Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Újmagány, énkomponálás, komment mint „az idő mocska,” internet-etika, médiaszabályozási lehetőségek és lehetetlenségek, szabadulás a virtuális szövedékből – minderről, és még számos, mindennapjainkat átformáló jelenségről hallhattak izgalmas eszmefuttatásokat a hét végén ötödszörre megszervezett újmédia-konferencia résztvevői. A Sapientia marosvásárhelyi karának campusában pénteken és szombaton zajlott, Új média – valóság: hálók, kapcsolatok című ülésszakon 34 előadó mutatta be legújabb kutatási eredményeit, tapasztalatait. A kolozsvári és csíkszeredai Sapientia, illetve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem mellett neves magyarországi oktatási és kutatási intézmények is képviseltettek, a budapesti Corvinus Egyetemről, az ELTE Társadalomtudományi Karáról, a Kaposvári Egyetemről, a Budapesti Gazdasági Főiskola Kutatóközpontjából, illetve a Dunaújvárosi Főiskola Kommunikációtudományi és Tanárképző Intézetéből is érkeztek meghívottak. A konferencián a Digital Narratives című szekcióban angol nyelvű előadások is elhangzottak. A tapasztalatcserének, az új kutatási eredmények ismertetésének és esetleges összekapcsolódásának teret biztosító rendezvényről dr. Gagyi Józsefet, az ülésszak főszervezőjét kérdeztük.
– Amikor az egyik előadónak a szervezési nehézségekről beszéltem, elcsodálkozott, és azt kérdezte, hogyan lehetnek gondok, hiszen ez már az ötödik alkalom. Tudni kell, hogy ez egy nagyon dinamikus terület, amelynek kutatása mostanában kezdődött, éppen ezért minden újmédia-konferencia más, mint az előző, még akkor is, ha évről évre ugyanazok az emberek vesznek részt rajta. Időközben ugyanis ők is sokat változtak, mivel kutatási területük is állandóan változik. Úgy is mondhatnám, hogy valamennyi újmédia-konferencia, ez az ötödik is, kísérleti jellegű. Ez azonban nem gond, sokkal inkább kihívás és kényszerűség.
Dr. Gagyi József azt is hangsúlyozta, mindig vissza kell menni a technika előtti kérdésekhez, az internetes magatartások, önkifejeződések mögött azt is fel kell fedni, milyen ember az, aki a számítógép előtt ül, illetve át kell gondolni az újításokat kísérő határképző mechanizmusokat, amely újabban a „facebooktalanok” közösségből való kizárásában nyilvánul meg.
A péntek délelőtti előadások szünetében drd. Csókay Ákost, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatóját kérdeztük kutatási témájáról, az újmagányról.
– Szociálpszichológusként abból a feltevésből indultam ki, hogy a korszerű technikai eszközök lecsökkentik a valós kommunikáció megvalósulását, így leépül, visszafejlődik a hagyományos kapcsolatteremtéshez szükséges képesség, gyakran még arra is képtelenek vagyunk, hogy megszólítsuk egymást. Ezt igazolja egy közösségi oldal résztvevőinek találkozója is, melyen mindenki lesütötte a szemét és a számítógépet kereste. Évszázadok, évezredek során szerzett tudás sérül a virtuális kommunikáció világában, és ez leginkább a „digitális bennszülötteket”, a mai tizenéveseket, húszéveseket veszélyezteti, akik beleszülettek ebbe a világba. A korábbi rendszerből érkezett „digitális bevándorlók”, akiknek meg kellett tanulni a számítógép és az internet használatát, nincsenek ennek kitéve, a társas kapcsolatokra vonatkozó tudáskészlet ugyanis véleményem szerint nem veszíthető el. Úgy gondolom, ez az emberi lét alapvető célja, értelme: hogy tudunk beszélni egymással.
A konferencián elhangzott előadásokat a szervezők kötetbe szerkesztik. A 2008-as ülésszak kiadványa megjelent, az azt követő konferenciáké nyomdakészen anyagi támogatásra vár.