Véget ért a Reflex 2. nemzetközi színházi biennále

Sepsiszentgyörgyön péntek este zárult az a rendkívül gazdag és változatos fesztivál, amely március 16-tól két héten át színházi fővárossá tette Kovászna megye székhelyét.

Fotó: Henning János

Sepsiszentgyörgyön péntek este zárult az a rendkívül gazdag és változatos fesztivál, amely március 16-tól két héten át színházi fővárossá tette Kovászna megye székhelyét. Csak irigyelhetjük a sepsiszentgyörgyieket, hogy ilyen rangos, színvonalas rendezvény részesei lehettek, és megemelhetjük azok előtt azt a bizonyos jelképes kalapot, akik lehetővé tették e különleges eseménysor megszervezését. Mindenekelőtt a házigazdát, a Tamási Áron Színházat illeti az elismerés. Sok-sok tennivalójuk között arra is volt gondjuk, hogy naponta tájékoztassák a médiát a fesztivál történéseiről. Magunk is adhattunk híreket a fesztiválról a Reflex 2. nemzetközi színházi fesztivál sajtóirodájának köszönhetően. Képekkel, pár sorral mai mellékletünkben is felidézzük a seregszemle néhány felejthetetlen mozzanatát.

Várva várt esemény volt március 24-én a Reflexen a Marcel Iureşsel való közönségtalálkozó, amelyre a fesztiválon immár másodjára játszott Absolut című one man show-ját követően került sor a Gyárfás Jenő Képtárban. Az Act Színház színpadról és mozgóképről egyaránt ismert művésze közvetlenséggel és humorral beszélt a színházról alkotott elképzeléseiről, és azt is elmondta: őt nem a színházművészet, hanem azok a pillanatok érdeklik, amikor – színészként – önmaga lehet a színpadon. A színház műtrágya és virág egyszerre, amelyet a színpadtechnika szegényebbé, a történetmesélés valódisága gazdagabbá tesz – mondta lelkes sepsiszentgyörgyi közönségének Iureş, akitől egy ötödikes kisfiú kérdezte meg: mennyire volt nehéz számára fölépíteni a Ion Creangă mesehős ihlette szerepet. „Ez a szereplő bárki lehetett volna az egyetemi docenstől egészen a taxisofőrig” – mondta Ivan Turbincă megformálója, és hozzátette: mindaddig nyugtalanította őt és az előadás rendezőjét a szereplő kiléte, amíg közösen rá nem találtak a hajléktalanra mint szereplehetőségére. Attól a pillanattól fogva simán ment a szerepépítés.

A magyar színművészet ünnepévé változtatta a Reflex tizedik napját Sepsiszentgyörgyön Törőcsik Mari jelenléte. A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze díjjal is kitüntetett művésznővel Nánay István színházkritikus beszélgetett március 26-án. A közönségtalálkozó előtt a Reflex-házigazda Tamási Áron Színház Bocsárdi László rendezte A velencei kalmár című előadása került színre.

„Nagyszerű előadást láttam, tapsoljuk meg!” – mondta sepsiszentgyörgyi közönségének Törőcsik Mari. „Ha rendező rendez – és nekem jutott körülbelül tíz ilyen nagy mester –, akkor ő elhelyez engem, és akkor már nem kell azon tanakodnom, hogy »Dezsőkém, szaladjál már előre, majd utánad megyek, mert az úgy jó«. Nem, mert ő tudja mindezt. Neki kell kiválasztania, hogy kivel dolgozik, és elhelyez engem. Ekkor kapnak igazi fényt az én eszközeim” – illusztrálta szemléletesen és humorral Törőcsik Mari a színész és rendező ideális alkotói viszonyát.