást is kaptak, ami végleg sárba tiporta a hazai ipart. Aztán megkezdődött a túlélésért vívott küzdelem: különdíj fizetése a nagyáruházi polcmenedzsereknek, a nyersanyag-közvetítők részesedési sarca, a konkurencia és a bankkölcsön nyomása. A vállalkozó szerint ilyen körülmények között kellett keresni egy olyan alternatív foglalkozást, ami kiegészíti a tisztítószerek gyártását és forgalmazását. Bod Aladárt már 1989 előtt foglalkoztatta az illóolajok, gyógynövény-kivonatok előállításának gondolata, ezek ipari előállítása azonban hatalmas beruházást igényelt. Így esett a választás a hazai fűszer- és gyógynövényekre. 2002-ben szerettek volna dobbantani, de a gazdasági nehézségek miatt át kellett szervezni a céget. A kisfogyasztóknak szánt vegyszereket kivonták a forgalomból és hozzáfogtak a preferenciális vegyszerek ipari mennyiségben történő előállításához közvetlen megrendelőknek. Két évvel ezelőtt fogtak hozzá a fűszernövények (csombor, kapor, petrezselyem stb.) feldolgozásához. A technológiai folyamatot ki kellett kísérletezni. Közben több helybéli gazdával is folytattak tárgyalásokat, akiket rávettek, hogy termeljék meg a „nyersanyagot.” Nemcsak a begyűjtéshez, hanem a minőségi feldolgozáshoz is megfelelő berendezéseket kellett vásárolni. S amint az üzemvezető Bod Attila elmondta, minden egyes növény más-más gépet igényel. Közben ki kellett építeni a felvásárlópiacot is. Az idén érték el azt a szintet, hogy zökkenőmentesen, az idényben teljes kapacitással üzemeltetik a feldolgozóegységet. A nagy mennyiségben kezelt levélzöldeket 95%-ban külföldre szállítják. Magyarország, Horvátország és Macedónia egyelőre a felvásárló. S bár Bod Aladár elismeri, hogy a kukoricatermesztés igénytelenebb és jövedelmezőbb, mint a levélzöldeké, mindenképpen alternatív gazdálkodási lehetőségként kínálja fel a nyersanyag-felvásárló piacot a nyárádmenti gazdáknak. Vannak olyanok, akik megfelelő odafigyeléssel egy hektár területről akár 4700 kg petrezselymet is learattak, így érdemes lenne ezzel is foglalkozni. Annál is inkább, mert a laboratóriumi elemzések bizonyították, hogy a klíma és a talaj kiválóan alkalmas a levélzöldek termesztésére, ugyanis nagyobb százalékban tartalmaznak különböző elemeket, mint az ország déli részén begyűjtöttek, ami minőségi előnyt jelent.
– Csak úgy tudunk piacon maradni, ha a saját magunk által előállított termékeket dolgozzuk fel és exportáljuk – mondta a vállalkozó, majd hozzáfűzte: ehhez azonban állami segítség is kellene, hogy a behozatallal szemben a belföldi termelőket védjék. Sajnos, a kormánynak még szándékában sem áll a kis- és középvállalkozók piacának a támogatása, így csak igen találékony módon lehet a piacon maradni a banki adósságok törlesztése mellett. Lehet, hogy a gálfalvi gazdasági kísérlet beválik, és akkor példa lehet mások számára is.