2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely


Benned születtem, édesbús, szeszélyes

Tavaszi hónap, felleges derűs,

Mikor a rétek lelke már fölérez

S brekeg a vízben száz bús hegedűs.


A Tisza partján ringatott a bölcsőm,

Holdtölte volt – tavaszi anda hold –

S a szőke fényben az éjet betöltőn

A vizek népe mind nászdalt dalolt.


Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,

Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad

És sírva vigad, mint a honi ének.


Mások világgá zengő zongoráját

Én nem irigylem. A magad cigányát

Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!


Minden tavaszból őrizz meg magadnak egy szál virágot, egy sor éneket



Juhász Gyula Április bolondja című versével vágok neki első áprilisi sétánknak, s az ő versszövegei segítségével próbálok a bolondos áprilisba jutni. Kedves Olvasóm, tarts velem e tavaszleső pénteken!

Április, füttyös, fiús. – Csanádi Imre Hónap-sorolójából kölcsönzöm e sort. A keresztény világ kis módosításokkal a Julius Caesar tudósai által Kr.e. 46-ban kidolgozott naptárrendszert, a Julianus-naptárt használta. A naptár készítéséről maga a pápa gondoskodott, s a késő középkorig a naptárak misekönyvekben s az egyháziak képzésére szolgáló könyvekben maradtak fenn. A Halotti beszédet tartalmazó XII. század végi Pray-kódexben is van ilyen naptár. Az első magyar nyelvű naptár az 1466-os Müncheni vagy Jászay-kódexben található. E naptárak öröknaptárak voltak, vagy legalábbis több évre, hosszabb időszakra szóltak. Naptárkerékkel voltak ellátva a mozgó ünnepek kiszámítására. Sokszor csíziót is tartalmaztak. A csízió azt jelentette, hogy az egymást követő ünnepek, szentek napjainak lerövidített nevét a könnyebb megtanulás céljából rigmusokba foglalták. Nevét onnan kapta, hogy január 1. az Úr körülmetélésének napja, latinul circumcisio Domini. A XV. században a plébániai iskolák a kezdők évfolyamán tanították a csíziót s a naptárverseket a leendő egyháziaknak. A csíszió ismerete az értelmes, okos ember ismérve volt még századok teltével is. Ezért mondjuk ma is a nagy tudású emberre, hogy „érti a csíziót”. Aztán elérkezett az a korszak, amikor a kalendáriumok csak az adott évre szolgáltak hasznos ismeretekkel, ám még ezután is sokszor kiadták a több évre használható csíziókat. A középkorban a naptárban való önálló eligazodás kifejezetten magas tudománynak számított. A mohácsi csatában elesett Szalkai László esztergomi érsek fennmaradt iskolai jegyzete a tanú rá, hogy a sárospataki plébániai iskolában a felsőbb osztályokban a tananyag fontos részét képezték a naptári ismeretek.

A naptárreformok előtt évkezdő napnak tartották a bolondok napját.


A tavaszi szép időnek

lám hogy mindenek örülnek.

Erdők, mezők megzöldülnek,

a madarak zengedeznek.


Repülj, fecském, ablakára,

kérjed, nyissa meg szavadra.

Mondd, ezüstös lapot vevék,

rá arannyal írom nevét.


Ragyogj le ránk áldott derűvel fények örök királya, Nap




E gyönyörű népdalt még Vikár Béla etnográfus, eszperantista, a Kalevala műfordítója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja gyűjtötte Magyarvalkón.  A legenda Czinka Panna, a legendás XVIII. századi cigányprímás dalának tartja. Vikár az 1890-es években Rákóczi Izidor pesti műszerésznél ismerte meg a fonográfot, a Thomas Edison által 1877-ben feltalált, majd javított és szabadalmaztatott változatában csak 1888-től árusított hangrögzítő eszközt, mely alapvető hatással volt a népzenei gyűjtésekre. Magyarvalkó népzenéjének feltárását Vikár kezdte meg; ennek eredményeként 13 hengerre 36 magyar dalt és hat fütyülve előadott hangszeres dallamot, valamint három  román dalt vett föl. A Valkón gyűjtött dallamokat később Kereszty István, a Nemzeti Múzeum könyvtárában dolgozó zeneíró és zenekritikus, illetve Bartók Béla jegyezte le. Vikár Béla éppen 163 évvel ezelőtt, 1859. április 1-jén született.

Ugyancsak április elsején, 1865-ben született Bécsben Zsigmondy Richárd Nobel-díjas kémikus. A kolloidkémia megalapítója Bécsben és Münchenben végezte tanulmányait, majd Grazban lett egyetemi tanár. 1907-től a híres göttingeni egyetem professzora. 1903-ban a német Henry Friedrich Wilhelm Siedentopffal közösen készítette el az ultramikroszkópot a fénymikroszkópos feloldóképesség határán, azaz a 0,5 mikronon alul levő, a fény hullámhosszánál kisebb részecskék megfigyelésére. A találmány a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszköze volt. Segítségével Zsigmondy döntő fontosságú megállapításokat tett a kolloidok természetéről, a diszperz rendszerek tulajdonságairól. A kolloidkutatással függött össze másik két nevezetes találmánya, a kolloidok felhasználásával készült membránszűrő és annak tökéletesített változata, az ultraszűrő (1918 és 1922). „A kolloidoldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért” (az ultramikroszkóp felfedezéséért) 1926-ban kapta meg a kémiai Nobel-díjat. Zsigmondy nem Magyarországon született, nem is ott nevelkedett, és tudományos pályáját sem Magyarországon futotta be. Szülei magyarok voltak, és ő is tudott magyarul. Családja, rokonsága ébren tartotta benne a magyarságtudatot, erről nyilatkozataiban is többször megemlékezett. Magyar volt világéletében.


