Vegyes muzsika

Mielőtt bárki is fintorogva tenné félre ezt az olvasmányt, kérem, ne higgyen teljes egészében a címnek! A szójáték kedvéért használom a vegyes szót. Aki kitalálja, hogy mire gondolok, máris beírhat egy piros pontot magának! Szóval jöhet az izgalom. Én nem az összevegyített, összevissza kevert, kétes minőségű zenére gondolok, hanem a címet igyekszem összefüggésbe hozni az említett tudós foglalkozásával. Szemem előtt pörögnek a képek, ahogy számtalan kéz lendül a magasba, és most már mindenki igyekszik jelezni: egy vegyészről szól ez a bemutató.

Trencsén város (ma Szlovákiában található) híres szeglete volt a régi Magyar Királyságnak. A trencséni vár Felvidék legnagyobb sasfészke, itt uralkodott az öntörvényű Csák Máté, és alkalomadtán ugyancsak itt parancsolgatott Szapolyai István, Szapolyai János király édesapja is.

Trencsén városa nem csak a történelemkönyvekből híres, hanem itt született Zemplén Géza 1883-ban. Mivel Géza édesapja a posta állami hivatalnoka volt, a család többször lakhelyet változtatott. Így történhetett meg, hogy a trencséni születésű Zemplén Géza az ország másik sarkában, Fiuméban, az akkori Magyarország tengeri kikötővárosában tanult részben magyarul, részben olaszul. Zenei fogékonyságának köszönhetően rengeteg olasz dalt tanult meg. A mediterrán környezet álmodozó világa csak fokozta a fiú szerteágazó érdeklődését. A dalokkal a nyelvet és a természetszeretetet sajátította el. Annyira kötődött Fiuméhoz, hogy később több szabadságát is ott töltötte. 1900-ban 22 diák közül egyedül neki sikerült jeles osztályzattal érettségiznie. Kiemelkedő tanulmányi eredményeinek köszönhette, hogy Budapesten állami ösztöndíjjal felvették a nem sokkal azelőtt alapított Eötvös József Kollégiumba. Itt ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, aki alig egy szűk esztendővel volt idősebb nála.

A kollégiumnak zongorája is volt, amely nem csak porfogó gyanánt díszelgett, hanem azon gyakoroltak a zenélni tudó diákok. Kodály Zoltán is ezen a zongorán kereste zenei elképzeléseinek a harmóniáit, de a kollégium szeniora (idős felügyelője), Szilágyi Sándor is kiváló zongorista volt. Az ő hatására Kodály kívülről megtanulta Wagner Trisztánjának legtöbb részét.

Nem csoda, ha ebben a társaságban Zemplén Géza is zeneértővé vált, és ő is Kodályhoz hasonlóan kívülről fújta Wagner eme művét. Sőt mi több: A nürnbergi mesterdalnokoknak (ez is Wagner-mű) a hangszerszólamait külön-külön is tudta!

A mediterrán zenei álmok és a természetjárás beavatták a botanika csodálatos világába. Híres növénygyűjteményét egyik tanára hatására tudományos igényességgel rendszerezte, s ez halála után a Természettudományi Múzeum növénytárát bővítette.

Zemplén Géza számára a zene az igényes szellemi szórakozás mellett emlékezetfejlesztő funkciót töltött be. Szakmájához ugyancsak szüksége volt a pontos emlékezésre, mert a vegyi tudomány nem tűri a pontatlanságot. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz – kémia szakán végzett 1904-ben. Még ugyanebben az évben summa cum laude kitüntetéssel doktori oklevelet szerzett.

Visszatérve szülőföldjére, 1905-ben a selmecbányai (ma szlovák település) Bányászati és Erdészeti Főiskola tanársegédje. Vegyi és botanikai ismereteinek köszönhetően az erdészeti vegytani szakon kapott állást. 1907-ben berlini továbbképzésre utazik, ahol Emil Fischer mellett a szerves kémia területén fejleszti magát. Mintha előre elrendelt dolog lett volna, Emil Fischer is a zeneértő tudósok lelkületével tanított. Valószínű, hogy még a muzsikát is kipróbálták egy-egy reakció vagy oldás tanulmá- nyozásakor…

Hazatérve egyre ismertebbé vált a neve a kémia terén. 1908-ban meglepő értekezlettel nyerte el a Deák Ferenc-pályadíjat. Százoldalas munkájában a fa cukorrá, illetve szesszé alakításának módját tárgyalta. Gondolhatjuk, hány kocsmáros kapta fel a fejét e sok haszonnal kecsegtető kutatás hallatán! De hamarosan szertefoszlott a nagy mámor, mert a faszesz mérgező, tehát a kocsmát nem gazdagítja. Ettől eltekintve ipari téren rendkívül hasznosnak bizonyult. Ma pedig a napelemekben termelődő elektromosság tárolásában is fontos szerepet kapott.

Zemplént néhány év leforgása alatt európai hírű vegyészként ismerték meg. Neki köszönhetjük a magyar szerves kémia megalapozását és útraindítását.

Munkatársai visszaemlékeznek vidám természetére. Ha alkalom adódott rá, meghívta kollégáit egy előkelő étterembe, ahol finomakat ettek, és hajnalig szórakoztak. Ennek ellenére reggel pontosan megjelent a munkahelyén. A zene megtanította az idő pontos beosztására.

Bár vérbeli vegyész volt, megőrizte Kodályhoz kötődő barátságát. Igaz, volt egy közös nevező, amely nagy segítségükre volt: a népzene és Wagner muzsikája.

Diákjai bámulatára hihetetlenül tájékozott volt az irodalomban, zenében és a művészetek legtöbb ágában. Sosem lehetett tudni, hogy mit jelent számára egy C betű: zenei hangot-e vagy szenet, és hogy az oldás az vegyi folyamat vagy zenei disszonanciakezelés. Miután tanítványai megbizonyosodtak professzoruk verhetetlen zenei műveltségéről, ráadásként egy-egy hangszerszólamot fütyölt tanáruk A nürnbergi mesterdalnokokból.

Zemplén Géza körül egy egész iskola nőtte ki magát. Úgy is nevezik zemplén-iskola. Ez nem egy intézmény, hanem követőinek a sokasága. Ilyen szakmai tudással bekerült a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Élete során kétszáznál több tudományos szakírása jelent meg.

Zemplén Géza élete is jó példa arra, hogy fontos a zenetanulás. Az érzelemkifejezés mellett racionalitás is van a jó zenében. És mivel a zene lelki táplálék is, nem mindegy, milyet fogyasztunk belőle. Manapság divat, hogy nagy szólamokat zengnek az egészséges táplálkozásról, de arra kevesen figyelnek, milyen zenét fogyasztanak. Az az ember, aki képes meglátni a racionalitást a zenében, az igazán boldog. Ha csak a szerelmet keressük a muzsikában, előbb-utóbb csalódni fogunk – vagy a zenében, vagy magunkban.

Sokat beszélünk az egyéni szabadságról, többen hangoztatják, hogy senkinek sincs joga beleszólni abba, milyen zenét kedveljünk, de tájékoztatni, megmutatni egy másik utat igenis fontos. Zeneoktatásra is legalább olyan nagy szükség van, mint egészséges életmódra való nevelésre. Éppen ezért meg kell hagyni, hogy az iskola jelölje ki a zenei – lelki – igényesség útját, mert másképp oda jutunk, mint aki kuruzslókkal és vajákosokkal gyógyíttatja magát.

Ha jobban odafigyelünk jelenünk lelkiségére, erkölcsi tartására, sokszor szembeötlik, milyen fokon kezeljük melléktantárgyként a zenét…