2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Városnéző sétánkon végre a Vámosházként ismert saroképület főtéri frontján egy eredeti román feliratot is megmutathatok külföldi barátomnak: loteria română.


Városnéző sétánkon végre a Vámosházként ismert saroképület főtéri frontján egy eredeti román feliratot is megmutathatok külföldi barátomnak: loteria română. Csakhogy máris érkezik a huncut mosoly, s mögötte megjelenik a vállveregető kioktatás. A loteria – lottó nem balkáni találmány, s ezért a neve sem eredeti román. Gondolhattam volna, hiszen a szerencse kergetése majdnem egyidős az emberiséggel. Tudhattam volna, mert a golgotai kereszten hétszer megszólaló Jézus máig hullámzó, kísérteties panaszában mindezt igazolja is: „és köntösömre sorsot vetettek”. Egyébként a római hitvilágban még istennője is volt a szerencsének – Fortuna.

Érdekes a lottó története, amelyet az olasz Genova város múltjára vezetnek vissza, ahol a városvezetők közé évente öt új tagot választottak 90 polgár közül. Erre az öt új politikusra lehetett akkor ott fogadást tenni. Kíváncsi vagyok, hogy ebben a mi erdélyi városunkban ma mekkora összeget kockáztatnának az emberek öt új politikus kilétének megsaccolására. Az első lottériák az olasz városokban nyíltak, de az idők folyamán pénzhiánnyal való küszködésüket más államok is szerencsejátékokkal próbálták megoldani, s így intézményesítették azokat. A magát demokratikusnak tartó Amerika kongresszusa 1776-ban engedélyezte a függetlenségi harc támogatására a hivatalos szerencsejátékokat. Két évszázad alatt ez egy Las Vegas nevű szerencsejáték-metropolisszá fejlődött, s közben milliók élete ment tönkre. Igaz, jó páran, mások hiedelmét kihasználva, meggazdagodtak, legtöbbször komoly munka nélkül. Ezért még ma is nagy a kísértése, csábítása.

Mi, magyarok – mint sok más dolgot – ezt is az „osztrák sógoroknak” köszönhetjük, hiszen ők vezették be az osztrák és cseh örökös tartományokban még a 18. század végén. Majd az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés annyira egyenlővé tette a két népet, hogy ezt is átvettük tőlük, pedig már a régi rómaiak is tudták: Fortuna vitrea est: tum cum splendet frangitur – A szerencse üvegből van: amikor legszebben ragyog, akkor törik el.

Egyébként hozzánk legközelebb Parajdon olvasható a bánya bejárata fölött: Szerencse fel! Csakhogy ennek semmi köze sincs a genovai vagy a román lottériához, mivel az a bányászhimnusz kezdősorából való: „Szerencse fel! Szerencse le!”.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató