Kereken egy héttel az úzvölgyi katonatemetőben lezajlott botrány után az egyenruhások nekifogtak a helyzet rendezésének. Alig néhány hónapot késtek, valószínűleg nyakkendős parancsnokaik utasítására, mert azoknak politikai hasznuk származott a cirkuszból. A kegyelet csatáját azonban mindannyian elveszítettük.
A hadisírok gondozására vonatkozóan bő tíz éve magyar–román kormányközi egyezmény van érvényben, amely kimondja, hogy az ilyen emlékhelyeken csak kölcsönös megegyezés után lehet átalakításokat végezni. Az ügyben tulajdonképpen mellékszál, hogy a sírkert most éppen melyik megye, település területén van. Az a lényeges, hogy a kibővítéséhez a védelmi minisztérium alá tartozó, emlékhelyeket gondozó szakhatóságnál kellett volna közbenjárni, amelyiket nemzetközi egyezmények (nemcsak az idevágó magyar–román, hanem szellemében a genfi egyezmény is) kötelezik a magyar társszervvel való egyeztetésre. Hogy az adminisztratív intézkedések szintjén állítólag már mintegy éve zajló temetőfoglaló hadjáratban fütyültek rá, hogy ennek a hivatalnak szóljanak a készülődésről, csak azt jelzi, hogy ebben az országban gyakorlatilag bárki bármit és annak az ellenkezőjét is megteheti, ha nagyon magas érdekeket nem sért vele, nem éri bántódás.
Most a regáti szakhatóság hozzáfogott a mundér tisztára mosásához, és tárgyalásra hívta a magyar felet. A temető kapcsán mindkét érintett önkormányzatnak a szemére hányják, hogy nem kértek tőlük engedélyt a sírkert régebbi és újabb átalakításakor – mondjuk nálunk ezt a hatóságot csak 2004-ben, az ország észak-atlanti csatlakozásakor hozták létre, tehát korábbi ügyekben nehezen is lehetett volna bólintásra bírni őket. Csak azt hallgatják el nagyvonalúan, hogy a mostani cirkusz során a magyar partnerintézménynek alig négy megkeresésére fütyültek válaszolni. Amíg a politikai érdek úgy kívánta, addig nyugodtan lehetett garázdálkodni a temetőben. Miután ez a hadművelet célt ért, a hadisírokat gondozó egyenruhások most megkaphatták a parancsot, hogy lehet felmosni a szennyest.
És mindaddig, amíg ilyen cirkuszokkal meg lehet mozgatni elegendő számú szavazót, továbbra is számíthatunk hasonló konfliktusok szítására. Mert ha megéri a pártoknak, akkor bármelyik választási hadjáratban jól jön nekik egy-egy ilyen csata, és a kormány különböző alárendeltségű szervei jól szervezetten alszanak majd a fülükön, amíg a szolgálatos hőbörgők az egymásnak ugrasztásunkon dolgoznak. Mikor a hovatartozás mellett a hozzáértés is legalább ugyanolyan fontos lesz, majd megtanulhatunk akár úgy is emlékezni közösen a hősökre, ahogy ezt a normandiai partraszállás minapi évfordulóján láthattuk.
