2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Slágertéma ismét a kétnyelvű utcatáblák tiltása. Már csak azért is, mert jóságos polgármesterünk és hű poroszlója, Brétfalvi tiszt úr így találja ildomosnak.

Slágertéma ismét a kétnyelvű utcatáblák tiltása. Már csak azért is, mert jóságos polgármesterünk és hű poroszlója, Brétfalvi tiszt úr így találja ildomosnak. Ötezer lejes büntetéseket szab ki, a sajtótájon jogszabályokkal takarózik. A polgármester nem ennyire aggályos a törvényesség betartása és betartatása dolgában, réges-régi tanácsi döntéseket esze ágában sem volt betartani hosszúra nyúlt, terhes uralma alatt. Holott a kétnyelvű utcatáblák és más, kétnyelvűséggel kapcsolatos közösségi döntések erre régóta köteleznék mint végrehajtót. Ehelyett maga küld poroszlót, hogy hatalmát fitogtassa. És fittyet hány minden másra. Leváltása ugyancsak sürgető lenne.

Emlékszem, még frakciós koromban, ez akkor volt, amikor városi tanácstag voltam, a Tiszteletreméltó ugyancsak fogadkozott, hogy majd ő kicsinálja paprikásan, borsosan a polgárok mesterét, de mikor más- vagy harmadnap nyílt ülésre került sor, elszállt a harci kedve és maga volt az eleven kompromisszumkészség, a hajbók és udvarias hátrálás. Ugyanakkor Harcos Úr gyakran nyílt szóváltásba keveredett a bürgermajsztrommal, és elárulta, tud ám a piszkos ügyeiről, amiket alkalomadtán kitereget. (Mondanom sem kell, soha nem került sor erre. Az alkalom ritka madár, könnyen elszáll.) Mire a szabadszájú majszterbürger sem maradt adós a válasszal, azt állította, ő is tud ezt és azt, púpozott kanállal, zsákkal a Harcos Úr sötét üzelmeiről, telekbizniszeiről.

Ekkor már világos volt előttem, mindenből kihagyottnak, nékünk, gyalogkakukkoknak, hogy ebben a nagyívű játszmában soha nem rúghatunk labdába. Az is tiszta lett előttem, hogy az összeesküvés-elméletek honnan származnak: egyazon erő két oldala működik itt két alakváltozatban. Szemfényt vesztve. És akik kihagyattak a játékból vagy naiv hittel folytatnak szélmalomharcot a Búsképű lovag módjára, azok neve Balek, Balf...sz.

A kétnyelvű utcatáblák elmaradása a polgármesteri hivatal tudatos mulasztása, kisiklatása az eredeti szándéknak. Azzal, hogy helyettük teszed ki, derék polgártársam, egyfelől a város közköltségeit csökkented, és emlékezteted arra a szabadszájút (a várrégészet mesterét, aki egyetlen mozdulattal századokat seperne le, a várat legszívesebben saját rablóvárává alakítaná át és Karós Vlagyimir módjára húzná rúdra ellenfeleit), hogy minden európai hangzású szólama ellenére megmarad annak, aki mindig is volt, a kisstílűség szomáliai bajnokának.

Ha kiteszed a magyar nyelvű utcatáblát, azzal egy útszakaszt, beépített vidéket a városból személyessé teszel magyarként, egyéníted a környezetet, magad is aktív lakosává válsz. Hazaérkezel, eltörölsz egy darabot a diktatúra átmázolta városból.

Jeruzsálemben jártamban-keltemben felfigyeltem az óvárosban, a régi várban, amelyet Nagy Heródes óta számtalanszor leromboltak és újjáépítettek, amit az 1967-es háborúban Izrael katonái el- és visszafoglaltak, az utcatáblák háromnyelvűek. De ezek egyáltalán nem a zsidó állam dominanciájáról szólnak, erre csak az emlékeztet, hogy legfelül héberül van kiírva a utca hagyományos neve, hanem megmaradt az utcák régi, százados arab neve. Ellenőrzésképpen ott az angol – latin betűs kiírás. Ezenkívül minden utcatábla, útjelző, közérdekű felirat az állomáson, buszpályaudvaron, orvosnál, a városban vagy turisztikai látványnál háromnyelvű. Erre nem sajnál a kis állam pénzt, időt, anyagot, arab nyelvtudást. Az iskolában tanítják a többségieknek kötelezően az arab nyelvet. A bankócédulákon – a papírpénzeken arabul is feliratoznak.

Szóval, ha a polgármesternek külföldi példák kellenének (amit ugyan erősen kétlek), és elege van a székely-magyar polgárjogi és autonómiamozgalmak példatárából, akkor tekintsen Izraelre, az állítólagos agresszív államra, avagy a Közel-Kelet egyetlen demokráciájára. Ott ugyanis románok és magyarok, sőt szerbek, lengyelek, németek, franciák, etiópiaiak és marokkóiak is élnek és emlékeznek a volt hazájukra. Valószínűleg csak a szépre...?!

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató