Új kenyér, új kezdet, új ház

Vasárnap ünnepelte a legtöbb református gyülekezet az újbúzazsenge vagy új kenyér ünnepét, amikor hálát adnak az új gabonából készült friss kenyérért, a megújuló életért, a testi és lelki táplálékért. A nyárádszeredai reformátusok is úrvacsorás istentisztelet keretében mondtak köszönetet a szántóvetők munkájáért, és mielőtt magukhoz vették volna a szent vacsora jegyeit, Gecző András nyugalmazott lelkipásztor szószéki beszédében felvetette a kérdést: vajon ott vagyunk-e hűen barázdáink mellett, ahová apostoli királyunk állított egy évezreddel ezelőtt?

A gyülekezet harmadik évfolyamát élő lapja, a Tálentum erre az alkalomra minden eddiginél bővebb és színesebb számmal jelentkezett, amelyben mai csodatételekre buzdítja a híveket; megismerhetjük belőle a kenyér kultúrájának kialakulását, a kenyér és az úrvacsora egyházi jelentését, de gazdag beszámolót is olvashatunk a gyülekezet elmúlt hónapjairól, az elkezdődött belső templomjavításról, a demeterfalvi templom újrafedéséről, a nyári bibliahétről, a gyerektáborról, az ifjak anyaországi és algyógyi keresztyén táborozásairól, az új testvérgyülekezeti kapcsolat lehetőségéről, a sok-sok közmunkáról és a gazdag adakozásról is.

A Felső-Nyárádmente reformátusait Jobbágyfalvától Vármezőig pásztoroló csíkfalvi missziói református egyházközségben hagyományosan együtt ülik meg új kenyér ünnepét a 14 településről érkező hívek: évente más-más helyszínen történik mindez, idén Jobbágyfalván találkoztak, úrvacsorát vettek, majd elköltötték az ünnepi ebédet, gyönyörködtek a terménykiállításban, a föld termésében – mondta el lapunknak Kerekes József lelkész.

Az unitárius vallásnak nem része az új kenyér ünnepe, de Vadadban, ahol több felekezet él egymás mellett, néhány éve ilyen igény is született, ezért a vasárnap délutáni istentisztelet keretében ötödik alkalommal kértek áldást az új kenyérre, az aratás befejezésére: „aki ebből eszik, annak váljék testi-lelki gyarapodására és üdvösségére”. A kenyér Isten áldása, és van amiért hálát adni, mert Isten megtartotta erőnket és közösségünket – hangsúlyozta Kiss Sándor Lóránd unitárius lelkész, kiemelve, hogy meg kell látnunk az együttlét lehetőségeit, hogy különbözőségeink ellenére együvé tartozunk, egy a sorsunk, egy a múltunk és egy lesz a jövendőnk is. A lelkész örömét fejezte ki, hogy kilencéves itteni szolgálata alatt sosem volt még ennyi ember a templomban.

A napot az együttlét öröme határozza meg – hangzott el, és ez nemcsak a templomi együttlétre vonatkozott, hanem az azt követő ünnepi pillanatokra is, amikor a helyiek és a hazatért elszármazottak részt vettek a felújított művelődési otthon jelképes avatásán. „Vadad történelme hosszú és kultúrája gazdag. A falu kulturális örökségének mélysége és gazdagsága példamutató. Nem csak egy épületről vagy egy intézményről van szó, hanem az itt élő emberek szelleméről, hagyományairól és identitásáról” – hangsúlyozta Varga Ervin alpolgármester, aki emlékeztetett arra, milyen erős és összetartó ez a közösség, és mennyire fontos az, hogy „folyamatosan ünnepeljük és tiszteljük hagyományainkat és kultúránkat”. Legyen ez a nap egy új kezdet, egy új fejezet a közösség történetében – kívánta Csíkfalva község elöljárója, majd Szakács Endre, a falu szülötte emlékezett vissza, hogy ez az épület egykor bolt, kultúrotthon, kertészműhely is volt, bálokat, halotti torokat, lakodalmakat tartottak itt, de karácsonyt, búcsút, szüreti bált is itt ünnepeltek. Itt drukkoltak egy ökölnyi rádió mellett az Aranycsapat angolok elleni legendás mérkőzésén, itt meséltek az idősek a háborúk hőseiről, itt tanult félszáz gazda, aki nemcsak jó gazda volt, hanem még annál is jobb akart lenni. A templom után ez a hely adott az embereknek lelki erőt az újrakezdéshez, az építkezéshez a reménytelen időkben is – mutatott rá az elszármazott. Elhangzott: a felújított épület faláról még hiányzik a munkálatok kezdetén levett Petőfi-féldombormű, de ígéret van arra, hogy felújítva visszakerül a helyére.

A szalagvágás, jelképes avatás után telt ház előtt lépett fel küküllőmenti, mezőségi, kalotaszegi táncokkal Dózsa György és Nyárádkarácsony községek egyesített néptánccsoportja, a Kalangya, a közönség gyönyörűségére.