2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mondanivalója akarva-akaratlanul megérint. A lelkünk mélyén érezzük, hogy igaza van, hisz óriási életbölcsesség, pszichológiai és pedagógiai felkészültség, gyakorlati tapasztalat van a kijelentései mögött, amit előadóként szellemesen és meggyőzően közvetít.

Fotó: Bodolai Gyöngyi


 

Mondanivalója akarva-akaratlanul megérint. A lelkünk mélyén érezzük, hogy igaza van, hisz óriási életbölcsesség, pszichológiai és pedagógiai felkészültség, gyakorlati tapasztalat van a kijelentései mögött, amit előadóként szellemesen és meggyőzően közvetít. Szívesen hallgatjuk, igazat adunk neki, aztán hazamegyünk, és folytatódik minden a megszokott mederben.  

 

Megismerni a gyermeket

Az élmény elmúltával újra felébred bennünk a SZÜLŐ, aki úgy érzi, hogy ebben a taposóvilágban működő taposóiskolában nem maradhat le a gyermeke, s a PEGAGÓGUS, akire az állandó teljesítménykényszert szabják, s azt szeretné, ha tanítványai a legjobban beválnának. Mert haladni kell a korral, a legjobbakkal, hogy az általunk elképzelt karriert fussák be, a XXI. századi pedagógia ugyanis erre ösztönöz. Tömni kell a diákot, mint a hajdani háziasszonyok karácsony előtt a pulykát. „Mázsás” táskával, teknősként elindítani iskolába, s hét-nyolc órai iskolai tanulás után, a délutáni pihenés, a képzeletet felszabadító játék, a kikapcsolódást, a felfrissülést jelentő mozgás helyett a tanulás, a temérdek házi feladat, önszorgalmi feladatok mellé parancsolni. S miközben mi magunk is leroskadunk a televízió elé, amelynek képernyője érdekes módon egyre nagyobbra nő, irritáltan csodálkozunk, hogy a gyermekünk sem tágít, sőt nyafog, durcáskodik, hogy kedvenc műsorát végignézhesse.

Vekerdy Tamás, a legismertebb magyar gyermekpszichológus évtizedek óta osztja tanításait, s a nevelés alapkérdéséről próbál meggyőzni szülőt és pedagógust. Arról, hogy a szülő feladata megismerni a gyermekét, a pedagógus a tanítványait, és hozzásegíteni, támogatni őket abban, hogy önmaguk legyenek. Aki ebben nyújt támaszt, segítséget, az szabadságra nevel. Aki a felfokozott társadalmi elvárásokat, saját be nem teljesült vágyait próbálja a gyermekkel megvalósíttatni, az a kiégéshez, a boldogtalansághoz vezető útra tereli, ami végül is az orvoshoz, a pszichológushoz vezet.

Hogyan szeret jól a szülő?

Erről mondta el szombati marosvásárhelyi előadásán újra a véleményét a Nyitott Akadémia keretében. A válasz értelmében érett szeretettel, ami az érett szerelemhez hasonlóan önálló, független, szabad embernek tekinti a másikat, akiben a különbözőségeket és a hasonlóságokat egyformán elfogadja, személyiségét nem korlátozza, hanem szabadon hagyja, segíti, hogy kibontakozzék. Az éretlen szerelmet, szeretetet a kristályosításról szóló stendhali példával érzékeltette. A Salzburg környéki sóbányákban a vízzel elöntött aknákba gyertyánfa ágacskákat dobtak a bányászok. Az eredetileg fekete ágacskákra a víz elvonultával rákristályosodott a só, s olyanok lettek, mint valami ékszerek. Az éretlen szerelemben is ilyen kristálybevonatot kap a szeretett lény, csakhogy ez a bevonat az önmagából a másikra vetített tulajdonságokat jelenti. Nemcsak testileg, lelkileg is kétneműek vagyunk, a férfilélekben ott van a nőiesség (anima) és a női lélekben a férfias vonások (animus), amit az éretlen szerelemben mindkét fél a másikra vetít ki és a saját férfiasságát vagy nőiességét szereti kiválasztottjában. Amikor azonban a sókristályok leolvadnak, és rájön, hogy tévedett, mert alattuk csak a gyertyánág marad, csalódik. Nos, érett szeretettel szerető szülőkként az eredeti ágacskát, azaz gyermekünk valódi lényét kell ismernünk és szeretnünk, s így segíthetjük abban, hogy megvalósítsa önmagát azon a téren, amire adottsága, tehetsége van.

A továbbiakban Vekerdy Tamás arról beszélt, hogy négy fontos életszakasz során hogyan kellene közeledni a gyermekhez, hogy önmagát kibontakoztathassa.

Magzati és újszülöttkorban

Már rögtön a születés után, sőt az előtt is kommunikálni kell a magzattal, később az újszülöttel, aki, ha beszélnek hozzá, mondókákat mondanak, dúdolnak neki, babusgatják, csiklandozzák, láthatóan gyorsabban nő és hízik, mert a megnyitott kommunikációnak serkentő hatása van az anyagcserére. Régen a nagycsaládban ez a feladat nem csak az anyára hárult, ma a gyermekét egyedül nevelő asszonyokat nincs aki felszabadítsa, holott a gyermek érdeke, hogy az anya néha kipihenje magát. Mert ettől a zsenge kortól kezdődően fontos figyelmet és érzelmet kapni, aminek később, kamaszkorban jelentkezik a hatása: érzelmileg igényes lesz, s nem fog céltalanul sodródni.

