Tojásvadászok áradata a marosvásárhelyi várudvaron

Kicsik és nagyok ünnepváró együttléte

Sok száz húsvétinyuszi-váró gyermek népesítette be szombat délelőtt a marosvásárhelyi vár Kádárok bástyáját, ahol igazi ünnepteremtő díszletek között lehetett piros tojást festeni, nemezelni, gyöngyöt fűzni, papírtapsifülest és maroknyi pomponfigurát készíteni, sőt faragni is. 

Az idén alakult Nők Marosvásárhelyért Egyesület szervezésében két nyelven meghirdetett egész napos rendezvényre mind magyar, mind román családok szép számban érkeztek. Amint azt Márton-Zólyomi 

Annamáriától, az egyesület alelnökétől megtudtuk, már egy órával a program megkezdése után 65 gyerek jelentkezett a délben induló tojásvadászatra, és a számuk a rajtig százra nőtt.

De a bástya meghitt hangulatában zajló kézműves-tevékenységeket is mindenki ki szerette volna próbálni, és erre meg is volt a lehetőség, az egyesület 13 fős csapata mellett ugyanis tíz fiatal önkéntes is segítkezett a foglalkozások lebonyolításában. Ezek a tizenévesek jó pár évvel ezelőtt gyermekként ismerkedtek meg a más civil szervezetek égisze alatt rendezett hasonló programokkal – tudtuk meg Márton-Zólyomi Annamáriától.

Hajdani fiatalok húsvéti vallomása

A gyerekzsongással betöltött térben elsőként a tojásfestők asztalát vettük célba. Itt a tevékenység irányítója, Tóth Csilla mesélt a magyar vidékek feltámadásünnepéhez fűződő hagyományról, aminek eszköztárához ötletes mai kellék is tartozott.

– Mivel nagyon támogatom az újrahasznosítást, aki végignéz az asztalon, konzervdobozokból készült melegítőket fedezhet fel, amelyek kimondottan a viasz felforrósítására alkalmasak. A tojások megírásához természetesen a hagyományos kesicét használjuk, amit egy hivatásos kézműves készített el nekünk. A díszítéshez gyimesi és sóvidéki mintákat nyomtattam ki. Egy régi népszokásra utaló motívumok figyelhetők meg ebben a formavilágban. Hajdan az ifjúság nem fejezte ki olyan közvetlenül az érzelmeit, mint napjainkban, így az udvarlásra megérett fiatalemberek kesicét ajándékoztak húsvét előtt szívük választottjának, a lányok pedig ezzel az eszközzel festettek tojást az udvarlónak. Ha egy lány valamilyen szerszámot – például sarlót vagy gereblyét – rajzolt a tojásra, azzal azt üzente, hogy elfogadja a fiú udvarlását, és ha elveszi feleségül, jó háziasszony lesz. Ha azonban valamilyen növénymotívum – boglárka, tulipán vagy a hegyvidékre jellemző fenyő – került a tojásra, egyértelmű volt, hogy a válaszajándék csupán tiszteletből készült, az érzelmek nem találtak viszonzásra. Ennek a hagyománynak a jelképeiről mesélek a mai rendezvényen részt vevő gyermekeknek, így a foglalkozás alatt arra is lehetőséget kapnak, hogy egy kicsit visszamenjenek az időbe – összegzett Tóth Csilla, majd kérésünkre a tojásírás lépéseit sorolta fel:

– A főtt tojást megírjuk a viasszal, ezután belehelyezzük az előkészített meleg festékes vízbe. Én azt szeretem, ha szép piros a festék, hiszen ez szimbolizálja, hogy Jézus vérét ontotta értünk. Tíz perc múlva kivesszük a tojást a vízből. Én gyertyát szoktam használni a viasz megolvasztására és puha rongyot a tojás megtörlésére. Miután szépen le van tisztítva a megrajzolt viasz, szalonnával vagy zsírral fényesítjük a tojást.

Tóth Csillától azt is megtudtuk, hogy a szervezőcsapat a foglalkozásra háromszáz tojást hozott, és ennek fele már az együttlét első másfél órájában elfogyott, hiszen a húsvét e gyönyörű jelképeit a kis kézműveskedők haza is vihették.

Nemezelő kisfiú, faragó lányok 

A tojásírók asztalánál váltottunk szót a két gyerkőccel – a hétéves Kristóffal és a tízéves Bernadett Anitával – érkezett édesanyával, Fekete Erzsébettel is. Elmondta, hogy második alkalommal vesznek részt a várban szervezett nyusziváráson, és kisfiának a kipróbálható kézműves-foglalkozások közül – meglepő módon – a nemezelés a kedvence. 

– Most egy pillangót készítettem gyapjúból, tavaly, úgy emlékszem, hogy egy nyuszit – sorolta a legényke alkotásait. 

A terem túloldalán kis pomponállatkák „születtek” fonalból, odébb szívószálra rögzített papírnyuszifejek sorakoztak, és egymás után készültek a fagyöngyös karkötők is. 

Egy külön asztalt a tíz éven felüli gyerekeknek tartották fenn, ott tulipános és egyéb mintákat lehetett fába faragni. Ottjártunkkor érdekes módon kizárólag lányok éltek ezzel a lehetőséggel, közülük többen románul beszéltek.

Kétéves versenyző is mondott locsolóverset

Egy másik helyiségben az idei húsvétra hangoló rendezvény újdonsága, a nyuszis mozi várt kicsiket és nagyokat. Különböző életkorú gyerekek és szülők nézték az egymás után vetített tapsifüles-történeteket, déli 12 órakor azonban – ahogy a kézműves-foglalkozások szigetén – ott is kiürült a tér, Márton-Zólyomi Annamária ugyanis bejelentette, hogy kezdődik a tojásvadászat. A következő percekben szinte elsodort a Kádárok bástyájával szembeni füves területet megrohamozó aprónép. A szervezők 250 műanyag tojást szórtak ott el, a gyerekek pedig igyekeztek minél többet összegyűjteni, hiszen az első három helyezettnek jutalom járt. A legügyesebb tojásvadász – 18 apró „kinccsel” – Dániel Petra lett, második helyezést Nyárádi Anna ért el 17 tojással, a harmadik díj pedig 10 darabos „zsákmányáért” Kis Nórának járt. Mindhárman egy plüssjátékot is tartalmazó húsvéti ajándékcsomagot vihettek haza a tojások mellett. Azok a gyerekek, akiknek egy tojást sem sikerült begyűjteni, cukorkával vigasztalódhattak.

A rendezvény második felében, délután 2 órakor kezdődött a locsolóversmondó verseny, amelyre nyolcan neveztek be. A zsűri tetszését a nyolcéves Lupu Emma nyerte el leginkább, a második díjat a mindössze kétéves Béres Zente Krisztián érdemelte ki, a legjobb harmadik pedig a kilencéves Tamás Teodóra lett. Természetesen valamennyi versmondó jutalomban részesült – tudtuk meg Márton-Zólyomi Annamáriától. A főszervező két órával a program lezárása előtt már 500 gyerek részvételéről számolt be a Nők Marosvásárhelyi Egyesülete első nyusziváró rendezvényén, ami egyértelműen sikeres kezdeményezésnek bizonyult.