Veress itt az egész világ!

Mondta büszkén a 88 éves rigmányi születésű Veress Gáspár, aki az október 20-i családi találkozóra tért haza, mint a legidősebb tagja annak a rigmányi gyökerű Veress famíliának, amelyből 170-en kaptak meghívást a vasárnapi ünnepségre.

170-en kaptak meghívót

Mondta büszkén a 88 éves rigmányi születésű Veress Gáspár, aki az október 20-i családi találkozóra tért haza, mint a legidősebb tagja annak a rigmányi gyökerű Veress famíliának, amelyből 170-en kaptak meghívást a vasárnapi ünnepségre. Pontosabban az 1800-ban született Veress János és neje Balog Márta (1813) leszármazottai, s a fél falut kitevő Veressek voltak hivatalosak az ünnepségre, amelynek helyszíne a 210 esztendős műemlék református templom és a szépen felújított Petőfi Sándor Művelődési Ház volt. Szervezői a szerteágazó rigmányi családból eredő Veress László főgyógyszerész, a segesvári Rubin patika tulajdonosa, a Küküllői Egyházmegye főgondnoka, Veress Gergely, Havad község Rigmányban élő polgármestere és a nyárádszeredai Veress Benjámin. Az ötlethez a lendületet Buksa Ferenc református lelkész rendkívüli teljesítménye adta, aki elkészítette Rigmány valamennyi famíliájának a családfáját, s ezekből családtörténeti múzeumot alakított ki a gyülekezeti teremben.

A lágy őszi fényekben fürdő völgyben a fából ácsolt haranglábból elhangzó hívó szóra gyülekeztek a család tagjai, idősek és fiatalok, férfiak és nők, kisebb és nagyobb gyermekek, kívül-belül ünneplőben. A 280 lelkes gyülekezet kicsi temploma alig tudta befogadni a hazatérőket is, akikkel, ha nem szóródnak szét a nagyvilágban, ma igen népes lenne a falu, amely szépen megőrzött faragott tornácos házaival szerényen bújik meg az erdők övezte patakvölgyben.

S mivel a Veressek között szinte minden mesterség képviselőiből találunk, ezúttal Veress László marosszentkirályi református lelkész látta el a szószéki szolgálatot.

– Valamit végérvényesen elveszítünk azzal, hogy sok erdélyi család nem ismeri a saját történetét, mivel az elődök nem érezték feladatuknak, hogy megörökítsék azt a rengeteg bölcsességet, tapasztalatot, vidám és szomorú eseményt, amely a család tagjaival megesett. Ezért lenne kötelessége minden kisközösségnek megírni a saját történetét, amíg még van, aki emlékezzen az eseményekben gazdag régmúlt időkre. Ez a családi találkozó esélyt ad megmenteni a feledéstől a múltat, s ugyanakkor szembenézni a jövőbeli kihívásokkal és lehetőségekkel – hangzott el a prédikációban, amelynek igéjét Péter első leveléből vette a lelkész. „Legyetek szentek, mert én az vagyok” – biztatta hajdan az apostol a Római Birodalom kis-ázsiai szórványban élő jövevényeit, s jelképesen a lelkész is a jelenlevőket, hogy az ige fényében legyenek büszkék őseikre, származásukra, s hűséggel, szeretettel gondoljanak annak a családnak a tagjaira, amelyhez tartoznak.

Ezt a gondolatot erősítette meg Buksa Ferenc helybeli református lelkész is, aki az elmúlt évek alatt nagyon sokat tett azért, ami a találkozó célja is volt egyben, hogy a család tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz és Istenhez is. Az átmenetet a prédikáció és az azt követő családtörténeti előadás között a Buksa Júlia vezette helybeli kórus előadása és Balogh Béláné Borbély Irma szavalata jelentette, aki Kányádi Sándor 90. zsoltár című versét mondta el.

Bár a település valószínűleg már korábban is létezett, Rigmány nevét 1522-ben említik először az okiratok, s így fennállásának 490 éves évfordulóját a múlt évben ünnepelte a falu – mondta bevezetésképpen Buksa Ferenc, majd részletesen, vászonra is kivetítve ismertette a Veress család 1602-ig visszavezethető történetét. Rigmány legnépesebb családja az 1700-as évektől szaporodott meg robbanásszerűen, s a szabad székelyként 1602-ben feljegyzett Veress Máté leszármazottai, akik jobbára Nyárádszentsimonból, vagy a környező falvakból választottak feleséget, mindig jelentős tagjai, adófizető polgárai voltak a közösségnek. Máté, Ferenc, Mihály, Tamás, György, Zsigmond, Boldizsár, Sándor, István, Balázs, Imre, Gáspár, Lőrincz, Dénes, Antal, Géza, Márton, László, Albert – szinte nincs olyan férfinév, amelyet a szerteágazó családban megszülető fiúgyermekek ne viseltek volna. Ezeket felsorolva jutott el lépésről lépésre a kiváló memóriával és nagyszerű történelmi érzékkel megáldott lelkész az 1800-ban született Veress Jánosig és a nyárádszentsimoni Balog Mártáig, akiknek hét gyermekük maradt életben és nőtt fel, leszármazottaik pedig valamilyen ágon-bogon rokonok az egész faluval. A szentgericei születésű és anyai ágon a Veressekhez is kapcsolódó lelkész valamennyi rigmányi család történetét felkutatta, s a tiszteletes asszony által magyaros motívumokkal díszített családfákat meg lehet tekinteni a gyülekezeti teremben berendezett családtörténeti múzeumban. A Veress család szinte egy egész falat elfoglaló ága-bogán kívül a György, Balogh, Kiss, Kádár, Vass, Rigmányi, Borbély, Csipán családok fája is látható, sőt a fényképes albumok mellett ősfák is őrzik a falu lakóinak eredetét, származását, amit a lelkész könyvben is szeretne megjelentetni. Ezért a szolgálatért mondott köszönetet Veress László, a Küküllői Egyházmegye főgondnoka. Bevallása szerint a meglátogatott 60 gyülekezetben sehol nem látott ehhez hasonlót. Erőn felüli, gyönyörű munka, amit a gyökereink felkutatásáért tett – értékelte Buksa Ferenc teljesítményét Veress Gergely polgármester is, aki az ötletet felkarolva a falu lakóival együtt szervezte meg a találkozót, amelyhez a művelődési otthonban felszolgált ebéd is hozzátartozott.

