Várják új lelkészüket a nyárádszentbenedekiek

Szombaton délután hat óra körül már kezdtek gyülekezni a falubeliek a parókia udvarán. A férfiak kihordták az előző lelkipásztor által otthagyott, fölöslegessé vált bútordarabokat, használati tárgyakat, a nők ablakkereteket festettek, ablakokat tisztítottak, sepregettek.

Fotó: Nagy Tibor

Másfél hónapja heti két alkalommal gyűlnek össze a nyárádszentbenedekiek, és közmunkával felújítják a református templomhoz tartozó parókia épületét. Az ötéves kisgyerektől a nyolcvanéves nyugdíjasig mindenki jön és segít, hogy minél szebb, otthonosabb környezet fogadja Csenteri Levente újonnan megválasztott lelkipásztort és családját, akik augusztus 1-jétől veszik birtokba új otthonukat. Többéves kiesés után a benedekiek már nagyon áhítoznak az aktív egyházi életre.

Szombaton délután hat óra körül már kezdtek gyülekezni a falubeliek a parókia udvarán. A férfiak kihordták az előző lelkipásztor által otthagyott, fölöslegessé vált bútordarabokat, használati tárgyakat, a nők ablakkereteket festettek, ablakokat tisztítottak, sepregettek. A szüleikkel érkező kisgyerekek sem akartak kimaradni a munkából, cipelték az üres vedreket, amikor egy-egy felnőttnek éppen szüksége volt rá, fölkaptak egy-egy szőnyeget és igyekeztek ki vele az udvarra. A több mint négyszáz református lelket számláló benedeki közösség már nagyon várja az új lelkipásztort, ugyanis a régi lelkésznek, aki több mint harminc éven át szolgált a faluban, nem sikerült megtalálnia a közös hangot a hívekkel, így az utóbbi években a nyárádszentbenedeki reformátusok a környező falvakba jártak istentiszteletre.

Mindent lehet, csak akarni kell!

A nyárádszentbenedekiek példás hozzáállásról tettek tanúbizonyságot. Az asszonyok már tavasz óta (amikor távozott az egykori lelkész) gondozzák a parókiához tartozó kertet, a szőlőst, a férfiak füvet nyírtak, lebontották az omladozó melléképületeket, kivágták az elkorhadt fákat, lefestették a kerítést.

– Hat héttel ezelőtt gyűjtési akciót szerveztünk a faluban, összegyűlt több mint 2700 lej, amit az épület feljavítására fordítottunk. A parókia épületében évtizedekkel ezelőtt volt belső felújítás. Kifestettük a szobákat, az ajtókat, ablakokat, a fürdőszobát teljesen fel kellett újítani, tönkre volt menve. Úgy nézett ki, hogy a fürdőre nem jut pénz, de végül adományokból sikerült felújítani. Emellett volt egy holland segélyszállítmány is, amely évek óta állt a kultúrotthonban. Most kibontottuk, két alkalommal hirdettünk kiárusítást a faluban, és több mint ezer lej gyűlt össze – számolt be a gyűjtés menetéről Nám Emese helyi tanítónő. Az adományokon kívül a benedekiek bebizonyították, hogy a vidéken egykor oly népszerű közmunka hagyománya még mindig él, egy nemes cél képes mozgósítani a falu apraját-nagyját.

Hat héten át minden szerdán és szombaton délután, munka után érkezett a 20-30-40 fős csapat, és dolgoztak annak érdekében, hogy az augusztus 1-jén érkező új lelkipásztort, Csenteri Leventét – aki eddig Uzdiszentpéteren és környékén teljesített szolgálatot – és családját tiszta, rendbe tett szolgálati lakás fogadja.

Nám Emese a közösség nevében fejezte ki háláját a helyi Aramis vállalat tulajdonosának, Molnár Antal vállalkozónak, aki két szakmunkást bocsátott a rendelkezésükre – anélkül, hogy munkadíjat fizetniük kellett volna –, akik a festést, betonozást, csemperakást elvégezték.

A közösség választotta meg

Az új lelkipásztor választásakor a fő szempont az volt, hogy a faluközösség akarata érvényesüljön, hogy a hívek magukénak érezzék azt, aki a szószékről majd hozzájuk szól. Ezért meghirdették a lelkészi állást, négy fiatal jelentkező volt és mind a négyen istentiszteletet tartottak, a hívek utólag titkos szavazással voksoltak arra, akinek a prédikációja leginkább megérintette őket. A legfiatalabb jelentkező, a huszonéves Csenteri Levente a szavazatok közel kilencven százalékát kapta meg.

Kovácsolja össze a faluközösséget

Incze Sándor, aki 37 éve presbiter, három hónapja pedig a gondnoki feladatokat is ellátja, elmondta, azt várják az új lelkésztől, hogy a faluközösséget összetartsa, a fiatal családokat ösztönözze, hogy járjanak rendszeresen istentiszteletre. – Vannak idős asszonyok, például a 94 éves édesanyám is, akik 4-5 éve várják, hogy felkeresse őket a tiszteletes úr, de eddig hiába vártak. Úgy egyeztünk az új lelkésszel, hogy a családlátogatásokkal kezdi meg szolgálatát, felkeresi a híveket. A lakosság nagyon lelkes, mindenki jóindulattal segít. Mindenben támogatni fogjuk őt – fogalmazott a gondnok.

Nám Erzsébet Hajnalt a szép, új fürdőszobában találtuk, éppen az utolsó simításokat végezte. Mint mondta, a tavasszal elvégzett lakásfelújítás után maradt csempéjük, ezt adományozták a parókiának. Nevetve jegyezte meg, utólag derült ki, hogy az új lelkész házaspár éppen ilyen kék-fehér színösszeállítást képzelt el, mint amilyen a fürdőszoba lett.

– Az igazság az, hogy az embereknek szükségük van egy jó szóra a lelkész részéről, és ez sajnos elmaradt az utóbbi időben, szét is szóródott a falu. Egy közösségben szükség van az összefogásra, az aktív egyházi életre. Most reménykedünk, hogy másként lesz. Ha hat héten át harminc-negyven ember összegyűl és tenni akar, akkor az azt jelenti, hogy a falunak szüksége van a változásra – véli Kilyén Ildikó és Móré Ildikó valamint a nyugdíjas László Piroska.