Túl a színeken
2013-06-11 15:03:24
- Nagy Székely Ildikó
Mária hangjában őrzi önmagát. Ha több száz kilométeres távolságra lévő diákkori barátnői felhívják telefonon, ugyanazzá a vidám, barna szemű lánnyá lesz újra, aki nem is olyan végtelenül régen mennyasszonyi ruhát próbált, babaholmit nézegetett.
Mária hangjában őrzi önmagát. Ha több száz kilométeres távolságra lévő diákkori barátnői felhívják telefonon, ugyanazzá a vidám, barna szemű lánnyá lesz újra, aki nem is olyan végtelenül régen mennyasszonyi ruhát próbált, babaholmit nézegetett. Aki nem ismeri utóbbi tíz éve történetét, egy pillanatra sem gondolná, hogy a vonal másik végén egy évek óta ágyhoz kötött, fiatal nő fekszik egy színektől, árnyaktól mentes térben... Amikor belépek a kétszobás tömbházlakásba, hogylétem felől érdeklődik, aztán a gyerekekről beszélgetünk.
– Gergő már harmadikos. A másik szobában rajzol, mert holnapra állítólag nincs tanulnivaló – mondja halvány mosollyal az arcán, aztán arról beszél, hogy fiacskájának nagyon jó tanítónője van, rendszerint már az iskolában megtanulja a másnapi leckét, csak a románnal kell egy kicsit kínlódni, abból mindig együtt fordítják le a tanulnivalót. A matematikát különösen szereti, nemrég két versenyen is volt, de a történelem és a vallás iránt is nagyon érdeklődik – mosolyodik el újra, aztán lassan, óvatosan hagyja magára terelni a szót. Néha lehunyja a szemét, miközben mesél, mégis olyankor is az az érzésem, lát engem, amint ott ülők a fekvőhelye melletti széken és jegyzetelek.
– Valamikor, a várandóság alatt kezdődött az egész. Egyre nehezebben jártam, a harmadik hónapban már bicegtem, mire eljött a szülés ideje, járókeretre szorultam. A látásom is egyre romlott, kortizonos kezelést kaptam, az ideig-óráig használt. Körülbelül a hatodik hónapban Magyarországon diagnosztizáltak sclerosis multiplexszel. Három nappal a szülés után mindkét lábam lebénult, tolószékbe kerültem. Aztán a látásomat is elvesztettem. Két éve rosszabbodott az állapotom, azóta fekszem. A karjaim is lebénultak, és érdekes módon, bár jobbkezes vagyok, a kezelés hatására a bal kezembe tért vissza valamennyire az erő.
– Gergő hogy élte meg mindezt?
– Ő az ölömben nőtt fel. Amikor egész kicsi volt, és kimentünk a városba, ott ült a karjaim között, a tolószékben, és édesanyám vagy a férjem tolt minket. Én voltam az etetőszék is. Azt sem furcsállta, hogy nem látok, ebbe nőtt bele. Mióta viszont ágyba kerültem, gyakran észreveszem, hogy úgy elgondolkozik, néha meg azt mondja, hogy: te már úgysem gyógyulsz meg. De ha valahol édességet kap, mindig hoz nekem is belőle, meg virágot is mindig szed a tömbház udvaráról.
– Szoktatok együtt játszani?
– Társasjátékozunk. Én gurítok, és Gergő lép helyettem is. Meg kártyázni is szoktunk, például piros pipét. Egyszer rajta is kaptam, hogy csalt. De máskülönben nagyon becsületes, talán túlságosan is az a mostani világhoz.
– Barátai vannak?
– Két szomszéd kislánnyal és egy fiúcskával mulatja az időt a tömbház körül. Nemrég kitaláltak egy színdarabot, le is írták, begyakorolták, aztán feljöttek hozzánk, hogy bemutassák. Két idősebb szomszéd is csatlakozott, mi voltunk a nézőközönség. Egyébként Gergőt édesanyám rendezi, az iskolába viszont most már egyedül is el tud menni.
– Mivel szoktad elfoglalni magad, amikor Gergő nincs itthon?
– Hallgatom a rádiót, a tévét, hangoskönyveket is kaptam. A barátnőim is fel-, felhívnak. Vasárnaponként élőben hallgatom az interneten az istentiszteletet, az nagyon jólesik. Régebb, amikor még tolószékben voltam, én készítettem reggelenként Gergőnek a tízórait, mosogattam. A konyhaszekrényt is úgy alakítottuk ki, hogy férjek el tolószékestől a kagylónál. Meg amikor úgy volt kedvem, felöltöztem, aztán kimentünk sétálni Gergővel és édesanyámmal. Most a kisfiam Németországba készül az édesapjához. A férjem már évek óta kitelepedett, egész nyáron ott lesz nála Gergő.
Alacsony, ősz hajú hölgy lép be a szobába, kaláccsal és ásványvízzel kínál. Megsimítja a lánya haját, aztán az unokáról beszél.
– Csak azért imádkozom, hogy vele ne történjen semmi baj – mondja beszélgetőtársam, mikor édesanyja kilép a szobából. A kora nyári délután nagy, fehér hajóként horgonyoz le a szobában. Mária lehunyja szemeit. Mögöttük mozdulatlan tengerek fénylenek.