Én láttam őt a városvég felett

indulni könnyű bottal, egymagában.

Ott ültem fenn az erdőszéli domb

galagonyavirágos oldalában.


A templomcsillag búcsúztatta még,

aztán a fényben nőtt a tér naponta.

Tekintetem büszkén utána nyúlt,

amerre őt a fajta vágya vonta.

  

Néztem, komor hegyeknek hogy feszül,

s hervadt pusztákról hogy lép át a hóba.

Nyugati ködben messze elmaradt

a nagy lázakba zsibbadt Európa.

  

S még mindig ment és óriásra nőtt:

égő zarándok, vakmerő apostol.

Míg elnyelte a magasság s a csend:

Himalája, a roppant kőkolostor.

Kőrösi Csoma Sándor emlékének áldozta e sorokat Áprily Lajos. Mily csodás, hogy éppen az áprilisi galagonyavirágzáskor volt e látomása a 238 évvel ezelőtt, 1785. március 24-én született és 180 évvel ezelőtt, 1842. április 11-én örök Dardzsilingjébe temetkezett – a saját szavaival erdélyi székely-magyar (Siculo-Hungarian of Transylvania) – tibetológus kutatóról.

Az ember, mint április: kiszámíthatatlan. Indulatos és szeszélyes, csapongó, derűre ború-fajta lény. Akár egyetlen nap, egyetlen óra alatt egyik végletből a másikba eshet. Mert érzékeny; a városra telepedő füstköd, a légnyomás változása, a felragyogó hajnali napfény is formálja kedélyét. Mert esendő, könnyen elcsábítható. Ezért akármi történhet vele, semmi sincs lezárva. A változás az élet motorja. Persze mindennek ára és következménye van.

Két hete bimbós somágat tettem karcsú vázámba. Kivirágzott. S most már leveleket hajt, így köszöntve a kelő áprilisi napot. Benne láttam meg őt, Csoma Sándort, és sejtettem meg őt, az eljövendőt.


Már sejtem őt, ha a lágy alkonyaiban

A felhőt nézem, mely violaszínben

Valami távol muzsikára ballag

Egy ismeretlen rétre, messze innen.


Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,

Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,

Most készül bársony és smaragd zekéje,

S a barna föld ölén dús haja serked.


Már néha sóhajtása száll, 

s nyomába

Fölneszel avar ágyáról az erdő,

S a jegenye, a komoly, ősi strázsa

Már tiszteleg felé, ki eljövendő.


Az 1883. április 4-én született Juhász Gyula Tavasz előtti hódolata A négy évszak énekkari szövegének tavaszról írt soraiban átcsap gyermeki rajongásba –


Gyermekszívvel vígan járunk

Ragyogó tavaszban,

A szemünkben hajnali fény,

Ajkainkon dal van.


Szívünk tiszta, mint a gyémánt,

Gondolatunk álom,

Szép gyerekség, mért repülsz el

Szálló lepkeszárnyon?


De addig is, míg ringat álom,

Dalolva és vidáman

Csak éljetek a tündérkertben szépen,

S a szivárványra nézzetek az égen.


–, hogy aztán egy kései négysoros Japánosanban bölcsességgé érjen:


Minden tavaszból őrizz meg magadnak

Egy szál virágot, egy sor éneket,

Az évek akkor el hiába halnak,

Mindig dalosabb kerted lesz neked.


Juhász Gyula 1937. április 6-án költözött örökké dalosodó kertjébe az örökkévalóságnak.

E napon, április 6-án, 1490-ben halt meg Mátyás király is, és 1919-ben az a magyar tudós is, aki találmányait nem szabadalmaztatta, ellenszolgáltatás nélkül tette az emberiség közkincsévé: Eötvös Lorándról mondta volt Albert Einstein, hogy „a fizika egyik fejedelme” volt.

Erről is szól az 1927-es születésű Juhász Gyula-vers, a Kórus a Naphoz:


Ragyogj le ránk áldott derűvel

Fények örök királya, Nap,

A gond és bú felhőit űzd el,

S mutasd meg tündöklőn magad!

Te vagy az élet érlelője,

Az aratás és szüret őre,

Áldás és békesség te vagy,

Ó, Nap, ragyogj ránk, s el ne hagyj.

Szent fényed égjen a szívekben,

Hogy mind eltűnjön a sötét,

És boldog, büszke győzelemben

Vegyük át földünk örökét,

Ragyogjon a tudás, művészet,

És ünnepünk legyen az élet,

Ó, Nap, te fénylő és meleg,

Uralkodjál e föld felett!


Napsugaras áprilist várva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2022. április 1-jén, bolondok napján.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató