Városunk látványosságai

… nagyon megritkultak, a régi házakat lebontják, és újakat építenek helyettük. Ez régebben is így történt, mert ha nem, akkor a főtéren még mindig a 18. századi vályogházak állnának, és nyitott árkokban csordogálna a szennyvíz. Egy időben figyelemmel követtem a Teudloff és Dittrich Armatura-, Szivattyú- és Gépgyár remekmívű tűzcsapjait, amelyeket még Bernády Gyuri bácsi idejében „ültettek” be az aszfaltba. Sokáig még a hajdani csatornahálózat ósdi műtárgyaival is büszkélkedhettünk, de aztán új világ következett, a magángyűjtők személyes tulajdonba vették a kanálisfedeleket. 

A belváros egyik közepesen forgalmas utcájában található az unikumnak számító látványosság. Talán az utca egykori lakója – Nagy Lajos, a turistakör hajdani vezetője – tudna mesélni arról, hogy mikor betonozták be azt az öntvény aknarácsot, amelyet a biztonsági elvek felrúgásával fektettek le a Madách Imre utcában, a 6-os szám közelében, a vasúti sínek oldalán. 

Vagy a munkavezető volt másnapos, vagy a kivitelező szaki veszett össze a feleségével a reggeli ébredés után, de az biztos, hogy komoly szakemberek még félrészegen sem csinálnak olyan marhaságot, hogy a vasrács rései párhuzamosak legyenek a járda szegélyével. De megtörtént. Ott áll évek óta, s csak a szerencse – meg a „muffosabb” biciklikerekek – menthették meg a lábtöréstől az arra kerekezőket. 

Márványtábla nem, de ez a cikk és a két fénykép méltó emléket állít őseink balgaságának.