160 éve született Mednyánszky László festőművész

Százhatvan éve, 1852. április 23-án született báró Mednyánszky László festő, a kritikai realizmus magyar képviselője.

Mednyánszky László: Alkony

Százhatvan éve, 1852. április 23-án született báró Mednyánszky László festő, a kritikai realizmus magyar képviselője. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

Az egyik legrégibb felvidéki főnemesi család sarjaként a Vág menti Beckón (ma Beckov, Szlovákia) született. Tanulmányait a zürichi műszaki egyetemen kezdte 1870-ben, de két évvel később már a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke volt, sőt Párizsban is képezte magát. Bár tanárai az akadémikus stílus hívei voltak, Mednyánszkyra Jean-Francois Millet, de főleg Jean-Baptiste Camille Corot festészete hatott. Rövid ideig a Párizs közeli Barbizonban is élt. Tanulmányai befejezése után hazatért Beckóra, ezután felváltva dolgozott Magyarországon, illetve Bécsben.

Ködös, párás hangulatú tájképein a Felvidéket, a Kárpátok hegycsúcsait és az Alföldet örökítette meg. 1877-ben ő kezdeményezte a szolnoki Művésztelep létrehozását. 1889-től három évig ismét Párizsban élt, ekkori vásznain érezhető az impresszionizmus hatása (Ködös táj, úttal), míg későbbi műveinek hangvétele már a miszticizmushoz közelített. 1897-ben festményeiből a párizsi Georges Petit galériában gyűjteményes kiállítást rendeztek, amelyet a sajtó nagy elismeréssel fogadott.

A századfordulón érdeklődése a figurális ábrázolás felé fordult. Megrázó erejű portréin a társadalom számkivetettjeit örökítette meg (Csavargófej, Öreg és fiatal csavargó), emberábrázolása nemritkán rembrandti mélységű (Shylock). 1900-ban Galíciában, majd az Adriai-tenger vidékén dolgozott, ebben az időszakban festett képeit ismét sötét árnyalatok és sűrű fény-árnyék hangulatok jellemzik, a kor ellentmondásos világát érzékeltetik. Arcképein nincs táji háttér, tájképein csak elvétve akad emberalak.

Az első világháború alatt hadi rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt. Háborús képein a megrázó emberi tragikum festője, a háború értelmetlenségét bemutatva kegyetlen, embertelen világot ábrázolt, expresszív stílusban (Szerbiában, Elesett orosz katona). Ekkor már – jóllehet gazdag földbirtokosként kezdte – egzisztenciális helyzete fokozatosan romlott, ami pénze volt, azt a szegények között osztotta szét. Ebben az időben készült naplójegyzetei humánus gondolkodásról vallanak, panteista világszemléletére a buddhizmus hatott.

Mednyánszky László 1919. április 17-én halt meg Bécsben. A festőt, akit a szlovák művészettörténet is magáénak vall, 1966-ban Budapesten temették újra. Élete folyamán számos kitüntetésben, elismerésben részesült: három ízben társulati díjat, Hegyi táj című képéért pedig 1898-ban állami aranyérmet kapott.

Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, ahol 2003-ban addig nem látott méretű kiállítást rendeztek hazai és szlovákiai gyűjteményekben található festményeiből és grafikáiból. A tárlatnak 180 ezernél több látogatója volt. Tavaly a Virág Judit Galériában állították ki 121 legszebb képét: az anyag nagy hazai és külföldi közintézményektől és jelentős magángyűjteményekből származott.