2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az elmúlt héten helyezte üzembe a Különleges Távközlési Szolgálat a 119-es egységes hívószámot, amelyen jelezni lehet a gyerekekkel szembeni bántalmazásokat, elhanyagolást – jelentette be a napokban Gabriela Firea családügyi, ifjúsági és esélyegyenlőségi miniszter. A 119-es szám ingyenesen hívható minden vezetékes (fix) vagy mobiltelefon-hálózatról a nap bármely órájában. A hívásokra a szociális és gyermekvédelmi igazgatóságok munkatársai válaszolnak, és amennyiben a hívást fogadó szakember úgy ítéli meg, hogy a rendőrség vagy a mentők azonnali beavatkozása szükséges, átirányítja azt a 112-re.

A „Mentsétek meg a gyermekeket” szervezet rendszeresen tesz közzé statisztikákat a romániai viszonylatban igen aggasztó méreteket öltő gyermekbántalmazás kapcsán, legutóbb december elején küldte el a sajtónak is egy, általa végzett felmérés eredményeit, amiből kiderül, hogy a megkérdezett gyerekek közel ötven százalékát testileg fenyítik, verik.


Deak Elida
  Fotó: Nagy Tibor (archív)



Pontosabban a gyermekek 46 százaléka vallotta azt, hogy verik őket a családban, miközben a szülőknek csak a 28 százaléka ismeri el a testi fenyítés alkalmazását – derül ki az 1115 kiskorú és 880 felnőtt megkérdezésével készült felmérésből, amelyet a „Mentsétek meg a gyermekeket” romániai szervezete tett közzé december elején. Az elemzés szerint a szülők három százaléka számolt be arról, hogy gyermekük szexuális visszaélés áldozata volt, az esetek kétharmadában pedig elkövetőként egy ismeretlen személyt neveztek meg. A kamaszok 2,9 százaléka állította azt, hogy szexuális kapcsolatra kényszerítették őket. A gyermekek 90 százaléka számolt be arról, hogy szidják őket a szüleik, 50 százalékuk rendszeresen tanúja a szülei veszekedésének. Mintegy 4-5 százalék azoknak a gyerekeknek az aránya, akiket otthon éheztetéssel büntetnek. A szülők 56 százaléka mondta, hogy megbünteti a gyermekét, ha hibázik, 44 százaléka pedig azt állította, hogy soha nem alkalmaz büntetést. Azonban a gyermekeknek csupán 31 százaléka válaszolta azt, hogy otthon soha nem büntetik meg. A gyermekek egyharmadával előfordult már, hogy nem kaptak otthon meleg ételt, több mint egyötödüket nem mindig viszik orvoshoz, ha betegek, és egyötödük néha éhesen fekszik le esténként. Öt százalék például azoknak a gyerekeknek az aránya, akiket bevallásuk szerint az iskola helyett munkába küldtek a szüleik. Hat százalékuk arról számolt be, hogy durván verik vagy hosszan térdepeltetik őket büntetésből otthon. A válaszokból az is kiderül, hogy a gyermekek öt százalékát fizikailag bántalmazták a pedagógusok az iskolában. Viszont a szervezet által 2013-ban végzett felméréshez képest csökkent ez az arány, hiszen akkor a gyerekek hét százaléka vallotta azt, hogy fizikai erőszakot alkalmaz vele szemben valamely pedagógus. A korábbi, 2013-as kutatás eredményeivel összevetve a következőket állapítja meg a szervezet: csökkent az „enyhe” fizikai bántalmazás (pofonok) előfordulása (62 százalékról 46 százalékra), enyhén csökkent a pálcával történő verés előfordulása is (18 százalékról 13 százalékra), a szíjjal való verés kivételével (amelynek előfordulása csaknem 2 százalékponttal nőtt) csökken az egyéb tárgyakkal (tömlő, fakanál, bot) történő fizikai büntetés előfordulása. A büntetéssel való fenyegetés alkalmazását elismerő szülők aránya növekszik (19 százalékról 22 százalékra), valamint azon gyermekek aránya is, akik úgy érzik, hogy szüleik elhanyagolják őket. A „Mentsétek meg a gyermekeket” szervezet szakemberei azonban több ízben arra is rávilágítottak, hogy sajnos magas a társadalmi elfogadottsága az enyhébb fizikai bántalmazásnak, mint pl. a pofon, hajhúzás, fülhúzás, valamint a lelki terrornak, mint a gyerek megalázása, trágár szavakkal való illetése, és emiatt, ha egy kívülálló szemtanúja is annak, amikor ezek a családban történnek, nem jelenti. Ugyanakkor legtöbb esetben akkor sem jelentik ezeket az eseteket, amikor a bántalmazásra a nyilvánosság előtt kerül sor, ugyanis nevelő célzatú viselkedésnek minősítik, amely a gyerek fegyelmezését szolgálja. A tapasztalat azt mutatja, hogy miközben mindenki megbotránkozik, ha egy csecsemőt vagy kisgyereket bántalmaznak, minél nagyobb gyerekről van szó, például 5-6 évnél idősebbről, annál kevésbé szúrnak szemet a bántalmazás enyhébb formái, ugyanis a köztudatban az él, hogy a gyerek viselkedésével biztosan rászolgált arra.

Maros megyében nem újdonság a segélyhívó

Maros megyében már van egy jól működő precedens a segélyhívó vonalra, a Gyermekvédelmi és Szociális Ellátási Igazgatóság immár több mint hat éve működteti a gyermekvédő hívószámot (telefonul copilului), amelyen jelezhetők a gyerekeket érő bántalmazások, és amelyre évente több mint ezer hívás érkezik. Deak Elida, az intézmény igazgatóhelyettese lapunknak elmondta, 2015 óta működtetik a 0800-800-883 zöldszámot, amelynek tulajdonképpen a kiegészítése lesz a 119 egységes hívószám.

Az igazgatóhelyettes rámutatott: az utóbbi évek tapasztalata az, hogy amióta működik a gyermekvédő hívószám, évente nőtt a bejelentések, de ugyanakkor azon esetek száma is, amelyekben a hívást követően beigazolódott a bántalmazás gyanúja, mondhatni az utóbbi évek során háromszor több eset jutott a hatóságok tudomására. Az elmúlt év első kilenc hónapjában (azaz szeptember végéig) 871 gyerek bántalmazásáról érkezett bejelentés vagy a segélyhívó számon, vagy pedig a gyermekvédelmi igazgatósághoz. 557 esetben vidéken élő gyerekekről volt szó. A bejelentések nyomán 58 gyereket helyeztek el sürgősségi úton a védelmi rendszerben, 109 gyerek pszichológiai segítségnyújtásban részesült, ugyanis bűncselekmények – közülük 79-en szexuális erőszak – áldozatai voltak. A 871 bejelentett esetből 27-ben fizikai, 19-ben lelki bántalmazás áldozata volt a gyerek, a legtöbb, 734 esetben pedig elhanyagolásról volt szó. Hét gyerek szexuális kizsákmányolás áldozata volt, 27 kiskorút pedig koldulásra kényszerítettek.

Az esetek több mint felében lányok váltak erőszak áldozatává, és túlnyomó többségben a bántalmazás a családban történt, vagy a szülők vagy pedig tágabb családhoz tartozók voltak az elkövetők. Az életkor tekintetében az áldozatok között többségben vannak a 14–17 évesek, ezt követi a 10–13 éves korcsoport – tudtuk meg Deak Elidától.

Érdeklődésünkre hozzátette: az elhanyagolásnak számos formája van, előfordulhat, hogy a gyerek nem részesül megfelelő egészségügyi ellátásban, amire az állapota alapján szüksége van, sok esetben az egészségügyi dolgozók, a sürgősségi betegellátó egységek személyzete jelzi, hogy mennyire súlyos, elhanyagolt állapotban került hozzájuk a gyerek. 

