Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Minden kiskerttulajdonos megbotránkozva figyeli az eső hiánya miatt kialakult helyzetet. Sokan abba akarják hagyni a kertgondozást, mert hiábavalónak tartják. A jó döntés viszont nem a kertészkedés abbahagyása, hanem az újragondolása.
A következőkben arról lesz szó, hogy miként tudunk olyan fákat nevelni, amelyek ellenállóak lesznek, és biztos termést hoznak.
Mikor gyümölcsfaoltványt választunk, figyeljük meg a nevét, és nézzünk utána, hogy hol volt nemesítve. Ha ugyanis nem olyan fajtát választunk, amely a Kárpát-medencében volt nemesítve, hanem más éghajlati körülmények között, nem valószínű, hogy kibírja a telet vagy a csapadékmentes időszakot. Elsősorban a szilváról fogok írni és ennek hasznáról, fontosságáról.
Erdélyben a szilvatermesztésnek nagy hagyománya van, azért is, mert ebből a növényből nagyon sok helyi tájfajta alakult ki, amelyek ellenállnak a szélsőséges klímának. Emiatt nagyon változatos a felhasználása, nemcsak a megszokott módokon hasznosítják, hanem például savanyúságként vagy az aszalványát levesekben. Természetesen a felhasználás zöme a párlatkészítésre és a szilvaízfőzésre korlátozódik. Az utóbbi években ezek is nagy változáson mentek keresztül, fontos lett az adalékanyag-mentes, természetes módon készült befőttek, lekvárok, ízek készítése. Fontos szempont lett, hogy a párlatkészítők első osztályú gyümölcsből készítsék a pálinkát.
Nagy a piaci igény a biotermékek iránt, ez a helyi jellegű fajtákból kis mennyiségben kivitelezhető, de ültetvényekben, korszerű fajtákkal nem annyira könnyű. Ezért is tartom fontosnak ennek a növénynek a kutatását, nyomon követését.
A szilvatermesztők nagy problémája a levéltetvek jelenléte, mivel ezek a kártevők felelősek a vírusátvitelért, valamint a korompenész jelenlétéért.
A nagy gond a Plumpox nevű vírus, amit magyarul sarkavírusnak vagy szilvahimlőnek hívnak. A szilva mellett a csonthéjas növényeket sem kíméli. Nagyon nehéz védekezni ellene, és abban az esetben, ha a vírus jelen van a fa szervezetében, kiirtani nem lehet, csak a fa fizikai állapotát szinten tartani, hogy ne pusztuljon el. A vírus hatására a termés nagy része lepotyog. A leveleken kör alakú elszíneződések jelennek meg, ezek a gyümölcs magján is láthatóvá válnak.
A vírus ellen csak megelőzéssel tudunk védekezni, a metszőszerszámok fertőtlenítésével és a levéltetvek elleni védekezéssel.
A továbbiakban, hogy azoknak is kedvezzek, akiket nem érdekel a szilvatermelés, a havasi gyopárról írok.
Ez a növény nagyon ritka, latin neve Leontopodium alpinum, és a havasok igazi kincse. Az első látásra jelentéktelennek tűnő növény mára igazi kuriózum lett. Nagymértékű gyűjtése miatt védett növénnyé nyilvánították, ezért ha valaki leszedi, büntetés jár érte. Pusztulásának oka a felelőtlen gyűjtés, és élőhelyének drasztikus csökkenése.
Ne feledjék, kertészkedni a tömbházban és a kiskertben egyaránt öröm, de a vadvirágok a vadonban a legszebbek, ezért hagyjuk ott őket!