2024. december 3., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Circumvesuviana vasútvonal Nápolyból Positanóig tart. Az utóbbi közkedvelt, világhírű üdülőhely, így aki nyaralni megy, és repülővel érkezik a városba, csak ezen a vasúton érheti el a települést. Ezért aztán a temérdek utas mellé még személyenként legalább egy-két bőrönd is társul, és a Pompejibe  tartó turistáknál is kis hátizsák van, hiszen ez egy egynapos kaland. 

Pompeji 

Miután az egyik szerelvény „szardíniásdobozából” elmenekülünk, az utasokat betuszkoló vasúti rendőrtől megtudjuk, hogy tíz perc múlva jön a másik vonat. Amúgy ezt nem sokan tudták, hiszen, amint korábban említettem, alig tájékoztatják az utasokat az állomáson. Szerencsénkre egy kevésbé tömött szerelvény fut be, és még az a meglepetés is ért, hogy a vagonban „vasúti zenész” kínálta szolgáltatását. Egy énekes, akit társa harmonikával kísért, Pompejig ismertebb nápolyi (és a külföldi turisták láttán) néhány nemzetközi slágert is elénekelt, a szünetekben pedig az adománydobozt is körbejáratta. Majdhogynem énekelve jelentette be, hogy megérkeztünk a végállomásra, Pompejibe. 


Turisták az ókori város utcáján
Fotók: Vajda György



A helység nemzetközi hírneve ellenére az állomás épülete és a környéke olyan, mint egy lepukkant romániai vasúti megálló. Itt is nyájként megyünk a régészeti park bejáratához, mert nem látunk irányjelzőket. Közben buszok, gépkocsik és kirakóvásár között araszolunk, míg végül megtaláljuk a főbejáratot és a jegypénztárt. Ingyentérkép jár, lehet audiokészüléket bérelni idegenvezetésért (ami egy mobiltelefon), és akár egy személy mellé is felfogadható legtöbb esetben angol és olasz nyelvű idegenvezető. (Annak írom, aki még nem volt Pompejiben.) Az egész napos nyitvatartási idő alatt lehetetlen alaposabban bejárni az egész várost. Ezért érdemes előre kiválasztani azt a részt, amely különösebben érdekel, és ajánlott az időutazás során néha rápillantani az órára, mert a jelenben mért idő (óra) igen hamar telik. A várost negyedekre osztották fel, ezeket külön jelölik a térképen is, így érdemes belépés előtt átnézni az eligazítót, mert akkor az érdeklődésnek megfelelően könnyebben beosztható az idő. 

A főbejárat a Porta Marinán, a tengeri kapun keresztül, egy hosszú fedett folyosón vezet a város falain túl (a régészeti parknak több bejárata is van), majd ezen átjutva lehet megkezdeni a barangolást. Nem szándékszom részletesen leírni a város történetét, sem a látottakat, hiszen több dokumentum-filmből vagy az interneten megtalálható több száz elérhetőségről lehet tájékozódni mindenről. Alapos információk vannak az épületekről, a leletekről. 

Csupán néhány érdekesebb helyet emelnék ki, ahova sikerült eljutni. Érdemes elidőzni a via Marinát követve Venus templomában, ahol ma is óriásszobor áll, amelynek érdekessége, hogy a hátába egy kis portrét is belopott az alkotó. Különleges hely a Basilica, amely ezúttal nem templomot jelent, hanem az igazságszolgáltatás terét. Ezt a kifejezést vették át később, ugyanis a rómaiak isteneik nevében itt szolgáltattak igazságot, a világon a legdemokratikusabban. Ehhez közel álltak a közigazgatási épületek, amelyek funkcionalitása alig tér el a maiakétól. Itt volt a szenátus székháza, külön terem volt az egykori levéltárnak. 

Aztán ott a fórum, ami fölött ezúttal békésen trónol a Vezúv. Romjaiban is szép Vespasianus, Jupiter, Augustus, Fortuna, Isis templomaival, Tiberius diadalívével. Egykor fehér márványlap borította, oszlopcsarnokának falai színesek voltak, és több szobor is díszítette. Ide nem volt szabad behajtani szekerekkel, és ezt úgy oldották meg, hogy a mai napig is látható nagyobb kőtömbbel zárták el (pont a keréknyomok irányában) a kerekes járművek útját. Innen nyílt a piactér is, ahol az egykori árusok által elfoglalt fal menti beugróban a város területén talált amforák, tárolóedények egy részét raktározzák. Itt láthatók azok a gipszminták is, amelyek megőrizték három egykori lakos testalakját. Egyik idegenvezető mondta, hogy a lávával takart város felett lóval közlekedtek, és a patadobogás különleges hangjára figyeltek fel, amely üreget jelzett. Mivel tudták, hogy csakis valamilyen régészeti leletről van szó, óvatosan bontották ki a vulkanikus réteget, és a formára felfigyelve öntötték ki gipsztejjel az üreget, így készítve el az első lenyomatot. Érdemes közelebbről is megtekinteni az üveg alá helyezett emberimaradvány-lenyomatot, mivel kivehető a cipő formája, szeges talpa, döbbenetes így szembenézni egy 2000 évvel ezelőtt élt egykori pompeji lakossal. A piactéren még találtak csontvázakat. Valószínűleg árusok lehettek, akik portékájukat kínálták, amikor elérte őket a gyilkos vulkáni hamu. 