Ugyanakkor szintén elhanyagolásnak számít, ha nem kap enni a gyerek, annak ellenére, hogy a család különféle segélyekben részesül, illetve nem járatják iskolába, mert például koldulni küldik, vagy munkára fogják helyette. Ez utóbbi jelenséget általában az iskolák jelzik a gyermekvédelmi igazgatóságnak. Ezeket a helyzeteket kivizsgálják, általában a polgármesteri hivatal szociális asszisztensével, ugyanis a helyi önkormányzatoknak is szerepük van ezen jelenség megelőzésében. 

A törvény értelmében a polgármesteri hivatalok nappali központ típusú szolgáltatásokat kellene biztosítsanak ezeknek a gyerekeknek, illetve a szülőkkel is dolgozni kellene. A megyében vannak polgármesteri hivatalok, amelyek működtetnek nappali központokat, vagy partnerséget kötöttek erre különböző alapítványokkal. Az ezekben a központokban nyújtott szolgáltatásokkal megelőzhető az elhanyagolás, valamint az iskolaelhagyás.


    Illusztráció
  Fotó: Nagy Tibor



Általában szakemberek telefonálnak

Érdeklődésünkre, hogy elsősorban kik tárcsázzák a segélyhívót, amelyen jelezhetők a gyerekeket érő bántalmazások, Deak Elida kifejtette, a legtöbb bejelentés szakemberektől érkezik, többek között a polgármesteri hivatalokban dolgozó szociális asszisztensek, rendőrök, családorvosok, vagy kórházakból, a sürgősségi osztályokról jelzik, hogy egy gyerek esetében fennáll a bántalmazás gyanúja, de olyan helyzetek is adódnak, amikor szomszédok vagy pedagógusok telefonáltak. Vannak esetek, amikor maga a gyerek van a vonal túlsó oldalán, ellenben ez ritkább.

Az igazgatóhelyettes úgy érzi, az utóbbi években történt előrelépés a közösség részéről, egyre többen jelzik, ha gyanítják, hogy környezetükben egy gyereket bántalmaznak. A Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság folyamatosan népszerűsíti a gyermekvédő hívószámot, partnerintézményekkel évente szerveznek kampányokat, amelyek a jelenség megelőzését célozzák. 

– Viszont tisztában vagyunk azzal, hogy sok még a teendő, ugyanis a gyerekek, akikről tudomást szerzünk, csupán egy részét képezik azoknak a kiskorúaknak, akik bántalmazás áldozatai – tette hozzá Deak Elida.

Mint mondta, amikor valaki gyermekvédő számon kér segítséget, a hívást egy szakember fogadja, és a beszélgetést rögzítik is. Amennyiben maga a bántalmazott gyerek van a vonal túlsó végén, lehetősége adódik beszélni egy pszichológussal, aki tanácsokkal látja el. Ha veszélyhelyzet áll fenn, az igazgatóság erre szakosodott mobilcsapata azonnal a helyszínre siet a rendőrséggel közösen, ugyanis a gyerekeket érő bántalmazásos esetek egy részében bűncselekményről van szó. A szakemberek a helyszínen felmérik a helyzetet, ebben részt vesznek az adott polgármesteri hivatal munkatársai, például a szociális asszisztens. Adott esetben a rendőrség nyomozást indít, ha indokolt, sor kerül igazságügyi orvostani vizsgálatra, a gyermekvédelmi igazgatóság pedig arról gondoskodik, hogy a gyerek biztonságba kerüljön. Ha a szakemberek úgy értékelik, hogy nincs veszélyben az otthonában, akkor a családban marad a szülőkkel, ellenben ha az a környzet nem biztonságos számára, akkor esetenként a tágabb rokonságnál próbálják meg elhelyezni, viszont ha erre nincs lehetőség, akkor bekerül a védelmi rendszerbe.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató