Ariadnae XXX

Kitűnő választás volt harminc évvel ezelőtt, amikor a marosvásárhelyi művésznők jövendő textilművészeti szalonjuk nevét és jelképét a legendás krétai királylány, Ariadné személyében és a köréje épült ókori mítosz ihlető erejében, ösztönző példázatában vélték felfedezni. A műfaj honi berkeiben hírnevet szerzett alkotók talán enélkül is méltó sikereknek örvendhettek volna, de nem kétséges, hogy az Ariadné-motívum páratlan szellemi, érzelmi, emberi gazdagsága és komplexitása, amely a világ oly számos íróját, költőjét, zenészét, más alkotóját ihlette meg az eltelt századokban, bennük is magasabb hőfokra emelte a tehetség tüzét, és azt sem feledték az elmúlt három évtizedben, hogy a név is kötelez. Ariadné fonala nemhogy elvesztette volna varázsát, nemhogy szétfoszlott volna az időben, ellenkezőleg, szervesen összetartja, erősíti, gyarapítja a városunkban alkotásra elszegődött alkotóművészek összetartó csapatát és a máshonnan hozzájuk csatlakozókat. Azok az értékek pedig, amiket a drámai sorsú hősnő képvisel, a szerelem ereje, az életigenlés, a bátorság, a leleményesség, a kitartás, eltökéltség, a hit, remény, hűség, boldogságkeresés a mai lányoknak, asszonyoknak is sajátjai, és mindennek minél méltóbb alakot, valós és szimbolikus kifejezést is igyekeznek adni. Úgy is, amint azt elődeik tették, de olyképpen is, ahogy annak elvárásai a mai korszellemből, napjaink életmódjából fakadnak. Ezért érezheti azt harmincadszor is a kiállítás közönsége, hogy amit látványként eléje tártak a kiállítók, az ez alkalommal is ünnepi vallomás, amivel nyilván önmagukat is megtisztelik. Az idei jubileumon talán az eddigieknél is pompásabban, sokszínűbben, elegánsabban, mélyértelműbben. 

Az irigylésre méltó életkorból, az Ariadnae XXX-ből következtethetnénk ilyesmire? Abból a mágikus harmincasból, amiben méltán bízhatnak a nők? Amikor erejük, képességeik teljében, vonzerejük teljes tudatában kelhetnek versenyre a világ szépségeivel, hatalmaival, anélkül, hogy korábbi lányos sebezhetőségüket, bizonytalanságaikat művi hatáskeltéssel kellene leplezniük? Kezeljük költőiként a kérdéssort, ahogy azt a kérdésfelvetést is, amely az 1996-tól napjainkig lezajlott marosvásárhelyi textilművészeti szalonok szemléleti, stiláris, eszköz- és anyaghasználati sajátosságait célozná meg. Nyilván a szakmai elemzésnek nem ebben a méltatásban van a helye, azt viszont mindenképpen jelezni kell, hogy ez az országos nyitásúvá terebélyesedett éves seregszemle úgy őrizte meg példás dinamizmusát, megnyerő vitalitását és tagadhatatlan sokféleségét, hogy a kiállításon az előzőeknél némileg észrevehetőbb hangsúlyt kapott a klasszicizálás nemesítő folyamata. Idén kevesebb az Art Nouveau Galériában a kísérletező munka, a meghökkentés igyekezete. A minőség, az igényesség szándéka viszont az ideatikus elmélyülést és a dekorativitást szerencsés egyensúlyban tálaló rendezésnek köszönhetően mindenik téregységben egyértelműen észlelhető. Több mint félszáz bemutatkozó és közel kétszer annyi mű viszonylatában természetesen hiábavaló lenne itt egyénítéssel próbálkozni, kiemelni egyes műveket, noha szerencsére van ilyen elég, de az megjegyzendő, hogy örökség és újítás, tradíció és kísérleti törekvések, egyedi és közösségi vonatkozások, rurális és urbánus szembeállítások, ókori és jövőbe néző szembesítések, méretes munkák és minitextilek ütköztetése, falkárpit és tértextil ötletes találkoztatása által is nyert vizuális értékeiben a bemutatott anyag.

Ariadnéről beszélve önkéntelenül is mindegyre szóba kerül a minószi királylány örök fiatalsága. Neve, léte, története nem csak a marosvásárhelyi köztudatba ékelődött be, a kiállítás rangját aktív jelenlétükkel emelő más illetőségű textilművészek is elviszik hírét az ország más központjaiba. A rendezvény kezdeményezői, éltetői így is öregbítik az itteni művészeti élet hírnevét. Egyéni érdem ez és példás csapatmunka. Egyféleképp kortalannak is tekinthető. Hiszen telnek ugyan az évek, de első kiállítókként mindig megjelennek a legfiatalabbak is. Az idei Szalon is nyitott kapukkal fogadta az érdeklődőket. És újra köszönthettünk olyan művésznőket, akik korábban valamiért kimaradtak. Nagy Dalma és mindannyian, akik harminc esztendővel ezelőtt vele együtt álmodták meg ezt a vég nélküli projektet, és közösen indultak el ezen az úton, immár egy három évtizedes ariadnés életművet is létrehoztak önmaguk és a művészetkedvelők örömére. Szívből gratulálunk nekik!