A Szentgyörgyi út
2024-06-24 14:00:00
- Kuszálik Péter
1913-ban a Magyar Királyság adminisztrátorai rendet csináltak a sok azonos helységnév között. Ezt főleg a postai szolgáltatás javítása érdekében tették, mert sok volt az elkavarodott levél. Kimondták: az ország területén minden településnek saját és egyedi neve legyen. Az azonos nevek gondját úgy szüntették meg, hogy pótlólagos jelzőket ragasztottak az eddigi nevek mellé. Az 1913-as (1712 oldalas!) Helynévszótárban az Udvarhely vármegyei falu lett a ’mezítlábas’ Szentlélek, a többiek meggazdagodtak: Pilis-, Csík-, ill. Kézdi- előtagot kaptak. (Utóbb kisebb módosítások is estek, pl. Szabó M. Attila Helységnévtárában Szentlélek mellett a Székelyszentlélek is szerepel mint elfogadott név. A postai irányítószámok jegyzékében Bisericani néven kell keresni: az 1974-es postai jegyzékben 4168-as számmal szerepel.) Helyszűke miatt nem szólok arról, hogy 1990 után hat számjegyűre bővítették a romániai postai irányítószámokat, s arról sem, hogy (a hajdani) Csík vármegye Gyergyószentmiklósi járása faluneveihez miért ragasztatták hozzá buzgó székely atyafiak a ’Gyergyó-’ előtagot a bukaresti Főhivatalban, amikor sem Szárhegy, sem Ditró, sem Tekerőpatak nem viselte azelőtt…
A rendcsinálásnak még az is része volt, hogy a települések nevét egybeírták, így született meg az egyik legszebb (és -hosszabb) falunév: Szépkenyerűszentmárton. E szabály folyománya lett, hogy a régi vásárhelyi utcaneveket így írták: Szentannai, Szentkirályi, Szentgyörgyi út/utca. Az efféle névadásnak az az előnye, hogy a jámbor polgárok is könnyen eligazodtak, röpke gondolkodás után rájöttek, hogy a Maroskeresztúri út nem Csejdre visz.
Valamikor a Szentgyörgyi út a – ma már nem létező – városi vámháztól ’künnebb’ kezdődött, de ma már a főtér sarkától lehetne indítani, mert 1920 után sok átkeresztelést megért ez az út (Horthytól Leninen át az ’ellopott forradalom’-ig). Sok mindenről nevezetes ez az út, a legújabb jellegzetességét a forgalom esztelen növekedése okozza: naponta kétszer dugulás van rajta. Közlöm – mindenkivel, akit illet –, hogy nem én vagyok az okozója, tehát ne engem tessék szidni a közlekedési dugókért. Igyekszem elkerülni ezt az útszakaszt, csak szombaton és vasárnap járok arra, amikor emberséges a forgalom. Hétköznap még az is tetőzi a bajt, hogy a Rákóczi lépcső és az Izrael sarok közötti részen az út páros oldalán a járdán parkolnak az autók (csupa méretes batár), holott sehol sincs kitéve a közlekedési tábla, amely megengedné a megállást, dangubálást, a járdán parkolást. Itt az ideje, hogy egy kis pénzhez jusson a városi kincstár. Tessék szépen kivonulni, s megbüntetni azokat, akik a járdán parkolnak (és/vagy menet közben telefonoznak stb.). Marci barátom adta az ötletet, ezért nem kérek jutalékot a befolyt összegből. Az nem lehet érv, hogy az illetőnek a közelben van a munkahelye (ha mégis, akkor csukja össze, vigye be, támassza az asztalának; ha nem fér be, vegyen kisebb autót). Egyetlen közérdekű intézmény van azon a szakaszon, a kórház, de ott hátsó bejárat is van, s a mentősök már ott viszik be a betegeket.
Egy nem túl régi emléket is idézek. A Szentgyörgyi út felső szakaszán (piac – ’Unic’ sarok) néhány évvel ezelőtt még parkolósáv volt a járda mellett. Fél év alatt négyszer ’nyitott rám ajtót’ egy-egy figyelmetlen vezető, minden alkalommal csak centimétereken múlt, hogy nem lett baleset. Nem tudtam kivárni, hogy a Városháza csináljon rendet, szépen felköltöztem a járdára – kerékpárostul. Más is ezt csinálja. Helyi szinten is meg lehetne oldani, de hivatkozhatok a nyugat-európai szokásra is: idősebb emberek kerékpározhassanak a járdán, és az egyirányú utcákban a forgalommal szembe is közlekedhessenek (két feltétellel: lassan és elsőbbséget adva a gyalogosoknak meg az autóknak). Apropó: kerékpársáv. Nagy gaudiummal adták át évekkel ezelőtt a Budai Nagy Antal utca két – zöldre festett – sávját. Most már simán parkolnak rajta. (Apropó rongálás: a május 28-i újságban szóvá tettem, hogy a Margaréta utcában a huszonhét parkolásgátlóból csak tizenhét ép, a többi csonka. Június 23-án már csak tizenöt ép és kilenc csonka parkolásgátló maradt.)
Nagy vita kísérte a szentgyörgyi út közepén húzódó betonfal fölállítását. Ismeretlen számú emberéletet követelt az akció, a több helyen kitett sebességmérő műszereknek és a Kútalja utca elejére kitett papundekli rendőrautónak semmi hatása: vágtatnak, mint az őrültek. Befelé jöttem a városba (az Északi utca és a Marinescu utca vége közötti részen nem tudok a járdán jönni-menni, mert majdnem lehetetlen), a Lidl előtti radar 73 km/h sebességet mért egy serényebb autónak. Miért ne vágtasson, ha nem büntetik meg?!
Más baj is van. Ha valaki busszal akar a sós fürdőbe menni (hétvégén másfél órára ritkították a buszjáratokat!), akkor az érkező meg az indulási oldalon is talányos megoldásokat talál. Léteznek féltetős beállók, de az autóbusz nem azok előtt áll meg. Van egy-egy forgalmi tábla is, de azok is csak orientatív jellegűek. Az aszfalton pedig az idő megette a fölfestett cikcakkos BUS-vonalat. Találd ki, hol áll meg a busz!
Majdnem elfelejtettem: a Székely vértanúk utca és a Szentgyörgyi út sarkán lévő szemafor nincs beüzemelve. Karácsonyi ajándék lesz, vagy csak akkor működtetik, ha újabb két-három halálos áldozat lesz az átjárón. A Segesvári úton és a Moldovei utcában ’fekvőrendőröket’ szereltek, másutt is elkelne. (2017-es emlék a negyedik spanyolországi zarándoklatomról: a Bilbao előtti falucskában 250 méterenként van egy-egy magasított rész, emiatt gyorshajtás sincs: szépen lefékez a sofőr, és lassan átgördül a mesterséges akadályon.)
