Vajdaszentivány

– Szombaton volt ugyan némi jégverés, de jelentős kár nem keletkezett a gazdaságokban – tudtuk meg Vasile Boer polgármestertől. A községgazda a tavaly elindított beruházásokról is tájékoztatott.

– Végéhez közeledik a Beresztelke – Vajdaszentivány – Marossárpatak megyei út szélesítése, a minket érintő szakaszon már csak három kilométer van hátra. A lakosság számára ez az egyik legfontosabb beruházás. Ugyanakkor két kilométert sikerült leaszfaltozni a községközpont és Toldalag közötti 6 és fél kilométeres községi útból. Az országos helyi fejlesztési program (PNDL) keretében indított munkálat 300 kilométer mellékutcát is magába foglal Toldalagon, a Faragóhoz tartozó Unoka irányában. Mivel a faluban eddig nem volt aszfalt, itt kezdtük a munkát. Az idei év egyik legjelentősebb célkitűzése a szennyvízhálózat kiépítése. Elkészült a műszaki terv, és nemsokára meghirdetjük a versenytárgyalást a kivitelezésre. Az Országos Vidékfejlesztési Ügynökségnél (AFIR) pályáztunk sikeresen a hálózat kiépítésére, de a munkálatok költségeinek fedezésére a helyi költségvetésből is szükség lesz valamennyi összegre. A rendszert egyelőre a községközpontban építjük ki – emiatt itt le is állt az aszfaltozás –, a szennyvíztisztító állomás azonban, amely a projekt részeként szintén elkészül, a későbbiekben Toldalagot is kiszolgálja. Folytattuk továbbá az ivóvízhálózat bővítését, ez is hamarosan átadásra kerül.

A vajdaszentiványi új óvoda kapcsán továbbra sincs előrelépés. A korábbi polgármester mandátuma alatt, több mint másfél évtizede indított, régóta félbemaradt építkezésre rendszeresen visszatértünk lapunk hasábjain. Vasile Boer továbbra is a megyei tanfelügyelőségtől várja a megoldást, hangsúlyozva, hogy a műszaki terv előírásaitól eltérő, 60-70 százalékban elkészült munkát nem áll módjában átvenni.

A közeljövő beruházásai közül a polgármester elsőként az új tűzoltóautó-garázs építését említette. Erre a Leaderen keresztül nyertek 50 ezer eurót, a kivitelezéshez helyi forrásra is szükség lesz. Tervben van továbbá az orvosi rendelő felújítása vagy egy új rendelő építése. Emellett a közvilágítás LED-es égőkkel való korszerűsítésére és a községi mellékutcák aszfaltozására is pályázat készül, ugyanakkor a közbiztonság növelése érdekében térfigyelő kamerarendszerrel is ellátná a községet a polgármester. 

Mintegy ötven szentiványi dolgozott külföldön a járvány romániai megjelenésekor, ők hazatérve házi elkülönítésbe kerültek a családjukkal együtt. Nem egyszerre, hanem ötös-hatos csoportokban érkeztek haza. Nemrég tizenegyen jöttek haza Németországból, most ők is otthoni karanténban vannak. Ugyanakkor többen még kint vannak, és a 14 napos elkülönítés miatt egyelőre nem is szándékoznak hazajönni. Az elkülönítésben lévőknek a helyi pékségből vittünk kenyeret, és ha igény volt rá, egyebet is vásároltak nekik a polgármesteri hivatal alkalmazottai. A 65 év feletti lakosok közül mindössze hárman kérték a segítségünket, a többi idős embert a hozzátartozók támogatták. A községben egy négy hónapos gyermeknél merült fel a koronavírus-fertőzés gyanúja, az első tesztje pozitív is volt, ám amikor megismételték, már negatív lett az eredmény. A járvány megjelenésekor tűzoltóautóval jártuk be a község minden utcáját, így tájékoztattuk a lakosságot a szükséges óvintézkedésekről, a tanácsüléseket pedig az előírásoknak megfelelően interneten tartottuk.

A polgármestertől azt is megtudtuk, hogy a községbeliek közül kevesen maradtak a járvány miatt munka nélkül. A karantén időszaka éppen a kukorica vetésével esett egybe, a mezőn folyt a munka, így a vajdaszentiványiak számára egy napra sem állt le az élet. 

Szabó István János a legfiatalabb a vajdaszentiványi állattartók közül. A 24 éves gazda jelentős szarvasmarha- és juhállománnyal rendelkezik, két lova pedig – amelyekkel pár évvel ezelőtt gépi segítség nélkül 12 hektárnyi földet szántott fel – messziről felismeri, és – mint igazi társat – feltétlen bizalommal követi. 