A Fórum, háttérben a Vezúv  



El kell barangolni a Háromszögű Fórumig, amelynek közelében van a „színházi negyed”, ahol egykor az 1200 férőhelyes nagyszínház állt, amelyet a vulkánkitörés miatt nem sikerült befejezni, mellette egy kisebb, 500 férőhelyes Odeon színházzal. A nagyszínház mögött teljesen újjáépítették a gladiátorok kazamatáit. 

Egy másik negyedben van az óriási amfiteátrum, mellette a még nagyobb palestrával, gladiátoriskolával. Számos házba, villába és üzletbe lehet betekinteni, ahol csodálatos mozaikok, falfestmények láthatók, néhány bútor úgyszintén. (A berendezéseket és az értékesebb tárgyakat, szobrokat a nápolyi archeológiai múzeumban állították ki.) Nem szabad kihagyni a Titkok villáját (Vila dei Misteri), ahol az egyik teremben megcsodálható a Bacchus istennek emléket állító freskó. Nem véletlenül, hiszen az egykori Pompeji, mint ahogy ma is, a Vezúv környezetének köszönhetően az ókori Róma jelentős bortermő vidéke volt. A Vila dei Misteri egykori tulajdonosa is ipari mennyiségben állította elő az isteni nedűt. 

Az ókori római kultúra zsenialitásának példái a fürdők (therme), amelyekből több is van Pompejiben, minden akkori kényelemmel, ruhatároló fülkékkel, hideg és meleg vizes medencékkel, masszírozóteremmel, padló- és falfűtéssel, gyönyörűen díszített termekkel. Itt is szép számban találhatók tavernák, konyhák olajpréssel, kemencével és minden olyan akkori eszközzel, ami a mai embert is kiszolgálja modern változatában. A közművesítés néhány eleme is figyelemre méltó, az utcák, a lefolyók, a csatornák, a vécék – minden volt, ami kiszolgál egy jól működő várost. Mi több, ma is a legnagyobb érdeklődés az egykori Lupanaria iránt van (egyedül itt kellett sorba állni, hogy az épületet megtekinthessük belülről is). Ez volt a bordélyház, ahol kis fülkékben még mindig láthatók a kőágyak (valószínűleg ezeken egykor ágynemű is volt), a falakon pedig explicit jelenetek a szolgáltatásokról. S ilyen házból több is volt, hiszen találkoztunk férfi nemi szerv domborművel jelzett épülettel is. 


Freskó a Titkok villájában



Pompejiben ma is folytatódnak az ásatások. A feltárások fölé tetőt húztak, az alatt pedig fémpallókat képeztek ki, így a turisták is megtekinthetik a régészeti munkát és a gyönyörű villákat, amelyeket napvilágra hoztak. Ezen a helyen azonban szigorúan tilos a fotózás… érthető okokból. Egy kisebb múzeumhelyiség is meglátogatható, ahol használati eszközöket, freskókat, mozaikokat, szobrokat láthatnak a turisták, és természetesen emléktárgyak is vásárolhatók. Van egy modern étkező is, ahol elfogadható áron lehet gyorsételt, italokat, kávét fogyasztani. 

Pompeji ékes példája az ókori Róma örökségének, hiszen nemcsak a római jog maradt ránk, hanem fejlett városrendezési elveik, a művészetek (a freskók díszítőelemeit Nápoly egyik parkja filagóriájának vas tartóoszlopaiba is beépítették a múlt század elején) és sok más. 

Aki meglátogatja Pompejit, ne hagyja ki a nápolyi régészeti múzeumot, ahol több teremben láthatók a Pompejiből és Herculaneumból származó szobrok, használati tárgyak, a nemrég talált, 20 elemből álló ezüst étkészlet és az a mozaik, amely Nagy Sándor híres csatajelenetét ábrázolja, Dareios királlyal. (Sajnos ottjártunkkor restaurálták az alkotást. Többek között azt is érdekes volt látni, hogy az egyik, Pompejiben talált padlómozaik átgondolt imitációja a New York-i Dakota-ház előtt, John Lennon meggyilkolásának helyszínén Imagine felirattal ellátott mozaik. 

Továbbá az egykori Farnese-gyűjteményből világhírű márványszobor-kollekció is van itt. Három szinten 105 terem van, ezenkívül az alagsorban kőtárat állítottak ki (faliratok), olyan egyedi, kiemelkedő ókori alkotások láthatók, amilyeneket sehol a világon nem lehet megtalálni, ezenkívül császárok, államférfiak, filozófusok, írók mellszobrai. Itt van az a szenzációnak számító lelet is, amelyet 1930-ban Pompejiben a Casa del Menandróban találtak: 115 díszes tálból, vázából, pohárból álló étkészlet, továbbá a Casa del Argenteriának elnevezett épületből származó ezüstkészlet is. És van egy különleges sarok, ahol a két ókori városból előkerült erotikus falfestményeket és tárgyakat állították ki. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató