Átfogó könyv az életműről

A Marosvásárhely leghíresebb polgármesterének emlékét ápoló Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány régi adósságát rótta le a csütörtökön bemutatott 560 oldalas kötettel, amely dr. Bernády Györgynek állít emléket.

A külsejében is esztétikus, dokumentumokkal és fotókkal is gazdagon illusztrált kötet alapos kutatómunka eredménye, nyolc kutató, tanulmány- és esszéíró kétéves vagy évekre visszanyúló munkája – hangsúlyozta a bemutatót vezető Nagy Miklós Kund, aki az egyik fejezet szerzője is. Egyetérthetünk Borbély Lászlóval, a Bernády Alapítvány elnökével is, aki büszkén említette, hogy a közös munkával készült vaskos könyv mérföldkő a következő nemzedékek számára. A rendszerváltás óta az általa vezetett közművelődési alapítvány hatékonyan ápolta, építette a Bernády-kultuszt. Ennek bizonyítéka a Bernádyról megjelent kötetetek sorában a legátfogóbb kiadvány, amely a városépítő polgármester egész életét és munkásságát bemutatja. Az alapítvány, amelynek mindenkori célja az ifjú nemzedékek támogatása, az idősebb szakemberek mellett az ígéretesen tevékenykedő fiatal történészek munkájára alapozott, s a tapasztalt történész-akadémikus vezetésével nem kevés munkával sikerült közös nevezőre hozni az írásokat. A szerkesztésben Pál-Antal Sándort Nagy Miklós Kund és Fodor János segítette. 

A könyvet illusztráló 120 fénykép zömét Plájás István fotóművész készítette, a borítón látható portré Datu Victor festőművész grafikája, a mutatót Pál-Antal Judit állította össze, a szöveget Szőcs Katalin gondozta, a borítóterv és a szerkesztés András Gabriella és Bálint Hajnal munkája, a kötet a csíkszeredai Alutus Kiadó nyomdájában öltött testet. 

A kötet tartalmáról, a különböző fejezetek szerzőiről Pál-Antal Sándor számolt be. Nagy Miklós Kund kérése nyomán megbeszélések során át körvonalazódott, hogy a tanulmánykötet helyett a tervezett könyvben Bernády életrajzát, életművét kell feltárni és közzétenni. Fokozatosan alakult ki a szerkesztők csoportja, és végül akadt egy fiatal szerző, aki a Bernády-kultuszt is feldolgozta. A Marosvásárhely történetét áttekintő Pál Judit kivételével a témával valamennyi kutató már korábban is foglalkozott. 

A családi vonatkozású kérdéseket a szovátai Józsa András dolgozta fel, akinek talán ez volt az utolsó nagyobb munkája, mégis elment Bethlenbe, ahol Bernády édesanyjának és nagyanyjának a sírkövét is lefényképezte. 

A szerkesztőként is szereplő Fodor János fiatal történész, aki doktori tézisét Bernády tevékenységéből írta, négy fejezet szerzője. Ezekben Bernády politikai karrierjének kezdeteit, a törvényhatósági bizottságba való bejutását, az Országos Magyar Pártban kifejtett tevékenységét, a román közigazgatás során vállalt második polgármesterségét (1926–29), az azt követő politikai tevékenységét, valamint a 70. születésnapjára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatot mutatja be.

A kezdetekről szóló fejezethez hasonlóan érdekes annak a két évnek a története, amikor Bernády a város rendőrfőkapitányi tisztségét töltötte be. Erről az időszakról László Loránd fiatal történész gyűjtött össze szép dokumentációt – hangsúlyozta Pál-Antal Sándor.

Egyébként a levéltári anyag alapján ő jegyzi Bernády polgármesteri ténykedésének legfontosabb állomásait, megválasztásától kezdve bemutatva a nagysza-

bású tervek megvalósítását (építkezések, vízművesítés, csatornázás, a földgáz ügye, iskolaügyek, a kultúra ügye) és végül a számvetést is. Főispánságának és a következő éveknek a feltárására Sebestyén Mihály vállalkozott. Irodalmi munkásságát, szellemi arculatát, örökségét Nagy Miklós Kund tárja az olvasók elé. Hogyan látták a kortársak a tevékeny, energikus polgármestert, emlékezete hogyan halványult el, majd erősödött meg az utókor szemében, ezt a témát György V. Imola dolgozta fel. 