– Beleszülettem ebbe az életmódba – kezdi történetét István, miután felesége, Tímea kíséretében megmutatja a jószágot. – A középiskolát egészen más területen, autóvillamosság szakon végeztem Marosvásárhelyen, a tanulmányaim befejeztével azonban úgy döntöttem, visszatérek oda, ahonnan elindultam. A szülem tíz évvel ezelőtt fogtak neki a szarvasmarha-állomány szaporításának, három egyeddel kezdték. Jelenleg harminc állatból áll az állomány, ebből 14 növendék. A tejtermelésre fektetjük a hangsúlyt, ezért az ünőborjakat rendszerint megtartjuk, a száz kilót elért bikákat pedig eladjuk. 

– A tejet hogyan értékesítik?

– Házhoz jön egy szászrégeni felvásárló, és a libánfalvi csarnokba viszi a tejet. Naponta 200 liter gyűl be. Négy éve vettünk fejőgépet, azelőtt kézzel fejtünk.

– A juhtartás is szülői örökség?

– Igen. Az állomány jelenleg szintén harminc egyedből áll. A juhokat főleg a húsvéti bárányokért tartjuk és a sajtért, amit a pásztortól kapunk. A gyapjút, sajnos, nem áll módunkban hasznosítani, az a szemétre kerül.

A fiatal gazda az állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkozik. Tíz hektár saját területtel rendelkezik, 30 hektárt pedig bérel. 

– Három éve vásároltunk egy traktort, azelőtt a lovakkal végeztük a mezei munkát. Búzát, kukoricát, árpát, zabot, kevés napraforgót, házi használatra krumplit termesztünk. A gabona egy része az ál-

latoknak megy, a többit értékesítjük. Besztercéről, Hargita és Kovászna megyéből is jönnek vásárlók.

– Az időjárás szempontjából milyen volt a tavalyi termés, és milyennek ígérkezik az idei?

– Az áradások miatt a múlt évi közepesre sikerült, idén van remény arra, hogy jobb lesz. Termékenyebb években hektáronként 12 tonna kukoricánk és hat tonna búzánk szokott lenni.

– Érintette-e a gazdaságot a járványügyi helyzet?

– Nem különösebben. A mezei munkát így is, úgy is el kellett végezni, ezt az óvintézkedések sem korlátozták. A vetőmagot és a tavaszi vegyszereket kicsit nehezebben szereztük be, mint máskor, de a marosvásárhelyi céggel, amellyel szerződésünk van, sikerült ezt is megoldani. Csak egyetlen alkalommal kellett bemennem a megyeszékhelyre, akkor mindent meg tudtam vásárolni. A karanténidőszak három hónapja alatt nem volt eladó bikánk, így az értékesítés szempontjából sem ütköztünk nehézségbe. Attól tartottunk egy kicsit, hogy a 37 húsvéti bárányunk nem fog elkelni, de végül még elég sem volt.

– Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve?

– A mezőgazdasági berendezést szeretném bővíteni, egy trágyaszóróra és egy nagyobb lóerejű traktorra is szükség van. Eddig nem éltem a pályázati lehetőségekkel, de fontolgatom, hogy a jövőben ez lenne a legjobb megoldás.

Beszélgetésünk alatt Tímea tiszta vízzel kínál.

– Azt mondják, aki szentiványi vizet iszik, annak a szíve ide vágyik vissza – szól István, miközben tekintete párja mozdulatait követi. A mosolygós feleség régeni származású. 

– Udvaros házban nőttem fel, szokva vagyok a kerti munkával, így számomra nem jelentett kihívást városról falura költözni – magyarázza, majd azt is hozzáteszi, hogy új otthonában a főzés mellett a konyhakert gondozását is örömmel vállalta. 

A fiatal pár jelenleg István szüleinél lakik, idővel azonban szeretnék felépíteni a saját fészküket. Gyermekáldásra is vágynak, akár nagy családot is el tudnak maguknak képzelni – természetesen sehol máshol, csakis a fiatal gazda szülőfalujában, aki három szóban foglalja össze választott életmódja, a földdel és az állatokkal végzett munka lényegét: „ezt szeretni kell”.

Május 15-étől, a szükségállapot feloldása után újra lehet horgászni, a lehetőséggel azonban egyelőre nem sokan élnek, a vajdaszentiványi halastónál legalábbis nem indult be a forgalom. 

– Hétvégén jön két-három horgász. Az árakon nem változtattunk, akárcsak tavaly, idén is 35 lej a napidíj – tájékoztatott Szentgyörgyi István, a halastó tulajdonosa, akitől azt is megtudtuk, hogy a tóban számos halfajta megtalálható, az állomány a múlt évtől nem volt felújítva, magától szaporodik. Ha a család által működtetett tóparti esküvői sátorban beindulnak a lakodalmak, a horgászatot felfüggesztik – tette hozzá a halastó gazdája.