Villanykönyv
Biztos vagyok abban, hogy jelentős esemény volt annak idején a könyvnyomtatás feltalálása. A kezdet azonban mégsem látszik annyira egyértelmű sikertörténetnek.
Biztos vagyok abban, hogy jelentős esemény volt annak idején a könyvnyomtatás feltalálása. A kezdet azonban mégsem látszik annyira egyértelmű sikertörténetnek. Az a tény is a bizonytalanságot támasztja alá, hogy a művelődéstörténészek csak jóval később állapodtak meg abban, hogy az 1440. esztendőben született Gutenberg galaxisa. Maga a mester sem volt teljesen tisztában találmánya nagyszerűségével, hiszen feljegyezték róla, hogy azért különbözött össze üzlettársával és hitelezőjével, Johann Fust ügyvéddel, mert nem kívánta nyilvánosságra hozni, hogy új eljárást használ, s a műhelyükben előállított negyvenkét soros Bibliát úgy reklámozta, mint kézzel készített munkát. 1450 és 1456 között zajlott ez a kezdeti úttörő szakasz – amihez a bűnbocsátó cédulák ipari előállítása révén szerezte volt az indulótőkét –, és tulajdonképpen csak 1460-tól nyit a nyomtatott könyv kora, amikor kiadta Johannes de Balbus Catholikon című lexikonát, amely teljes terjedelmében és bevallottan (!) sajtó alatt készült. Hogy aztán a könyv hamar megtalálta az útját az olvasók felé, mi sem bizonyítja jobban, hogy terjedni kezdett a technika, és 1480 előtt már két nyomda működött a történelmi Magyarország területén is. Budán és Pozsonyban. Aztán el is apad a honi ősnyomtatványok lajstroma, mert a fénykor után komorabb idők járnak. Ellenünk. Legalább negyven vagy inkább ötven év telik el, míg ismét munkához látnak a könyves mesterek, de immár nagyobb lendülettel, és kizárólag a törökök által elfoglalt területeken kívül, az akkori maradék-Magyarországon: Felvidéken és Erdélyben. Nem véletlen, hogy e kiadványok jobbára protestáns igét hirdetnek, de ami a fontos: anyanyelven. Heltai cseppet sem bakszász, úgy megtanul magyarul, hogy majd' ötszáz év múlva is rá hivatkozunk.
Szó esett fent arról a pár évtizedről, amely a könyvnyomtatás hőskora, de nálunk a jól ismert történelmi okok miatt megtorpan a tipográfiák terjedése. És ez az idő – részben – Mátyás kora. Fényes kor. Óhatatlanul eszünkbe jutnak a Corvinák, amelyeket Beatrixszal történt házasságkötése, 1476 után kezdett még szenvedélyesebben gyűjteni. Úgy tűnik, hogy a mintegy ötezer kötetet számláló budai tékában jobbára kéziratos kódexek voltak – legalábbis erre utal a szakirodalom és a manapság fellelhető 216 példány –, inkább egyedi darabok. És Mátyás könyvei inkább latin és görög nyelvűek. Átitatja őket a felvilágosodás szelleme, de mégiscsak egyházi, katolikus és hivatalosan történeti jellegűek. Mátyás és udvara nem ismerte fel a nyomtatott eljárás előnyeit. A magyar nyelv tudatos ápolásának és honi terjesztésének fontosságát sem. Ideje sem nagyon volt ilyen apróságra. De Gutenberg magyar követői aztán hit- és nyelvújítással kezdtek foglalatoskodni a könyvek által.
Végül is az történt, mi történt? – mondhatjuk mi, nagyeszű késő-magyarok –: könnyebben előállítható hordozó került használatba. A nyomtatott könyv – mint egyfajta pécé – valósággal forradalmasította a reformáció terjedését, és néhány évized során több hitújító hullám és soros háború sepert végig általa Európán. És az egykori ősmegbízó cég, a bűnbocsátó cédulák megrendelője, a római katolikus egyház is hamarosan használni kezdte a technikát. Ellenreformációra. Innen valók – többek között – Pázmány Péter gyönyörű magyar nyelven fennmaradt prédikációi. Amelyek ugyancsak a javunkat szolgálják legalább négy százada.
És most itt van a villanykönyv. Ez az izé, az életünkbe e-book néven befurakodó valami. Nem tudni, hogy mi a csoda, s mire való, de azt sejteni, hogy némi változást gerjeszt. Megszűnni látszik maga a hardver, a könyv, mint olyan, nem kell a hordozó, ami eddig a szellemet hozta s vitte. Azt mondják. És ez még csak a kezdet.
Nem tudom, hogy ez a pillanat ahhoz hasonló-e, amikor Caj Lun feltalálta a papírt. Ho Ti császár korában, Kr. u. 105 körül. Szükség van-e ezerháromszázharmincöt évre, hogy létrejöjjön és elterjedjen majd egy másik, az igazi eszköz e kezdemény után? Mennyi manapság ennyi esztendő? Egy pillanat? Kettő? Sok? Nem tudom a választ.
Jövök-megyek Pesten és Budán, s látom, hogy elég furcsa helyeken árulják a könyvet. A papírból valót. Hagyatékból, innen-onnan, szedett-vedett, agyonhasznált darabokat, de szebbecskéket is. Az árusok nem olvasnak, korábban sem tették, de végzik a dolgukat. Mozgékonyak és készségesek. Alkudni lehet.
A minap vásároltam egy teljesen újszerű kötetkét: Heltai Gáspár válogatott művei. Kolozsváron adták ki, 1979-ben.
Mondják meg nekem: mit lehet kapni manapság száz forintért. Egy kávét. Egy rossz fröccsöt valami ócska lebujban. És Heltait! Nem villanyost. Papirost.
Simó Márton
