Célegyenesbe fordult a kampány. A vakondtúrásos utakon keresztül-kasul cikáznak a jelöltek, majd templomokban keresnek áldást a végső csatára, amelyben a nemzetért és hazáért áldozzák utolsó pénzüket.
Célegyenesbe fordult a kampány. A vakondtúrásos utakon keresztül-kasul cikáznak a jelöltek, majd templomokban keresnek áldást a végső csatára, amelyben a nemzetért és hazáért áldozzák utolsó pénzüket. Pókhálószólamaikból nehezen szabadul az értelem. Mert hogyan hihetünk azoknak a román politikusoknak, akik zsigerből irtóznak a magyaroktól? Kultúránktól, történelmünktől féltik nemzeti birtokukat. Az is irritálja őket, hogy nélkülünk – pontosabban az RMDSZ-politikusok nélkül – képtelenek voltak sikeresen kormányozni. És minden becsmérlő értékelés ellenére voltak kézzelfogható sikerek, amelyekből hasznot húztak a helyi közösségek is. Például alig egy hete, amikor a köd miatt a kolozsvári reptér fogadóképtelenné vált, a marosvásárhelyi vígan üzemelt. Köszönhetően a (Borbély László segítségével) idetelepített vakleszálló berendezésnek. A megyei utak azért járhatóbbak, mert nem engedték másfele terelni az erre szánt pénzeket. A Kultúrpalota magyar jellegének visszaállítása, az ifjúsági és bábszínház új székhelye, a Teleki Téka újjászületése, a tehetséges fiatal magyar kulturális intézményvezetők kinevezése Lokodi Edit nélkül nem valósult volna meg. Nem akar számvetés lenni ez a jegyzet, tegyék meg azt a jelöltek maguk. Számoljanak el választóik előtt, hogy mit végeztek az elmúlt években, évtizedekben a törvényhozásban. Frunda Györgynek, Kerekes Károlynak és Kelemen Atillának van mit mesélnie erről. Az egykori padtársaknak, a most velük szemben ellenfélként fellépő Toró Tibornak és Szilágyi Zsoltnak a parlamenti szereplése már nem volt ily dicsőséges. Példa rá, hogy bánsági körzetéből a Székelyföldre menekült mandátumszerzésért a néppártvezér. Természetes, hisz az autonómiatapasszal a szórványban nem sok keresnivalója lenne. Könnyebb vitézkedni a tömbmagyaroknál. De aki legény, a végvárakban is helytáll. Sőt. Mert másképp hogyan akarna a bukaresti csatatéren talpon maradni? Megmutatni Markóéknak, hogy ők képesek fából vaskarikát csinálni?
Pedig senki nem vár tőlük ily csodát. Csak egyetlen ígéretük beváltását. Még a tavaszi kampányban fogadalmat tettek arra, hogy hitelt érdemlő szavaikkal közel félmillió csalódott „lustamagyart” az urnához csalogatnak. A helyhatósági választásokon ez nem sikerült. Most is csak a kegyvesztett polgári párt szimpatizánsaira számíthatnak mint új szavazókra. Azért folytatnak vehemens lejárató kampányt, mint a hétvégi autonómiatüntetésen az expüspök, hogy az RMDSZ-től lopjanak el mandátumot. De ettől nem lesz több magyar szavazó és népesebb parlamenti jelenlét, csak gyengébb érdekérvényesítés.