Játék és mese

Az óvodáskorban szintén a gyermekkel való együttlét, a játék, mozgás a legfontosabb. Tanulmányok bizonyítják, hogy a gyermek számára az a legszebb pillanat, amikor az édesanyja érte megy. Ezért nem kell olyan kérdésekkel faggatni, hogy mi történt, mi volt az ebéd, mit tanult az óvodában, mert mindezt szeretné elfelejteni, amikor végre a szülővel lehet. Hagyni kell, hisz később, amikor már teljes érzelmi biztonságban érzi magát, megnyílik, és feltörnek emlékezetéből az élmények. Vekerdy Tamás ezúttal is hangsúlyosan leszögezte: nem azt kell várni az óvodától, hogy tanítson, aki ugyanis mindennap játszik, mesét hall, énekel, mozog, annak korának megfelelő módon fejlődik a beszédkészsége, fantáziája. Vekerdy Tamás szerint tilos lenne szervezetten tanítani az óvodás gyermeket, mert az óvoda fő tevékenysége a kisgyermeket leginkább fejlesztő szabad játék. A gyermek a világról nyert tagolatlan benyomásait belső képpé formálja, és kivetíti a külvilágba. E folyamat alatt történik a feszültségek, vágyak, szorongások, félelmek, agresszió és az ismeretek feldolgozása. A mese megnyugtat, a lázat is leviszi, testileg, lelkileg ellazítja a gyermeket. Óvodáskorban a legfontosabb az anyanyelv fejlesztése, ami a tiszta gondolkodás alapja. Ilyenkor nem szabad javítani a gyermeket, de jó mintát kell adni szép beszéddel, meséléssel, mondókázással.

Az iskolai teendőket nem kell átvállalni

Iskoláskorban a gyermeknek az otthon, a család meleg, megtartó légkörére van szüksége, ahol szeretetet kap, és, ha szükséges, megvédik a külvilággal szemben. A fekete pont napja nem kell otthon is gyásznap legyen, mert annak az lehet a következménye, hogy a kisgyermek világgá megy otthonról. Miközben a szülőnek teljes érzelmi háttér és biztonság mellett a tanuláshoz való feltételeket kell megteremtenie gyermekének, az iskolai teendőket nem szabad átvállalnia. Azt meg egyáltalán nem, hogy bepakoljon a táskájába. Néhány kellemetlen tapasztalat után ugyanis a gyermek megszokja, hogy figyelmesebb legyen. Vekerdy Tamás ezúttal is kifejtette véleményét a házi feladatról, ugyanis szerinte délelőtt, az iskolában kell gyakorolnia a gyermeknek, akinek délután aludnia, sportolnia kellene. Az írás-olvasás megtanulását sem kell siettetni, ezt negyedik osztály végéig kellene elérni. Példaként a norvég, svéd mintát hozta fel, ahol negyedik osztályban értő olvasásból gyengébbek a gyermekek, de 15 éves korukra messze a nemzetközi átlag fölött vannak. Ha a szülő oldja meg a feladatokat, csalásra neveli a gyermekét.

A kamaszt el kell engedni

A szülőnek a kamaszkorú gyermekét a legnehezebb elviselnie. Bezárkózik, becsapja az ajtót, undok, visszafelesel, úgy néz a szülőre, hogy majdnem feldöfi, rendetlen, szertelen, olyan, mintha függővé vált volna, csökken az iskolai teljesítménye, a korosztályhoz tartozók társaságát keresi, fiziológiás lustaságtól szenved. Ez a dackorszak, az én születésének korszaka. Ebben az időszakban a szülőnek az a feladata, hogy elviselje a kamasz jelenlétét, ne próbálja erőszakkal meggyőzni, és valójában el tudja engedni. Ilyenkor már nem nevelhető a gyermek, hisz a korlátokat korábban kellett állítani. Az ellenőrzött kamasz, a faggatott kamasz pedig hazudik. Vekerdy Tamás szerint azt is hagyni kellene, hogy rossz tanuló legyen. Az iskolai beválás ugyanis nincs összhangban az életben való beválással, hiszen sok tudós, művész, felfedező rosszul teljesített az iskolában, ám később világra szóló teljesítményre lett képes. Mégis nehéz elfogadni a szülőnek, ha a gyermeke lemarad. Ráadásul az iskolarendszer is olyan, hogy ebben a kényes korban várják el a legintenzívebb teljesítményt a kamaszoktól. Ha viszont a gyermeket jól szerették a szülők, s biztonságot adó légkörben nőtt fel, a kamaszkor lejártával, 22-23 évesen kedves fiatal felnőtté válik – biztatta a hallgatóságot az előadó, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Az előadás végén dedikálta a 2013-ban megjelent és sikerkönyvvé vált Jól szeretni című kötetét. Amit olyan sokan vásároltak meg, hogy amit mond, amit leír, annak a hatása ha nem is azonnal, de egyszer beérik talán.  

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató