Központi vezetés alá vonni vagy a központosított rendszert lebontva továbbra is a helyhatóságokra bízni a kórházak fenntartását és működtetését – erről a témáról vitáztak a Marosvásárhelyen tartott VIII. egészségügyi menedzserképző konferencia péntek délelőtti ülésén.
Központi vezetés alá vonni vagy a központosított rendszert lebontva továbbra is a helyhatóságokra bízni a kórházak fenntartását és működtetését – erről a témáról vitáztak a Marosvásárhelyen tartott VIII. egészségügyi menedzserképző konferencia péntek délelőtti ülésén. Volt miniszterek, államtitkárok, miniszteri tanácsosok, neves magyarországi egészségpolitikusok, vállalkozók járták körül a témát, majd a helyiek egyértelműen a központosítás lebontásának megőrzése mellett foglaltak állást.
Éveken át követendő példaként figyeltünk arra, ami Magyarországon az egészségügyben történt. Miközben 2006 tájékán az önkormányzatokra bízott kórházak látványos fejlődésének lehettünk tanúi, ma azt próbálják bebizonyítani, hogy visszaállamosítva azokat, a fenntarthatóságuk kevesebb pénzt igényel, és egyenlő szintre lehet hozni őket. A bemutatott eredmények a nem szakember számára kevésbé voltak meggyőzőek, s úgy gondolom, hogy ezen a téren nem kell követnünk a magyar példát. Romániában és különösen Erdélyben ugyanis a decentralizáció hozott Cseke Attila minisztersége idején korábban soha nem tapasztalt eredményeket. Amit ő véghezvitt, arról a gyakran cserélődő elődei a miniszteri székben csak ígéreteket tettek. 2002-ben az épületeket átadták ugyan az önkormányzatoknak, de azok csak a 2010-es decentralizáció után érezték azt, hogy a területükön levő kórházak valóban hozzájuk tartoznak. Ettől kezdve olyan látványos változáson, megújuláson ment át a kórházak többsége, mint soha korábban. Az erdélyi megyék különösen jeleskedtek, annak ellenére, hogy akadtak helyhatóságok, amelyek nem áldoztak erre a célra, mások viszont magukra vállalták a felszámolásra ítélt kórház fenntartását. Megújultak, kibővültek az épületek, s a műszerezettség is sok helyen európai színvonalat ért el. Természetesen nem kell elfelejtenünk, hogy ez idő alatt az RMDSZ kormányzati szerepvállalása a helyhatóságoknak a kórházak támogatására vonatkozó finanszírozásában is meglátszott. A megújulás ellenére nem volt tökéletes a helyzet, hisz az egészségügyért felelős szakminisztérium nem szólhatott bele az egészségbiztosítási pénztár ügyeibe, ami Cseke Attila lemondásához vezetett. Sajnos, a megváltozott kórházi feltételek sem tudták megállítani a fiatal szakemberek elvándorlását, s a decentralizáció sem oldotta meg, ahogy az orvosok beleszólását sem. Az a tény viszont, hogy a menedzserek kinevezése a helyi politikai erőktől függ, nem rosszabb annál, mint amikor a központi politikai erőké volt a döntés joga. Hogy pénzügyileg mennyire fenntartható a mai helyzet, hogy az egészségügyben tervezett újabb reformnak mi lesz a hatása a fektető egységekre, nem tudhatjuk. Egy biztos, azt sokan nem szeretnénk, ha a kórházakat újraállamosítva elkezdődne az azonos szintre emelésük. Erről nekünk itt Erdélyben rossz tapasztalataink vannak.
