Valóban ez a jövő?
2022-08-09 14:28:37
- Nagy-Bodó Szilárd
Szokás azt mondani, hogy a mai világban már teljesen másak a fiatalok, mint ezelőtt néhány évtizeddel. Bármennyire is közhelyesen hangzik ez a mondás, teljes mértékben megvan az igazságtartalma. És nemcsak abban az esetben állja meg a helyét, ha összehasonlítjuk a mai tizenéveseket a 20 évvel ezelőtti tizenéves korosztállyal. Már 4-5 év is komoly különbséget tud jelenteni, ez pedig nem egy esetben ijesztő. Természetesen nem szabad általánosítani, viszont vannak olyan hajmeresztő példák a tinédzseréveik végén levő fiatalok életében, amitől egy a húszas évei elején, közepén járó személynek égnek áll a haja.
Lehetne azt mondani, hogy néhány év sokat változtat a világnézeten, azonban nem egy olyan ember van, aki 10 vagy annál több éves korkülönbséggel boldog kapcsolatban él, vagy évek óta szoros barátságot ápol. Lehet, hogy ezek a kivételek, viszont akkor is hajmeresztő, hogy egyesek képesek egyik pillanatról a másikra hátat fordítani egy addig fontos személynek. Mindezt pedig azzal (vagy azzal is) magyarázva, hogy túl nagy a korkülönbség és ezért nem találták meg a közös hangot. Azt már nehéz lenne megtippelni, hogy ezzel maguknak is hazudnak vagy valóban beveszik a saját maszlagjukat.
De vannak itt még igazán hajmeresztő történetek. A példa kedvéért megemlítek néhányat a teljesség igénye nélkül. Több olyan esettel találkoztam az elmúlt években, amikor friss házasok elváltak – akár úgy is, hogy már volt közös gyermek is –, mert az egyik félnek volt egy másvalakije. Ezzel már alapból gond van, de mindez úgy történt, hogy a házasságkötés előtt megvolt az új pár. Így pedig nagyon adja magát a kérdés, hogy akkor miért kellett összeházasodni, vagy ami még fontosabb, miért vállaltak egy közös gyermeket, aki így soha nem fogja megtapasztalni, hogy mit jelent az igazi család.
Talán valamivel könnyedebb téma, furcsább példákkal, amikor mindez egy kapcsolatban történik meg. Főleg a kapcsolat elején, itt lehet szó akár egy öltözőfülkében való megcsalásról, akár egy kívánságcsókról, amit még a másik fél orra alá is dörgölünk, hogy milyen jó és milyen vicces volt, de tovább folytathatjuk a sort azzal, hogy nyílt területen, fényes nappal szeretkezünk, miközben nem vagyunk együtt, vagy éppen azzal, hogy két héttel egy hosszú kapcsolat lezárása után már egy másikban vagyunk benne, amiben elmondásunk szerint nagyon boldogok vagyunk, de három héttel később ismét új partnerünk van.
Van, aki ezt nem ítéli el. Többek között én sem, mindössze furcsállom. De – hogy nagy szavakat használjunk –, az élet a legjobb forgatókönyvíró, és soha nem tudjuk, hogy mikor következik be egy fordulópont. Ami viszont már fájdalmas tud lenni, és egyben érthetetlen is, hogy számos embernek – és itt talán nemcsak a tinédzserekre kell gondolni – nem jelent semmit az adott szó. Az adott szó, amely megköveteli, hogy betartsák. Vannak, akiknek ez nem jelent semmit. Játszanak az érzelmekkel és játszanak a szavakkal, sőt egyes esetben talán még büszkék is rá. Egy ígéret (amely örökre szólt volna), a mai fiatalok esetében gyakran nem tart tovább két napnál, és még csak egy indoklást sem kap a másik fél. Egyszerűen csak szembesül azzal, hogy már hiába is kérné azt, amit megígértek neki, vagy nem kap választ, vagy nemleges válasszal kell szembenézzen. Ez pedig értelemszerűen nagyon fájó, főleg egy olyan személytől, aki hosszabb-rövidebb ideig a mindennapjai része volt. Arról nem is beszélve, hogy az egykori társ vagy barát a másik háta mögött valótlanságokat kezd híresztelni, miközben talán a másik inkább magába zár egyes tényeket, hogy akarata ellenére se bántsa meg azt a személyt, aki egykoron fontos volt számára.
El lehetne sütni azt a közhelyt, hogy mindenki visszakapja egyszer azt, amit más ellen elkövetett. De ez nem kell és talán nem is szabad boldogságot hozzon. Ahelyett inkább arra a kérdésre kellene választ találjon a mai fiatalság, hogy a rengeteg lehetőség, a rengeteg tudás és a széles körű ismeretség mellett hogyan lehet magunk mellett tartani valakit, hogyan tudjuk megtartani az ígéreteinket, hogyan tudunk gerinces emberek maradni. Ha ezekre a kérdésekre nem kapjuk vagy nem is akarunk választ kapni, akkor csak meghatározás szintjén leszünk emberek, a valóságban ezen értékek nélkül csak az élet prostituáltjai leszünk, akik tengnek-lengnek a mindennapokban, és hosszú távon soha nem lesznek igazán boldogok. Az emberség megtalálása a mai fiatalok fő kihívása.