Rengeteg érdekes, új adatot tartalmaz a könyv a korábbi írásokból már ismert Bernády-képhez képest, de ahogy Pál-Antal Sándor fogalmazott, a kutatás nincs befejezve, új adatokat lehet még felfedezni, azonban ez már egy következő, bővített kiadásban vagy új könyvben jelenhet meg.

A könyvbemutatón megszólaltak a szerzők is. Fodor János történész a bemutató időpontjából kiindulva az áprilisban született és a neve napját is áprilisban ünneplő Bernády életéből idézte a 21-éhez kötődő eseményeket. 1915-ben e napon kötött házasságot harmadik feleségével, Budapest főpolgármesterének özvegyével. Násznagya Sándor János, Magyarország belügyminisztere volt, és számos államtitkár vett részt az eseményen. 1920. április 21-én támadták ki egy újságcikkben amiatt, hogy aktívan kezdett el politizálni a trianoni békeszerződés aláírását követően. Az elsők között volt, aki röpirataiban a politikai passzivizmus helyett cselekvésre ösztönözte honfitársait, megelőzve Kós Károly Kiáltó szóját. 1926. április 21-én alakították választási egyezménnyé a felmondott csúcsai paktumot. 1934. április 21-én születésének 70. évfordulóját ünnepelte a vidéki arisztokrácia képviselőivel a marosszentgyörgyi Máriaffi-kastélyban, a reformátusokkal és a város képviselőivel tartott ünnepségeket követően. 

Sebestyén Mihály elmondta, hogy a csúcson levő, majd a bukásig tartó utat és az újrakezdés időszakát írta meg Bernády életében. Bernádyval kapcsolatos korábbi kutatásai során rájött, hogy bár az újságírók sokat köszörülték rajta a tollukat, szemérmes ember volt, aki nem nagyon engedte, hogy magánéletébe bepillantsanak. Imádta a közéletet, a népszerűséget, azt, hogy kapcsolatban legyen a marosvásárhelyi emberekkel – mondta Sebestyén Mihály, aki megosztott egy érdekes történetet Bernády életéből. Patikájuk a régi városháza mellett volt, ahol a kor szokásai szerint konyakot pároltak. A konyakozgatás a városi urak rendszeres szokása volt, miközben számos városi titkot kifecsegtek. Ezek ismeretében, amikor tisztségbe került, mindent tudott már a húszezres kisváros erőviszonyairól, a meghatározó személyiségekről. Sebestyén élvezettel írta meg az életpálya azon szakaszát, aminek bemutatását elvállalta, s az Időtár összeállításakor is felvonultak előtte Bernády életének egyenes vonalat képező pillanatai. Politikailag tudott, akart és sikerült váltania. Akkor sem keseredett el, amikor kibukott a második polgármesterségből. Tudott ellentmondani a politikában, kilépni és belépni az Országos Magyar Pártba, ha a város érdekei és hírneve úgy kívánta – mondta Sebestyén Mihály. 

Végül Nagy Miklós Kund számolt be arról, hogy Bernády a tettek embere, pragmatikus politikus volt, és akkor ragadott tollat, amikor úgy érezte, hogy a közösség érdekében ki kell állnia. Dagályos módon írt és beszélt, ezért Molter Károllyal afférja is adódott. Hiú ember volt, azért kerültek a felira-tok az ő idejében emelt épületekre, és nem szerette, amikor bírálták. 

1116 kötete volt bőrbe kötve, az aláírásával ellátva, de nem lehet tudni, mennyi ideje volt olvasni a szigorú napi program mellett. Ennek ellenére tájékozott emberként jó viszonyt ápolt a kor neves tollforgatóival, rendkívüli tisztelettel fogadta Adyt és Móricz Zsigmondot Marosvásárhelyen. Molter Ká-roly egyik írásában viszont Bernády felismerte önmagát, ugyanis Molter többek között azt írta, hogy hősének mondatai terjedelmesebbek voltak a város köztereinél, amiből szinte párbaj lett. Kuncz Aladár, az Erdélyi Helikon szerkesztője jött el Kolozsvárról, hogy kiengesztelje őket. 

A könyvbemutatót – a fiatalok támogatása jegyében – két tehetséges művészeti iskolás diáklány, Székely Zsófia és Barabás Boglárka hegedűjátéka vezette be, majd a végén a szerzők dedikálták a könyvet, amelynek – bár nem olcsó –, ott lenne a helye minden vásárhelyi otthonában.