Tornázó, skype-oló nyugdíjasok

Október 1. az idősek nemzetközi napja. Ezen a napon talán a figyelem középpontjába kerülnek a deresedő halántékúak, viszont a mindennapokra sajnos az a jellemző, hogy nagyon sokan otthonaikban, a négy fal között, magányosan töltik a nyugdíjas éveiket. Mindig jó látni, hogy vannak kivételek, idősek, akik az anyagi nehézségek, egészségi gondok ellenére sem keserednek el, keresik mások társaságát, illetve azokat a programokat, amelyeknek köszönhetően aktívan élhetnek. Ilyen idősek gyűlnek össze hetente a Gyulafehérvári Caritas által működtetett Teréz Anya Központban, ahol a hatvanas-hetvenes, de akár nyolcvanas éveiket taposók nyelveket, internethasználatot tanulnak, tornáznak, vagy ha nem más, eltöltenek néhány kellemes órát együtt. 

A Gyulafehérvári Caritasnál az időseknek szánt programok mindig is kiemelt helyet foglaltak el a szervezet tevékenységében. A marosvásárhelyi Teréz Anya Központ azért jött létre 2003-ban, hogy támaszt nyújtson, közösséget teremtsen az egyedül élő idős emberek számára. A magány legyőzése érdekében olyan közösséget kínálnak számukra, amelyben megoszthatják egymással a korral járó gondokat, szenvedéseket, de az örömöket is. A cél az egyedül elő, magányos nyugdíjasok felkarolása, kimozdítása otthonaikból, hogy újra fontos és aktív tagjai lehessenek a társadalomnak. 

A Mărăşti utcai központban mindig mosollyal, kedves szóval fogadják a betérő időseket, a foglalkozásokat Ceu Csilla és Kacsó Katinka, a központ fiatal és lelkes munkatársai vezetik. Ottjártunkkor éppen tornaóra zajlott, jókedvűen jöttek ki a teremből az idősek, miután alaposan megmozgatták tagjaikat. 

 

Járókerettel nehezebb a tánc

– 2003 óta működik a Teréz Anya Központ, ahol különböző tevékenységek zajlanak az idősek számára. Jelenleg tizennégy csoportunk van, több mint százötvenen vesznek részt hetente a foglalkozásokon – tudjuk meg Ceu Csillától. – Van kézművescsoport, ahol különféle dísztárgyakat készítenek, tornaórákat tartunk mindennap, napi kettőt is. Valójában karbantartó jellegű torna, megmozgatjuk a végtagokat, a helyes mozgást, testtartást ösztönözzük, gyógytornászoktól vettük át a gyakorlatokat. Emellett klubtevékenységeink vannak, 2003 óta működnek. Az egyik, az Örökzöld csoport a kezdetektől fogva jár, itt vannak a legidősebb résztvevők, 90 év körüli nyugdíjasok is. Többjüket a szolgálati autóval hozzuk el, és visszük haza a kétórás klubtevékenység után. Hétről hétre változik a tematika, különböző témákról beszélgetnek, van Hogy vagy? kör, amikor mindenki elmondja, hogy érzi magát, illetve meghívottakat kérünk fel, hogy különböző témában egy-egy beszélgetést lebonyolítsanak. Az Örökzöld csoport például egykor több mint harminc tagot számlált, ma már csak 13-an vannak. Régebb, amikor mozgékonyabbak voltak, nagyon szerettek mulatni. Ma már nincsenek ilyen igényeik, hiszen járókerettel nehezebb táncolni, de nagyon szeretnek társasjátékozni, römizni, ez a kívánságuk, így erre fektetjük a hangsúlyt a klubtevékenységen. Most is megünnepeljük a születésnapokat, névnapokat, csak mellőzzük a táncot – fűzi hozzá a poén kedvéért Ceu Csilla. A rendszeres foglalkozásokon kívül évente egy-két egynapos kirándulást is szerveznek, amely kiváló lehetőség arra, hogy a különböző csoportok tagjai is találkozhassanak. 

 

Unokák a Skype-on 

Bár sokak számára hihetetlennek tűnhet, nagyon sok nyugdíjas vállalkozik idegennyelv-tanulásra, vagy az internethasználat terén szeretne otthonosabban mozogni. 

