Ballagások bűvkörében

Az év két legvirágosabb hónapjában gyakran lehet ballagó fiatalokkal találkozni, s így róluk írni. Először a középiskolák végzősei, aztán az általános iskolák felső tagozatának utolsó éves diákjai búcsúznak, majd az alsó tagozatosok is elköszönnek a tanítójuktól, a sort pedig az egyetemek végzősei zárják.

Ilyenkor bazsarózsák színpompájában, akácvirágok és hársfák illatában ünnepel a természet. Mert a ballagás is ünnep az iskolában, a családban és a városban egyaránt. Jó elnézni a vézősöket, amint büszkén mosolygó arccal, ünneplő ruhában, fiatalos járással besétálnak a Vártemplomba vagy a Keresztelő Szent János-plébániatemplomba. Szép és megható, ahogy büszke szülők virágcsokorral a kezükben várják gyermekeik búcsúzó ballagását a várban vagy a színházban.

Feljegyzések szerint az egyre népszerűbb ballagás a Kárpát-medencében 150 évvel ezelőtt indult el, amikor a felvidéki Selmecbányán végzett erdészeti és bányászati akadémiai hallgatók a Ballag már a vén diák kezdetű dalt énekelve látványosan búcsút vettek iskolájuktól. Másfél évszázad alatt sokat változott az iskola, a tanulás, az élet, de az ünnepélyes ballagás városunk és életünk feledhetetlen eseménye maradt. 

Bizony, nosztalgiával és szép emlékekkel gondolok vissza, amikor pontosan ötven évvel ezelőtt a Bolyai Farkas középiskola főkapuján ballagtunk ki egy szál szegfűvel a kezünkben, megkerültük a két Bolyai szobrát, a helybeliek és faluról beutazott szüleink könnyes szeme, boldog tapsa közepette vonultunk fel a díszterembe. Közben végig zúgott a Gaudeamus igitur.

Jó is volt az, mert az ún. aranykorszaknak abban az időszakában a magyar ballagóének mellé előírták volna az ország nyelvén zengő dalt, amit a latin nyelvű helyettesített. Ezért is megérdemli eredetének pár szóban való felemlítését.

A Gaudeamus igitur latin nyelvű szövege 1287-ben íródott diákdal, és kedves, néhol ironikus hangnemben az élet múlásáról szól. Dallama német eredetű. Megtalálható magyar fordításban is: Míg fiatal vagy légy vidám,/ míg fiatal vagy légy vidám,/ mert múlt a boldog ifjúság,/ és múlt a borús öregkor,/ a Föld befogad,/ a Föld befogad!

A nyers fordításnál kedvesebb énekelt változata: 

„Rajta ifjak útra fel! Innen el kell válnunk.

Rajta ifjak útra fel! Innen el kell válnunk.

Menni hív a búcsúének,

messze tűnnek elmúlt évek,

véget ér sok álmunk, 

véget ér sok álmunk.”