Témaválságban is szenvedhet az utóbbi időben az ellenzék, mással nemigen magyarázható, miért pont most állt elő a szociáldemokraták pártvezére a válságkezelő bizottság ötletével.
Témaválságban is szenvedhet az utóbbi időben az ellenzék, mással nemigen magyarázható, miért pont most állt elő a szociáldemokraták pártvezére a válságkezelő bizottság ötletével. Legalábbis a nyilvánosság előtt, hiszen, mint nem felejtette el megemlíteni, már a júniusi elnöki konzultáción is felhozta, csak azóta sem válaszoltak rá.
Kétséges hogy fognak-e egyáltalán, hiszen a szocdemek már egyszer hozták nehéz helyzetbe a demokratákat egy évvel a választások után. A híres nagykoalícióban, mely a válság hajnalán röpködő sült galambokkal kampányolt és nyert választást, ők is benne voltak, amíg ki nem derült, hogy manna helyett bérmegvonást és egyéb megszorító intézkedéseket kell osztogatni. Akkor gyorsan átsoroltak ellenzékbe. Időközben a hitelezők által diktált válságcsomagot a kormányoldal úgy hajtotta végre, hogy a minap egy igen tekintélyes gazdasági lapban azt példaként emlegették a görögök számára is. A közben pártszövetségbe tömörült ellenzékiek májusban álltak elő egy gazdasági javaslatcsomaggal, amely nagyvonalakban az adóprés szorítását enyhítette volna, de nem volt benne kézzelfogható ötlet az így kieshető költségvetési bevételek pótlására. Ezekről ugyan nem esett szó a mostani javaslatban, viszont azt az illető is jól tudja, hogy a világszintű gazdasági problémák hatására a válság emlegetése kapcsán az átlagember azonnal felkapja a fejét. Így ez csak kampányfogás, leginkább azoknak címezve, akiknek a nagykoalíció rövid története már nincs a memóriájában.
Soha nem fog kiderülni, mennyivel járt volna jobban az adófizető, ha az utóbbi szűk három évben egy ehhez az ötlethez némileg hasonlító úton felállított technokrata kormány vezette volna az országot. Ilyet a választások után kellett volna alakítani, ha a politikumban lett volna férfias kurázsi beismerni, hogy a kríziskezeléshez nem sokat értenek. Mint ahogyan be is bizonyították, hiszen a kormányoldal lépéseit legnagyobbrészt a hitelezők diktálták, életképes intézkedéscsomaggal az ellenzék meg azóta sem állt elő.
Ami valós ebben a gyatrán álcázott kampányüzenetben, az, hogy a jelek szerint a nehéz idők még távolról sem értek véget, és hogy ezt miként vészeljük át, abban nagy szerepe lesz a politikusok döntéseinek is. Ám abban már csak az előzmények láttán is van okunk kételkedni, hogy a jelenlegi politikai szféra most hirtelen testvéries lendülettel összefog, és előáll egy olyan mentőötlettel, ami a nem éppen kecsegtető nemzetközi kilátásoktól függetlenítve a bőség útjára tereli az országot.