Immár a fehér asztal mellett osztotta meg élményeit Veress László főgondnok, miszerint Marosszék Benkő Károly által készített 1860-as leírásában Rigmány kapcsán az 1800-ban született jómódú gazda, Veress János neve szerepel, aki a szépapja volt. Maros megye 2009-es leírásában pedig az olvasható, hogy a nyárádszentannai gyülekezet 42 évi kántortanítói, tanítói szolgálatáért kopjafát emelt Veress Gáspár emlékére, aki az édesapja volt.

– Elmegyünk egymás mellett anélkül, hogy tudnánk: rokonok vagyunk. Minden embernek joga és kötelessége megismerni a gyökereit – mondta a polgármester, aki azt szeretné, ha hagyománnyá válna ez a találkozás nyáridőben, hogy a szabadtéri vendégségre még több személyt meghívhassanak, s időben tudjanak mindenkit értesíteni, hisz a családhoz tartozó Rekita Rozália színésznő például az idő rövidsége miatt nem tudott részt venni a találkozón.

Szervező munkájukért a fizetséget, az elismerést a népes vendégsereg jelenti, akiknek a jelenléte teszi széppé az együttlétet – tette hozzá.

Rigmány a világ közepe – amit állítólag amerikai űrhajósok állapítottak meg – idézte a világhálón olvasott megjegyzést Borbély László, a csíkszeredai Hargita népe nyugalmazott főszerkesztője, majd hozzátette, hogy aki akarja, higgye el, aki nem, az ne, de vasárnap valóban Rigmány volt a világ közepe, ahol nagy mulasztást törlesztve jó volt a család tagjaival, ismerősökkel, barátokkal találkozni. Majd Orbán Balázst idézte, aki szerint a falubeliek fogadalmat tettek, hogy nem fognak pálinkát inni, ami napjainkban a korábbi megjegyzésnél is valószínűtlenebbnek tűnik.

Az viszont igaz, miszerint az egy osztályban tanuló 1943-as születésű Veress László, az 1942-es Borbély László és az 1944-es születésű Kádár Levente érdekes módon voltak rokonok, az első Veress Gáspár unokája, a második a dédunokája, a harmadik fiú pedig az ükunokája volt.

– Négykézláb is eljöttem volna – mondja a család legidősebb tagja, aki Marosvásárhelyen volt gépkocsivezető, s gyermekei, testvére körében vett részt az ünnepségen. Az 1925-ben született V. Gáspárnak, aki bevallása szerint százszázalékosan, tehát apai és anyai ágról is Veress, három gyermeke, kilenc unokája és négy dédunokája viszi tovább a családi örökséget. A régi, mívesen szép, faragott tornácú házban pedig a Doberdót is megjárt I. világháborús veterán, Veress Márton képe látható, akinek példáját fiai is követték a második nagy világégés küzdelmeiben.

Összetartó, szorgalmas, jó kedélyű, mulati, gondoskodó, családszerető – sorolják a Veressek tulajdonságait. – Makacsok vagyunk, nem elég hajlékonyak, legalábbis a mi családunk – teszi hozzá Veress Tamás építőmérnök, projektmenedzser, aki két lányával az ország északi részéből érkezett, örömmel nyugtázva, hogy eljutott a találkozóra, ahogy a marosvásárhelyi reumatológiai klinikán dolgozó Veress Tibor is, én pedig csak sajnálni tudom, hogy mennyi érdekes életút, történet maradt ismeretlen, ahogy felbomlik a népes vendégsereg. Az el nem hangzott történeteket talán a következő találkozón alkalom lesz elmondani. A felsorolt tulajdonságokat pedig az ötletgazda Veress László gyógyszerészre gondolva a hagyományok tiszteletével, a következetességgel kell kiegészítenem, hisz két évvel ezelőtt apai nagyanyja családjának, a gegesi Subáknak is megszervezte a találkozóját, s most apai nagyapja, a Veressek emlékének adózott. Veress Gergely polgármester munkájának eredményét megtapasztalva viszont a szülőfalu szeretetét, a szülőföldhöz való ragaszkodást, a kiváló szervezőkészséget kell még hozzátoldani a Veressek jellemző tulajdonságaihoz.

Azt a többször elhangzott szólásmondást pedig csak zárójelben, nagyon halkan, és csakis a humor kedvéért teszem a beszámoló végére, hogy Rigmányban még a kutya is Veress, annak ellenére, hogy vasárnap eggyel sem találkoztam. Egy szerteágazó, szép nagy család tehetséges tagjaival viszont annál inkább.