Új kórusnak tapsolhattunk

Szeretem az adventeket. A várakozást, a készülődést, a sütés-főzést. Még a takarítást is. De a leginkább a lelki csemegéket szeretem. Több ilyenben lehetett részünk – eddig – ebben az adventben, és tudom, még sok „finomság” vár ránk. Most három ilyen élményről szólnék. Röviden. 

December 4-e, Vártemplom. Délutáni istentisztelet. A nyárádszeredai adventisták kórusa Cazan Vasile karmester irányításával. A nagy múltú kórus igazi, Isten dicsőségét hirdető, gazdag programmal ajándékozott meg. Színvonalas teljesítményüket a telt hangzású énekkar összhangja tette teljesebbé. Molnár Tünde orgonán játszott. Játéka felemelő, megható és elkápráztató volt. Égre szárnyaló fohász. A felekezeti sokszínűségben bővelkedő hallgatóság-nak a református templomban az adventista kórus énekelt. Megható az ökuméniának  ilyen spontán, valóságos jelenléte.

December 11-e, Vártemplom. Karácsonyi dalok a Fagyöngy citerazenekar előadásában. Színes, hangulatos műsor. Citera, koboz és furulyaszó. Szöllőssy Kata hangja, amint kobzon kísérte magát, betöltötte a templomot. Igazi ünnepi hangulatot varázsolt a hallgatóság lelkébe a Maros megyei EMKE Bőr-Hunyadi Gyula vezette citerazenekara. Az autentikus népi kultúra fogja össze a zenekarban együtt muzsikáló idősebbeket és egészen fiatalokat. Ezért is olyan erőteljes közösségi élmény, amit nyújtanak. Bár a délelőtti istentisztelet végén sokan elsiettek, azért szép számmal maradtak olyanok, akik szívesen pallérozzák nem csak szellemüket, de lelküket is.

Ugyanaznap este 6 órától a Bolyai téri unitárius templomban egy új kórusnak tapsolhattunk.  A pedagógusok kórusának. Igen, most már ilyen kórusunk is van. Csupa fiatalasszony, csupa fiatal nagymama, többségében pedagógus. Kedves, más-más színű, gyönyörű selyemsálat, keszkenőt kötöttek nyakukba, és olyanok lettek, mint egy virágoskert. A Strausz Imre karvezető által összeállított műsor derűt, a közelgő ünnep hangulatát lopta a szívünkbe. Mintha megnyílt volna a gondokat, bajokat elzáró, bezáró szelep, és mi mosolygósan, békességes lélekkel örültünk annak, hogy városunk művelődési élete ennyire gazdag, annak, hogy a templom tele van emberekkel, hogy sok kisgyermek, karon ülő kisbaba, babakocsiban szendergő csecsemő, kisiskolás hallgatja ezeket a csengő hangú, boldogan énekelő oktatókat, akik levetik minden szigorúságukat, és átadják magukat a kóruséneklés áldásos örömeinek. Ujjongó büszkeség töltött el. Ők mind az én népem, és tiszta lélekkel, várakozó szívvel, nyitott szellemmel készülnek a nagy ünnepre: Jézus Krisztus születésének ünnepére. 

Add, Uram Isten, ne várjanak hiába, szórjad rájuk még sokáig életadó meleged, szereteted. 

Kiss Julianna