A Teréz Anya Központban német- és angolnyelv-tanfolyamokat tartanak nyugdíjasoknak. Ceu Csilla rámutatott, az időseket különböző motivációk vezérlik, legtöbbjüket az, hogy külföldre költöztek a gyerekek, már ott születtek az unokák, a gyerekekkel még tud anyanyelven társalogni, de sok esetben az unokákkal már nem, ezért rákényszerül, hogy megtanulja az idegen nyelvet, hogy tudjon értekezni az unokáival, vagy az idegen nyelvű vejével, esetleg ha meglátogatja őket, boldoguljon a reptéren. Olyan is van, aki azért iratkozik be a nyelvkurzusra, mert tudja, hogy ha újat tanul, azáltal megőrzi szellemi frissességét. Egyesek ezért keresztrejtvényt fejtenek otthon, mások inkább eljönnek közösségbe, megismerkednek új emberekkel, kimozdulnak a házból.

– Időnként indul informatikacsoport is, ha van rá jelentkező. Az internethasználatra fek- tetjük a hangsúlyt, hiszen akik erre beneveznek, azoknál is hasonló a motiváció, szeretnék megtanulni például a Skype használatát, hogy láthass a külföldön élő gyerekeket, unokákat. Az idősek érdeklődőek, lelkesek, van aki másodjára, harmadjára kezdi újra a kezdő csoportot, nehezen barátkozik a technika vívmányaival, de olyan is, aki nagyon fogékony rá, volt rá példa, hogy többet tudott az idős, mint mi – jegyezte meg a központ munkatársa. 

 

Elviccelik a bajokat

Ceu Csilla elégedetten nyugtázta, hogy az évek során összetartó közösséggé alakultak a csoportok, szoros barátságok alakultak ki, olyannyira, hogy az idősek felhívják egymást telefonon és biztatják, bármennyire is rosszul érzi magát a társuk, keljen fel az ágyból, és jöjjön el a csoportfoglalkozásra. Ösztönzik egymást, hogy mozduljanak ki a négy fal közül. Többnyire egyedül élő idősek jönnek, de van rá példa, hogy férj-feleség jár különböző csoportokban tornázni. 

– Egy közösség részeivé válnak, jól érzik magukat, életvidám emberekkel ismerkednek meg, és ha kissé hajlamosabb is valaki a pesszimizmusra, ha olyan csoportba kerül, ahol többségben vannak a vidám, vagy akár a hozzá hasonló gondokkal küszködő személyek, az jó hatással van rájuk, biztatják egymást, vagy elviccelik a bajokat. Tapasztaljuk, hogy már az sokat jelent, hogy van egy konkrét program, ami miatt kimozdulhatnak a házból, arra összpontosítanak, arra készülnek, és erre az időre elterelődik a figyelmük a betegségről, a napi gondokról. Például torna közben receptet cserélnek. Van aki nagyon nyitott, szereti, ha pezseg az élet körülötte, és folyamatosan van valami elfoglaltsága, és van aki zárkózottabb ugyan, de szerencséje van egy lelkes szomszédasszonnyal, ismerőssel, aki addig noszogatja, amíg eljön, és aztán állandó tagja lesz egyik vagy másik csoportnak. Persze van lemorzsolódás is, általában olyankor maradnak ki az idősek, amikor közbejön egy olyan családi esemény, ami miatt más elfoglaltságaik lesznek, például unoka születik, amikor igencsak elkel a háznál a nagymama segítsége. 

 

A panasz nem old meg semmit

Ottjártunkkor egy kiadós testmozgás után elegyedtünk szóba két jókedvű nyugdíjas hölggyel. A 74 éves Kelemen Eszter több mint négy éve jár a tornacsoportba, és elismeri, először azért jött el, mert egyszerűen unatkozott otthon, és társaságra vágyott. – Egy ismerősöm biztatott, ne üljek a négy fal között, jöjjek emberek közé, hiszen itt jó a hangulat, mindenki elmondhatja a baját – jegyzi meg. Mint mondta, jót tesz a rendszeres testmozgás, amiben otthon sincs hiány, hiszen a kertben bőven akad tennivaló. 

A 66 éves Keresztesi Erzsébetről sugárzik a vidámság, és már az elején elárulja, a szótárában nem szerepel a jaj szó, hiszen a sírás, panasz úgysem old meg semmit. 

– 4-5 éve járok tornacsoportba, mert a testünket karban kell tartani, és ezt nem időskorban kell elkezdeni. Minden érdekel, úgy érzem, ha az ember mindig újat tanul, sosem öregszik igazán meg, még idős korban sem – véli a nyugdíjas hölgy, aki angol nyelvet is tanult, illetve a számítógép-használatban is nagyon otthonosan mozog, még barátnőinek is segít.